Scared Of Happy ~|Camren hu|~

7

Körülbelül fél óra telt el azóta, hogy Lauren elment. Épp felemésztett az unalom, amikor jött egy értesítésem facebookon. Lauren ismerősnek jelölt. Visszajelöltem, és egyből írt is.

Lauren: Hello Cabello😃

Camila: Na mivan, Jauregui..máris hiányzom?😏😂

Lauren: Lehet igen, lehet nem.😏😉

Camila: *megváltoztatta a becenevét: Camila queen👑😍💞🌹* Így már jó a nevem.😌😂

Lauren: Tökéletes, mint te😊❤ *megváltoztatta a becenevét: Lauren my life💫💞😍*

Camila queen👑😍💞🌹: Ne hozz zavarba, kérlek. Hé Lolo, tudod..nem nagyon ismerem a várost. És uhm tudod..izé

Lauren my life💫💞😍: Persze, szívesen körbevezetlek. Gyere a ház elé 15 perc múlva. Lent várlak. Ne késs.😆

Gyorsan beszaladtam a fürdőbe, hogy egy kicsit rendbe tegyem magam. Megfésültem a hajam, tettem fel egy kevés sminket. Miután ezekkel végeztem, kerestem ruhát. Nagy nehezen kiválasztottam egy jó outfitet. Egy halvány rózsaszín pólót, egy fekete szoknyát vettem fel. Mielőtt elindultam, szóltam anyának.

-Anyaa, hol vagy?-kiabáltam neki.

-A konyhában.-kiabált vissza anya. Odamentem hozzá, adtam neki egy puszit, majd bociszemekkel néztem rá.

-Mit szeretnél Mija?-sóhajott egyet. Hát igen, ismer már.

-Nem is szeretnék semmit.-néztem rá. Az arckifejezése alapján nem hitte el.-Lauren megmutatná a várost és a tengerpartot. Elmehetek vele?-csak egy kicsit furcsa nézést kaptam. Már megint az a mindent tudó kifejezés.

-Jól van, menj csak. De vigyázz magadra. Vagyis majd Lauren úgyis vigyáz rád.-mosolygott anya.

-Köszönööm!-ugrottam anya nyakába, majd futottam is ajtóhoz. Már épp nyitottam volna ki az ajtót, amikor rájöttem, hogy valamit elfelejtettem. Majdnem cipő nélkül indultam el. Gyorsan felkaptam a lábamra egy fekete magassarkút és mentem is ki.
Lauren már a ház előtt állt. Mikor megláttam még a lélegzetem is elakadt. Megtorpantam és csak néztem. Egy feket-fehér csíkos ruhát viselt. Nagy nehezen elindultam felé, ő pedig mosolyogva jött felém.

-Késtél 2 percet.-ölelt meg. Olyan jó illata van jaj.

-Földhöz ne vágjon.-forgattam a szemem.

*Lauren szemszöge*

-Ne forgasd a szemed Camz!-szóltam rá a lányra.-Egyszer úgy marad a szemed, és akkor csak úgy mutatkozom veled az utcán, ha egy zacskót húzol a fejedre.-néztem a szemébe teljesen komolyan. Csak pár másodpercig bírtam, aztán elröhögtem magam. Camila nevetve vállon ütött.

-Utállak Jauregui.-nézett rám morcosan.

-Naa, csak vicceltem. Te mindenhogy gyönyörű lennél.-kacsintottam rá. Észrevettem, hogy elpirult.-Na de azért nem kell paradicsommá változni. Mondjuk jól áll az arcodon a vörös. Főleg ha miattam vagy ilyen színű.-hajoltam elég közel az arcához. Jó egy kicsit húzni az agyát. Aranyos, hogy már egy kis bóktól zavarba jön.

-Lauren n-ne legyél ilyen aranyos.-kezdett el dadogni. Már korábban is feltűnt, hogy amikor zavarban van, akkor kissé dadog.

-Nem direkt van, hidd el.-emeltem fel a kezem, és egoistán mosolyogtam.

-Gyere, csinálj rólam ott egy képet.-csillant fel a szeme, majd egy falra mutatott. Megfogta a kezem és úgy kezdett el húzni. Pár másodperc után összekulcsolta az ujjainkat. Hát a szívem majd' kiugrott a helyéről.
Camz a kezembe nyomta a telefonját, és csináltam róla egy képet. Hogy lehet valaki ilyen gyönyörű?

Én is megkértem, hogy csináljon rólam egy képet.

-Egész jók lettek a képek, nagyon gyönyörű vagy.-mosolygott rám kissé szégyenlősen.

*Camila szemszöge*

Megnéztem a képeket. Nagyon jók lettek. Főleg ami Laurenről készült. Egyszerűen csodálatos ez a lány. Volt mellettünk egy pad, amire le is ültünk. Lauren telefonja rezgett, ezért viccből elvettem tőle. Ő természetesen megpróbálta visszaszerezni, amihez átkellett hajolnia rajtam. Az arca vészesen közel volt az enyémhez. Egyszercsak abbahagyta a telefonja visszaszerzését, de nem húzódott el. Levegő után kapkodtunk mindketten, és úgy néztünk egymás szemébe. Lauren többször is a számra nézett. Az én tekintetem is teljesen véletlenül az ő ajkaira vándorolt. Hirtelen hatalmas késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam.