Scared Of Happy ~|Camren hu|~

14

*Lauren szemszöge*

-Miért csókoltál meg, Lucy?-kérdeztem ijesztően nyugodtan az előttem álló lánytól, aki az ujjait tördelte zavarában vagy esetleg a bűntudat miatt.

-Lauren, ne haragudj rám, kérlek. Fogalmam sincs mi ütött belém. Nagyon sajnálom.-nem nézett a szemembe, a cipőjét biztosan érdekesebbnek találta.

-Már egy éve szakítottunk. Érted? Vége van. És miattad Camilaval is vége. Felfogtad, hogy mit tettél? Miattad veszítettem el életem szerelmét. Az egész a te hibád Lucy Vives. Soha többet nem akarlak látni. Utállak. Most kérlek...menj el.-kezdtem el vele kiabálni, de a végén már patakokban folytak a könnyeim. Tudatosult bennem, hogy elveszítettem Camilat. És az egész a volt legjobb barátnőm -és egyben exem- hibája. El kell mennem Camilahoz. Muszáj vele megbeszélnem ezt a hülye helyzetet. Épp futva megtettem pár lépést, amikor elkezdett csörögni a telefonom. Ismeretlen szám volt. Eleinte hezitáltam, hogy felvegyem-e vagy ne, de végül felvettem.

-Jó napot! Dr.Brown vagyok, Lauren Jaureguit keresem.
-Én vagyok az.
-Kérem sürgőssen jöjjön a kórházba! A családja autóbalesetet szenvedett. Sajnálom.
-Jézusom, rendben!

Már nem is érdekelt Camila. Futva elindultam a kórház felé. Nagyon bepánikoltam, mert mi van ha valami komoly baj történt bármelyikükkel is. Istenem ez a nap nem is lehetne rosszabb. A nap végére már nem így gondoltam. Mert de, rosszabb lett. Sokkal rosszabb.

*Camila szemszöge*

Egy ismeretlen helyen ébredtem fel. A fejem hasogatott, és a csuklóm is fájt. Nagy nehezem kinyitottam a szemem, de a hirtelen érkező fény eléggé bántotta, így gyorsan visszacsuktam, és pár másodperc után lassan újra kinyitottam. A kórházban voltam. Körbenéztem és megláttam magam mellett az alvó Sofit. Észrevettem, hogy a csuklómon kötés van. Először nem értettem, hogy miért is van bekötözve, de aztán eszembejutott minden. Laurentől az ájulásig. A szemem egyből könnybe lábadt. Lauren megcsalt. Lefeküdtem vele, erre ő másnap már mással csókolózott. Azt hiszem, kelleni fog egy kis idő, hogy ezt az egészet feldolgozzam. És megvágtam magam, miatta. Lauren Jauregui egy gyöker vagy.
Nagy nehezen felültem, de felszisszentem, mert a fejem még mindig sajgott. Sofi elkezdett mellettem mocorogni, majd pedig a szemét is kinyitotta.

-Mila felkeltél? Annyira hiányoztál.-ölelt meg, aztán kiszaladt a kórteremből, és anyáékkal jött vissza.

-Istenem Mija, azt hittem elveszítünk. Ne csinalj soha többet ilyen butaságot, kérlek.-borult a nyakamba anya sírva. Apa csak a könnyeivel küszködve állt az ágy mellett. Nem értettem, hogy anya miről beszél. Miért veszítettek volna el?

-Öhm anya, hogy érted, hogy majdnem elveszítettetek?-kérdeztem tőle amikor elengedett.

-A fürdőben találtunk rád este. Azt hittük, hogy Laurennél vagy, ezért nem is kerestünk. Sofi indult fürdeni, és amikor meglátott elkezdett sírni. Gyorsan odafutottunk, és csak annyit láttunk, hogy a földön fekszel a saját véredben. Hívtuk a mentőket, akik behoztak a kórházba. Az orvosok azt mondták, hogy 50% az esély arra, hogy túléled, mert rengeteg vért vesztettél. Ráadásul agyrázkódásod is van, mert amikor elájultál, akkor nagy valószínűséggel beverted a kád szélébe a fejed.-mondta apa, miközben letörölt pár kósza könnycseppet, amik épp lefolyni készültek. Kitártam a karjaim, hogy megölelhessem, ő pedig egyből magához húzott.-Szeretlek Mila.-suttogta a fülembe. Hallottam ahogy anya és Sofi szipognak, de ezt az idilli pillanatot megzavarta az orvos, aki kopogás nélkül jött be a kórterembe.

-Oh, szóval már felébredt, Cabello kisasszony. Dr.Brown vagyok, én leszek az orvosa, amíg nem lesz olyan állapotban, hogy kiengedjük a kórházból, ami nagyjából 1 hét múlva lesz esedékes. Délután lesz majd egy vizsgálat, addig kérem, hogy maradjon a kórtermében, és ha lehet ne nagyon akarjon az ágyból felkelni.-nézett rám egy pillanatra.-De most mennem kell, mert egy család autóbalesetet szenvedett. A szülők és két gyerekük meghalt. Az egyik lányuk nem volt velük, szóval valahogy közölnöm kell vele, hogy árva lesz. Oh és ha valami probléma van, akkor nyugodtan szóljanak a portásnak, hogy hívjon. Viszlát!-és ezzel ki is ment.