Duplán Fekete

Csak egy átlagos nap...

Edgar Allan Poe. Az ember aki könyveibe küldi áldozatait. Magányos egy ember. Egyetlen társasága Karl a mosómedvéje, de az se fordít túl sok figyelmet gazdájára.
A mai nap sincs ez másképp. Poe otthon gubbasztott íróasztalánál és a fejét törte. Unatkozott. Már egy hónapja nem küldött senkit regényei tömlöcébe. Ki kellett találjon valamit.
-*Ki? Ki? Ki? Ki legyen a következő?*-morfondírozott magában a férfi. Legelső gondolata az volt, hogy ismét megpróbál bosszút állni vetélytársán, Ranpon de hamar rájött hogy bizony ez a terve ugyanúgy kudarcot vallana mint az előző. Végighadarta fejében a Nyomozó Iroda dolgozóinak névsorát, de nem akadt olyan emberre akit okkal bánthatott volna. Aztán jött a maffia. De itt sem talált jó áldozatot magának. Nem is igazán ismerte az ott lévőket. Csak hallásból tudta milyen szörnyűségek történnek ott. De muszáj volt kitalálnia valamit. Azt akarta hogy főnöke büszke legyen rá. Agya megállás nélkül zakatolt, de semmi.
-Francba...-sóhajtott, és ledobta magát a kanapéra, majd bekapcsolta a TV-t.
Általában a sok idióta műsortól valahogy mindig megjött az ihlete.
A sok csatornából ki tudja melyiken járhatott, amikor rábukkant egy érdekes műsorra aminek a célja hogy régi barátokat, szétment párokat boronáljon újra össze.
Belekukkantott a mai adásba, és furcsa mód, ezúttal egy igen érdekes ötlete támadt. Először elakarta vetni, de mivel ötletek szűkében volt, ezért mégis megtartotta.
Leült íróasztalához, kezébe vette tollát és hosszas jegyzetelgetésbe kezdett. Mosómedvéje odaugrott vállára és elhelyezkedve azon elszundikált, miközben gazdája szorgosan írt.

Teltek múltak a napok és Poe végre elkészült a mesterművel. Ezúttal úgy tervezte, hogy két embert kíván csodálatos regényébe küldeni. Mindkét áldozatnak küldött egy-egy hamis levelet, a főnökük nevében.
A leveleket az egyik céh tag kézbesítette a címzetteknek.

Dazai vidáman baktatott hazafelé a munkából. Mindig ilyen boldog, mikor lejár a műszakja. Benyitott a lakásába, felnyalábolta a szokásos levélkupacot ami az ajtó előtt szokott heverni és letobta magát a földön elterülő futonjára.
-Számla, számla, számla..bla..bla...-lapozgatott a sok boríték között, mígnem ráakaradt arra a levélre amit Poe...Azaz a főnöke küldött neki. Kíváncsian bontotta ki, és kihajtotagatta a benne lévő papírlapot. Figyelmesen elolvasta, majd elgondolkozott rajta.
-És én már azt hittem pihenhetek.-nyafogott magában és feltápászkodott kényelmes fekhelyéről. Kisétált a lakásból, bezárva maga mögött az ajtót és elindult a kijelölt helyszínre, ami a levélben meg volt adva.

-Édes otthon!-rontott be az ajtón Chuuya, és azzal a lendülettel el is csúszott azon a néhány levélkén ami az ő ajtaja előtt is díszelgett.
-Picsába!-káromkodta el magát és felállt a földről. Fölkapta a leveleket és leült velük a kanapéra majd átnézte őket. Dazaihoz hasonlóan ő is rábukkant a különc kis borítékra ami egymagában szomorkodott a sok számla között.
Kinyitotta és átfutotta szemével, majd mikor a szöveg végére ért, sóhajtott egy nagyot.
-Most ez komoly? Nem tudtak volna valaki mást találni erre az idióta feladatra?-söpörte ki hajtincseit a szeméből és nagy nehezen, de elindult ő is a találkozási pontra.

Poe egy régi raktárba szervezte a találkozót délután 4 órára. Ő és Karl természetesen már ott voltak a helyszínen.
A raktár közepén egy doboz tetején, ott díszelgett a kis könyv, amely az "akció" kulcsa.
Az író és kis házikedvence, akit mindig mindenhová magával hord elbújtak egy nagyobb láda mögé, és vártak.

Négy óra után egy-két perccel megérkezett a két vendég. Egymást meglátva a szokásos utálkozó reakció lépett fel mindkettőjüknél. Dazai nyafogva ecsetelgette, hogy "Ez a nap nem is lehetne rosszabb...", Chuuya pedig az öklét lóbálta a barna hajú felé, mondván, hogy most kinyírja volt társát.
-Mit keresel te itt?-kérdezte ingerülten Chuuya.
-Ezt kérdezhetném én is...Egyébként találkozóm lesz..-mondta a magasabbik.
-Kivel?-kíváncsiskodott tovább a vörös.
-Valakivel.-mondta balga mosollyal az arcán Dazai.
-Fejezd be a vigyorgást!-kiáltott rá a vörös.-Idegesítő!

-Erre a barna csak egy halk kuncogással reagált. Mindig örömmel tölti el, régi társa kiabálása. Szerette bosszantani a kis vöröset.

-Egyébként mi az ott?-jött a hirtelen kérdés Dazaitól.
-Egy könyv. Nem látod?-szólta le őt a szokásos stílusában Chuuya. Dazai közelebb ment a kis tárgyhoz, ami egymagában búslakodott a fadobozon. Elkezdte közelebbről szemügyre venni.
Chuuyat is kezdte érdekelni a könyv, ezért ő is odament. Megállt a ládánál és figyelemmel kísérte amint a barna alaposan végigvizslatja a bőrkötésű könyvecskét.
Miután megbizonyosodott arról, hogy a borítót alaposan átvizsgálta, végre kinyitotta. Chuuya közelebb dugta fejét Dazaiéhoz, hogy lássa mit rejt a könyv.

Amint a nyomozó kinyitotta a könyvet, az elkezdett szikrázni és körülöttük sárga fénycsíkok jelentek meg.
-Mi ez? Valami képesség?!-kiáltotta idegesen Chuuya. Dazai már épp használatba akarta venni a képességét, hogy megelőzze a katasztrófát, de Poe gyorsabb volt. A könyv írtozatos sebességgel kezdte őket magába szívni. Még mielőtt teljesen benyelte volna őket a regény, hallották a céh tag őrült, tébolyodott nevetését melyet minden ilyen alkalommal hallatni szokott....