Scared Of Happy ~|Camren hu|~

4

Már nem sok volt hátra az útból. Lauren felébredt, de nem nagyon beszéltünk. Egyszercsak megtörte a csendet.

-Camila, leszünk barátok?- kérdezte óvatosan. Értetlenkedve ránéztem, de válaszoltam neki.

-Hát...persze, lehetünk. De csak ha téged nem zavar, hogy ilyen nyomi barátod is legyen.- néztem zavartan inkább a lábamat.

-Mi? Camz, ne gondolj ilyet. Nem vagy nyomi. Sőt.- odanyúlt az államhoz, szembefordított magával, és úgy folytatta. -Szerintem nagyon gyönyörű vagy, és nagyon szimpatikus vagy nekem.- nézett egész végig a szemembe. Éreztem, hogy az arcomat teljesen ellepte a pír, ezért inkább odabújtam Laurenhez, és az arcomat nyakába fúrtam.

-Lolo ne mondj ilyeneket, mert zavarba hozol.- motyogtam, majd kifújtam a bent tartott levegőt, amitől éreztem, hogy libabőrös lett a nyaka. Gyorsan elhúzódtam tőle, hogy lássam a reakcióját. Hát mázlim volt, mert ez az arckifejezés bármennyi pénzt megérne. Ezt az arckifejezését mindenkinek látnia kellett volna.

-Camila, ezt kérlek ne csináld többször.- nézett a szemembe. Nem nagyon értettem, de tetszett, hogy ilyen érzés váltottam ki belőle.

-Nem ígérhetek semmit, Jauregui.- néztem rá pimaszul.

-Te...meleg vagy?- kérdezte hirtelen. Ezen elkezdtem gondolkozni. Nem lehetek meleg. Lauren észrevette, hogy hezitálok.

-Na látod, ezért ne csinálj ilyeneket. Nem vagy meleg. Figyelj Camila, szerintem hagyjuk egymást.- fordította el a fejét. Először nem fogtam fel teljesen, hogy mit is mondott. Aztán eljutott a tudatomig, és teljesen magába kerített a szomorúság.

-Ha ezt szeretnéd, akkor legyen így.- mosolyogtam rá szomorúan, majd bedugtam a fülembe a fülhallgatót és max hangerőn elkezdtem zenét hallgatni, hogy sikerüljön kizárnom a gondolataimat...amik természetesen Lauren körül forogtak.

A gép leszállt. Apa hívott egy taxit ami pár perc múlva ide is ért. Bepakoltuk a csomagokat majd elindultunk. Az út körülbelül 10 percig tartott. Mikor megláttam a nyaralót, ami inkább egy hatalmas házra hasonlított, leesett az állam. Ez legalább eltereli Laurenről a gondolataimat.

-Anyaaa, ez gyönyörű.- ugrottam anya, majd apa nyakába. Sofi csak sikítva beszaladt, mosolyogva néztem utána, aztán egyszercsak eltűnt. Gyorsan utána szaladtam, és megláttam a medencét, amiben Sofi ruhában úszkált. Én is beugrottam hozzá és kiabálva játszottunk. Anyáék csak nevettek rajtunk.
Fél óra elteltével kimásztunk a medencéből, átöltöztünk valami szárazba és mentünk enni valamit.

-Mija, gyere megnézni a szobáinkat!- nézett rám könyörögva Sofi, miután végeztünk az evéssel.

-Rendben, és utána elmegyünk sétálni.- mosolyogtam rá. Sofi válaszként rám ugrott, és úgy mentünk fel az emeletre, hogy közben rajtam lógott.

-Jól van majom, most már leszállhatsz.- mondtam neki nevetve mikor odaértünk az ő szobája elé.

-Neem akaroook, Mija vigyél bee.- nézett rám kiskutya szemekkel. Jaj tudta, hogy nem tudok neki ilyenkor nemet mondani. Kinyitottam az ajtót, besétáltam vele, és hagytam, hogy hadd tombolja ki magát. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd elmentem az én szobámba, ami Sofi szobája mellett van. Lassan kinyitottam az ajtót. Amint megláttam a szobát, az állam nagyjából a padlót súrolta. Főleg miután megláttam, hogy mi van a szobában.