Scared Of Happy ~|Camren hu|~

3

Pár percig csendben ültünk egymás mellett. Kezdett kínos csend lenni, de Lauren megtörte.

-És hova utazol?- kérdezte.

-Spanyolországba megyünk a családommal nyaralni.- válaszoltam vigyorogva. Lauren nem válaszolt csak mosolyogva nézett rám. Éreztem, hogy kissé elpirultam. Már harmadszorra az út közben. Megijeszt a tény, hogy ez a lány olyan érzéseket vált ki belőlem, amilyeneket még soha senki sem. Ezzel nem is lenne baj, ha Lauren nem lány lenne. Anya fordult hátra hozzánk.

-Mija, ő egy új barátnőd?- kérdezte tőlem.

-Igen, hölgyem. Lauren Jauregui a nevem.- mosolygott illedelmesen.

-Oh szólíts csak Sinunak, drágám.- mosolygott anya. -Ha gondolod eljöhetsz a nyaralónkba valamikor.- mondta Laurennek. Én erre csak csúnyán néztem rá és tátogtam neki, hogy ne merje.

-Mindenképp elmegyek majd. Camilaval szeretnénk úgyis jobban megismerni egymást.- tette a kezét a térdemre, amitől kirázott a hideg. Sajnos jó értelemben. Anya megint mindenttudó pillantással illetett meg engem.

-Ott vagyunk már?- kérdezte mellettem Sofi teljesen kómásan. Nála aranyosabb húgom nem is lehetne. Már amióta megszületett, azóta tökéletes a kapcsolatunk. Talán ő az a családból, akit legjobban szeretek. Ő a mindenem.

-Mindjárt ott vagyunk kincsem.- válaszoltam neki mosolyogva. Néha úgy érzem, mintha én lennék a második anyja. És ez talán így is van. Nagyon közel állunk egymáshoz. Külsőleg is hasonlítunk, nem teljesen, de hasonlítunk.

*Visszaemlékezés*

-Camila gyere indulunk a kórházba a testvéredért és anyuért!- kiabált apa az ajtóból. Párszor már voltunk bent a kórházban megnézni őket, annyira aranyos kislány. Alig vártam, hogy hazahozzuk őket. Kiszaladtam az ajtón, beültem az autóba, és már indultunk is. A kórház nagyjából negyed órára volt tőlünk ezért elég hamar odaértünk. Anya és Sofi már a recepciónál vártak minket. Én odafutottam anyához és megöleltem, aztán megengedte, hogy Sofinak adjak egy puszit. Apa is odaért és családi ölelést tartottunk. Anya még váltott pár szót az orvossal, aztán elindultunk haza. Egy új időszak kezdődött a család életében.

*Visszaemlékezés vége*

A gondolataimból egy kéz ébresztett fel, ami a combomon volt. Oldalra néztem és annyit láttam csak, hogy Lauren aranyosan alszik. Kezét óvatosan lelöktem a combomról. Ajkai kissé szét voltak nyilva, egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem. Milyen puhák lehetnek az ajkai. Oké, Mila. Fejezd be. Ő lány. Te is lány vagy. Ez nem helyes. Remélem ma látom őt utoljára, mert ez így nem lesz jó. Senki nem váltott még ki belőlem ilyen érzéseket. És jobb lenne ha inkább egy fiú váltaná ki őket.