Scared Of Happy ~|Camren hu|~

13

Már 2 órája itt vagyunk Dinahéknál. Rengeteget beszélgettünk és nevettünk. Normani és Dinah nagyon nagy állatok, de főleg Dinah. Ők ketten nagyon jól elvoltak. Én leginkább Allyvel beszélgettem, és ha Lauren épp nem a másik két lánnyal volt, akkor odajött hozzánk, és csatlakozott pár percig a beszélgetéshez.

-Lányoook, üvegezzünk!-mondta Dinah. Mind a négyen rávágtuk, hogy rendben.

-Én kezdeeek.-pörgette meg az üveget Dinah.-Camilaa...felelsz vagy mersz?-nézett rám gyanús mosollyal.

-Felelek.

-Rendben. Lefeküdtetek már Laurennel?-éreztem, hogy kissé elpirultam a kérdés hallatán.

-Hát...mi...izé...nem, még nem.-dadogtam összevissza. Ally, Mani és Dinah hüledezve néztek rám és Laurenre.

-Lauser, te még nem fektetted le?-kérdezte csodálkozva Ally.

-Lányok, ezen mi olyan meglepő?-kérdezte kissé idegesen tőlük Lolo.

-Hát...egy hónapja együtt vagytok. És te vagy Lauren.-mondta Mani.

-De Camilat tényleg szeretem.-fogta meg a kezem. Odabújtam hozzá és megcsókoltam. Lauren el akarta mélyíteni a csókot, és engedtem is neki, amikor megnyalta az ajkam, hogy bejutást kapjon a nyelve. Amikor elfogyott a levegőnk, elváltunk egymás ajkaitól.

-Na jó lányok, a játékot most felfüggesztem. Sajnálom Camren, de most kidoblak titeket. Menjetek haza, vagyis menjetek szobára. Látszik, hogy megőrültök egymásért.-nevetett Dinah és kitessékelt minket a házból.
Elmentünk a kocsiig, majd Lauren hirtelen a csípőmnél fogva az autónak nyomott és durván megcsókolt. Most jöttem rá, hogy Dinahnak igaza van. Kívánom őt.

-L-Lauren menjünk és folytassuk n-nálatok.-nyögtem, amikor a kezét hirtelen a combon belső felére tette és egyre feljebb haladt. De mikor ezt kimondtam, akkor gyorsan kinyitotta nekem az ajtót és konkrétan betuszkolt a kocsiba. Ő is gyorsan beszállt és már indultunk is. A tíz perces utat most öt perc alatt tettük meg. Lauren megint villámsebességgel kiszállt, és segített nekem is. Fél perccel később már a bejárati ajtónak nyomva simogatott érzékenyebb helyeken. Felkapott az ölébe és felvitt a szobájaba, de a csókot egyszer sem szakította meg. A lábával berúgta az ajtót, bement és rádobott az ágyra. Levette a pólóját, majd lassan elkezdett felém közeledni. Az egyik kezével a fejem mellett támaszkodott, a másikkal pedig az oldalamat simogatta, amitől libabőrös lettem.

-Biztosan szeretnéd?-nézett a szemembe.

-I-igen.-mondtam majd megcsókoltam és fordítottam a helyzetünkön. Most ő feküdt alattam. Hirtelen felült, így az ölében ültem. Megszabadított a pólómtól és elkezdte a nyakam behinteni csókokkal, amik sóhajtozást váltottak ki belőlem. Felemeltem a fejét, letámadtam az ajkait és a nyelvemmel egyből bejutást kértem, amit természetesen meg is kaptam. Lauren hátranyúlt a melltartómhoz, hogy kikapcsolja, de megvárta a reakcióm, ami annyi volt, hogy belemosolyogtam a csókba, ő pedig egyből levette rólam a melltartót.

-Ne izgulj kicsim, vigyázok rád.-mosolygott rám, majd elkezdett minden felesleges ruhát levenni rólam, majd pedig én róla.
----------------*************----------------
-Jó reggelt szerelmem.-adott egy puszit a homlokomra.-kelj fel, már fél 12 van.-keltegettem a fekete hajú gyönyörűséget. Nagy nehezen felkelt, mert pittyegett a telefonja. Furcsa volt, hogy erre egyből megmozdult.

-Ki az?-kérdeztem enyhe éllel a hangomban.

-Öhm Lucy. Írt, hogy menjünk el ebédelni. Fél óra múlva találkozom vele a mekinél.-mondta, majd elment a fürdőbe készülődni. 15 perc múlva már az ajtóban állt, hogy induljon.

-Majd jövök, szia édesem.-nyomott egy puszit a számra és el is ment. Gyorsan felvettem a cipőm és elindultam Lauren után. Igen, követem őt. Nagyon furcsa nekem ez az egész. Muszáj megtudnom, hogy mi folyik Lauren és Lucy között. Félek, hogy viszonyuk van, de remélem nincs igazam. 10 perc alatt odaértünk (de Lauren szerint csak ő) a mekihez. Lucy már ott állt a bejáratnál. Megölelték egymást majd bementek. Körülbelül 20 percig bent voltak, és én egész végig figyeltem őket. Nem történt semmi különös, csak beszélgettek. Miután végeztek elidultak ki. Már teljesen nyugodt voltam, amikor is csak annyit láttam, hogy megcsókolták egymást. Könnyek lepték el a szemem, és egyből utat is törtek maguknak. Odafutottam hozzájuk és megpofoztam Laurent. Lehet, hogy túlzás volt, de megérdemelte.

-Hogy tehetted ezt a tegnap este után? Gyűlöllek Lauren Jauregui.-mondtam neki sírva.

-Ca...-szólt közbe Lucy, de nem hagytam, hogy elmondja amit akar.

-Kussolj, ribanc.-ordítottam rá, amitől elégge megszeppent.-Összeszedem a cuccaimat és átviszem hozzánk. Felejts el engem Jauregui. Örökre. Végeztem veled.-néztem Lauren könnyektől csillogó szemeibe, majd megfordultam, és sírva elrohantam. Berontottam a Jauregui házba, összepakoltam a cuccaimat, letettem a kulcsot az asztalra és kisétaltam a bejáratiajtón. És ezzel együtt kisétaltam Lauren életéből is. A sírásom nem akart csillapodni, szóval minnél hamarabb a szobámban akartam lenni. Bementem a nyaralónkba, felszaladtam a szobámba, és magamra zárva az ajtót, tovább sírtam. Nem tudom felfogni, hogy ezt tette velem életem szerelme. Nem baj, 2 hét múlva úgyis megyünk haza és soha többet nem látom őt. Nem látom majd a gyönyörű szemeit, a csodálatos haját, nem érzem majd a csókját és az érintését sem. Ezektől a gondolatoktól még jobban elkezdtem zokogni. Túl nagy ez a fájdalom, nem tudom elviselni. Nagyon halkan bementem a fürdőbe, megfogtam egy borotvapengét és remegve a csuklómhoz tettem, aztán végighúztam rajta. Sírva földre rogytam, és Lauren nevét suttogtam, amíg el nem veszítettem az eszméletem.