2×5

850 48 2
                                    

Körülbelül 15 perce sétálhattunk, amikor Lauren megállt egy épület előtt.

-Megjöttünk.-mosolygott rám. Jobban megnéztem a helyet. Egy étterem volt, egy nagyon elegáns étterem.-De menjünk, mert foglaltam asztalt.

-De hát csak egy órája hívtalak el.

-Jó na, lehet nem foglaltam asztalt.-nevetett fel, de hallottam a hangján, hogy zavarban van. Olyan aranyos.

-Akkor mégis hogyan lesz helyünk?-kezdtem el mosolyogni.

-Hát...nem akarok felvágni, de a nagyszüleimé a hely.-dobta hátra a haját.

-Istenem, Lolo.-simogattam meg az arcát nevetve.-Megcsókolhatlak?-hajoltam kicsit közelebb hozzá. Ő egyből egy heves csókot kezdeményzett, levegőhiány miatt elhúzódott, majd elkezdett húzni maga után.

-Siess, hátulról megyünk be.-kezdett el futni. Pár méter után már ott is voltunk egy ajtónál. Lolo kinyitotta, előreengedett, és közben ráütött a fenekemre.

-Vacsora után elmehetnénk hozzátok. Ruha nélkül jobban néznél ki.-suttogta a fülembe, miközben hirtelen a falnak nyomott.

-Hát az van, hogy öhm...-zavaromban nevetni kezdtem, de Lauren csak kérdőn nézett rám, szóval folytattam.-Anyáék hallották az egészet délután.-néztem a mögötte lévő falat, mert nagyon cikinek éreztem az egész helyzetet. Lauren messzebb lépett egy lépést, és elkezdett nevetni.

-Hé, most mit nevetsz?-bokszoltam már én is nevetve a karjába.-Ez nem vicces, hanem inkább ciki.

-Szerintem meg tök vicces, hogy anyukádék végighallgatták, ahogy a nevemet nyögted.-lépett újra közel. Teljesen összesimult a testünk, és ajkainkat csak pár centi választotta el egymástól.-Remélem tudod...hogy az egész estét...velem fogod...tölteni.-mondta megszakítva a csókokat.

-Nem hiszem, hogy anya engedni fog.-biggyesztettem le a számat.

-Nyugi, baba. Már elengedett.-kacsintott rám. Istenem, annyira tökéletes ez a lány.

-Köszönöm, köszönöm, köszönöm.-ugrottam a nyakába.-2 év után újra veled aludhatok.-öleltem még szorosabban. Soha nem akarom elengedni.

-Igen, angyalom. Na de menjünk enni.-óvatosan eltolt magától és megsimogatta a hasát, jelezve, hogy éhes.

-Olyan aranyos vagy istenem.-nyomtam egy puszit az arcára, mire elpirult.-Ha elpirulsz még inkább.-mondtam mosolyogva. Ő csak lehajtotta a fejét, és elindult az étterembe. Élvezem, hogy most én hozom őt zavarba.

Scared Of Happy ~|Camren hu|~Место, где живут истории. Откройте их для себя