Scared Of Happy ~|Camren hu|~

11

-Lauren, kérdezhetek valamit?-húzódtam el az ölelésből, és a gyönyörű szemeit kerestem a tekintetemmel.

-Persze, mondd csak.-húzta enyhe mosolyra a száját. Volt mellettünk egy pad, amire leült, engem pedig az ölébe húzott.

-Most mi van köztünk?-keltem fel az öléből.

-Ez rajtad áll, a te döntésed.-fogta meg a kezem.-Szóval...mit szeretnél?-nézett végig a szemembe.

-L-Lauren, én...nem tudom. Át kell gondolnom ezt az egészet. Túl hirtelen történt ez a csók. Te is túl hirtelen történtél.-Lauren szomorúan nézett rám, de mégis láttam rajta, hogy érti és nem haragszik. De az utolsó mondatot nem nagyon értette szerintem.-Mármint...te lány vagy. És nekem furi ez az egész, vágod. Nem terveztem, hogy szerelmes leszek egy lányba.-hadonásztam össze-vissza a kezeimmel magyarázás közben, de Lauren megfogta őket, és összekulcsolva leeresztette közénk.

-Figyelj, Camz.-ettől a névtől felébredtek a pillangóim-Én beléd szerettem. De tényleg. Én már nem tudnék rád csak barátként tekinteni.-nem mertem a szemébe nézni miközben beszélt ezért lehajtottam a fejem, de ő az állam alá nyúlt, és felemelte a fejem.

-Én is szeretlek. Szerelmes vagyok beléd.-megszorítottam a kezét.-De mielőtt tovább lépnénk a barátságon szeretnék beszélni anyuékkal. Össze vagyok zavarodva. Ő segíteni fog rendezni magamban a dolgokat. Vagyiis...-hirtelen felálltam, Laurent magammal rántottam és elkezdtem futni.

-Most mit csinálsz?-kérdezte nevetve miközben beért engem, így már egymás mellett futottunk.

-Ne kérdezősködj, csak gyere utánam.-mosolyogtam rá.
Pár perc futás után odaértünk a házunk elé. Mielőtt bementünk megálltam, hogy kifújjuk magunkat.

-Most már elmondanád, hogy miért rohantunk hozzátok?-nézett rám kérdőn, de láttam a szája sarkában egy kis mosolyt. Nem válaszoltam, csak megfogtam a kezét, és beléptünk az ajtón.

-Anya, megjöttem. Vagyis megjöttünk.-húztam Laurent magam után a konyhába.

-Oh sziasz-anya torkán akadt a szó, amikor meglátta az összekulcsolt kezünket.-Sziasztok.-mosolygott kedvesen, és megölelte Laurent.

-Üljünk le az asztalhoz. Szeretnék veled beszélni.-néztem anyára. Hárman az asztalhoz ültünk. Én egész végig fogtam Lauren kezét. Megszorítottam, mert éreztem, hogy izgul.

-Mondd csak Mija. Baj van?-nézett rám ijedten anya. Vettem egy mély levegőt és belekezdtem.

-Nem, nincs. Csak az van, hogy izé. Lauren és én uhm-nem tudtam kinyögni, amit akarok, de Lauren a segített.

-Camila és én szeretjük egymást. Mármint nem barátként. Sinu...én szerelmes vagyok a lányodba, és ha minden igaz, akkor ő is belém.-anya először poker arccal nézett ránk, majd hatalmas mosoly ült ki az arcára.

-Végre niñas. Már azt hittem soha nem találtok egymásra. Sok boldogásot drágáim. Megyek és szólok apádnak, hogy kérem a 10 dollárom.-anya megállás nélkül mosolygott.

-De anya mi nem vagyunk együtt. VÁRJ MI?! Te fogadtál rám apával?-néztem rá kamu dühvel.

-HÉ CABELLOÉK.-kiabált Lauren.-Szeretnék Camilatól kérdezni valamit. Vagyis ahj...maradjatok itt, mindjárt jövök.-és ezzel kifutott a bejárati ajtón.

*Lauren szemszöge*

Gyorsan átfutottam hozzánk, hogy vigyek virágot Camilanak. Még jó, hogy pont reggel vettem pár szál rózsát. A legszebbet felkaptam, és már rohantam is vissza a szomszédba. Nagy zajjal érkeztem meg, mert majdnem hasra estem, szóval nem kellett attól tartanom, hogy Camilaék nem hallottak meg. Bementem a konyhába, ahol már az egész család ott volt. "Oké, Lauren. Nyugodj meg." Próbáltam lenyugtatni magam, mert így még idegesebb lettem. Odaálltam Camila elé, lassan letérdeltem, odaadtam neki a virágot és a szemébe néztem.

-Karla Camila Cabello Estrabao. Te vagy a legcsodálatosabb, leggyönyörűbb és legtökéletesebb lány, akit ismerek. Már az első percben megfogtál, és valami nem ereszt mellőled. Én lennék a legboldogabb ember az egész világon ha azt mondhatnám, hogy te vagy a barátnőm. Szóval...megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel?-felálltam a térdelő helyzetből, és Camila könnyezve a nyakamba borult. Szorosan a dereka köré fontam a kezeim.

-Ez igent jelent?-suttogtam a fülébe. Hirtelen elhúzódott és szenvedélyesen megcsókolt. Igen, ez az egész a családja előtt történt. A csók után odafordultunk a közönségünk felé. Sinu a könnyeit törölgette, Alejandro büszkén nézett ránk, a kis Sofi pedig nagy mosollyal nézett. Szegény azt sem tudja szerintem, hogy mi történik.