Scared Of Happy ~|Camren hu|~

2×3

Gyorsan kimentem a mosdóból és az iskola elé mentem, mert Austin ott várt.

-Már kezdtem azt hinni, hogy az új lány elrabolt.-jött felém kicsit furcsa mosollyal.

-Új lány?-néztem rá értetlenül.

-Igen. Shawn mondta, hogy jött egy új lány az osztályotokba. Valami Laura vagy nem tudom, és állítása szerint te ismered. Megkérdeztem, hogy honnan, de azt mondta, hogy majd te elárulod ha szeretnéd. És érdekes volt, mert én találkoztam a lánnyal. Épp jött ki a suliból, rám kacsintott, és mondta, hogy vigyázzak rád.-éreztem, hogy a vér kifutott az arcomból. Meg fogom ölni Shawnt és Laurent is.

-Lauren a neve. És igen, ismerem, de nem szeretném elmondani, hogy honnan.-mondtam neki még mindig kissé sápadtan.

-De szeretnéd elmondani.-szorította meg a kezem.

-Ez fáj, engedj el.-mondtam neki felszisszenve.

-Amíg nem válaszolsz, addig nem.-és még erősebben szorított. Már épp segítségért kiabáltam volna, amikor valaki behúzott egyett Austinnak, aki a földre esett.

-Ha még egyszer fájdalmat okozol neki, akkor soha nem leszel apa, max keresztapa.-emelte fel Lauren a földről a pólójánál fogva, és még egyszer megütötte.

-Ezt még megbánod, ribanc.-mondta fenyegető hangsúllyal Austin, de Lolo csak kinevette.-Nevess csak, de ha komolyabb bajod lesz, vagy esetleg Camilanak, akkor meglátjuk mennyire találod majd viccesnek a helyzetet.-erre Lauren megint behúzott neki egyet. Hát ennek nyoma lesz.

*Lauren szemszöge*

Amikor megláttam, hogy az a szemét nem engedi el Camz kezét, akkor egyből odafutottam és megütöttem. Senki sem bánthatja őt. Miután elmondta a fenyegetéseit -amiken persze jót nevettem- elküldtem melegebb éghajlatra, majd ellöktöstem.

-Jól vagy?-kérdeztem aggódva tőle. Nem akarom, hogy baja essen. Vigyáznom kell rá.

-Igen, csak egy kicsit fáj a kezem, semmi komoly.-mosolygott fájdalmasan, és megdörzsölte a fájó részt. Odahajoltam és megpusziltam a kezét.-Félek, hogy bántani fog téged, vagy esetleg engem.-eltört nála a mécses. Amiatt a férfinek nem nevezhető gyökér miatt sírt.

-Ne félj Camz. Minden rendben lesz, nem lesz semmi baj. Vigyázok rád, megvédelek.-emeltem fel a fejét, hogy egy magasságban legyen a szemünk.

-Lauren, én nem akarok a barátod lenni. Szeretlek. Halálosan szerelmes vagyok beléd.-hajtotta le a fejét.

-Én is szerelmes vagyok beléd. Nagyon.-elkezdtem közelebb hajolni az arcához. A szájától pár centire megálltam, hogy megvárjam a reakcióját. Ő pedig hirtelen megcsókolt. Csak összeérintettük az ajkainkat, és lassan csókoltuk egymást. Ez az a tipikus csók volt, amibe beleremeg az ember. Amikor elfogyott a levegőnk, akkor elhúzodtunk.

-Szerintem soha nem volt még jobb a legelső napom.-kuncogott édesen.

-Hát nekem sem.-adtam egy puszit a szájára, a keze után nyúltam, és ő összekulcsolta az ujjainkat. A hasamban a pillangók megállás nélkül repkedtek, mintha ki akarnának törni.

-Menjünk el hozzánk.-húzott maga után.
A pár perces utat sikerült negyed óra alatt megtennünk, mert párszor meg kellett állnunk. Lehet Camila kicsit beindult.

-Anyaa megjöttünk.-kiabált Camz, amint beléptünk az ajtón.

-Szia kincsem, szia Aust-kezdte el, de amint a konyhából kilépve meglátott, a torkán akadt a szó.

-Lauren, te vagy az?-nézett rám meglepődve, és mintha egy pillanatra bűntudatot is láttam volna a tekintetében, de biztosan csak rosszul láttam.

-Hello, Sinu.-öleltük meg egymást. Elengedtem, és egyből egy test vetődött nekem. Csak egy ember lehetett az.

-Laureeen. Nagyon hiányoztáál.-kiabálta Sofi, miközben rajtam lógott.

-Te is nekem, hercegnő.-szorítottam magamhoz.

-Na jó, mi felmegyünk a szobámba beszélgetni. Ne zavarjatok, kérlek.-szedte le rólam a húgát.
Felmentünk a lépcsőn, bementünk a szobájába, és Camila egyből a falnak lökött.

-Hol is tartottunk az utcán?-tette fel a költői kérdést, és durván megcsókolt, de én fordítottam a helyzetünkön, és ő került a fal és a testem közé. Egyből a derekam köré csavarta a lábait. Elkezdtem az ágya felé menni, rádobtam és másztam utána.