Duplán Fekete

Álmok

*Dazai szemszöge*

Egy kis lakásban találtam magam. Egy kanapén ott ült Chuuya. Telefonon beszélt valakivel és miután letette, magára öltötte kabátját és kalapját, majd elindult. Beszállt a kocsijába és elindult.

Egy régi, nagy raktárnál parkolt le. Odalopakodott a bejáratához és nagy erővel belökte azt. Berohant rajta és képessége segítségével, minden bent lévőt a falnak teremtett. Kivéve egy valakit.
A férfi, kire Chuuya gravitáció-manipulációs képessége nem hatott, szőke hajkoronával és vörös szemekkel rendelkezett.
Önelégült vigyorral bámult az előtte csodálkozva fújtató, vörös maffiózóra aki kéretlenül rontott be bandája laktanyájára.
-Nakahara Chuuya a Dokkmaffiától, igaz?-kérdezte érces, rekedtes hangon.
-Igen. De én még mindig nem tudom, hogy te ki a halál vagy.-morogta a kisebb.
-A nevem Shu Aizawa. A Jakuza nevű bűnszervezet feje vagyok. Mond...Minek köszönhetem látogatásodat?-nevetett fel gúnyosan a szőke.
-Nagy szerencsétlenségedre kikezdtél a Dokkmaffiával! Kár volt....Ezért jöttem. Hogy megöljelek! Az egész kis bandáddal együtt!-kiabált fennhangon Chuuya.
-Megölni? Engem? Te, egyedül? Na ne nevettes!-kezdett el erőltetetten vihogni Shu, mire Chuuya kezei ökölbeszorultak. De hogy ellenfele ne lássa sértődöttségét, arcán gúnyos, gonosz grimasz jelent meg.
-Igen. Egyedül.-jelentette ki.
-Valóban? És ezt mégis, hogy tervezted te kis törpe?-gúnyolódott tovább a vezető. Chuuyanal itt szakadt el a cérna. Világéletében 3 dolgot utált kimondhatatlanul. Egy, ha hülyének nézték. Kettő, ha a kalapját hurrogták le. Három, ha a magassága miatt cikizték. Az utolsót utálta a legjobban, mivel erròl aztán végleg nem tehetett. Az vigyor szinte azonnal eltűnt arcáról.

Pár perc néma csend. Chuuya lehámozta kezéről, kis fekete kesztyűit és elkezdett magában motyogni. Shu éretlen tekintettel bámult az előtte ki tudja épp mit csináló férfira.
-"Sötét gyalázatnak adakozói, fel ne ébresszetek újra."-mormogta Chuuya, mire megjelent körülötte az a vörös aura, ami jelen pillanat a falnak nyomodó emberek körül is csillogott. Testére felkígyóztak azok a tetoválás szerű jelek, melyek csak akkor jelennek meg, mikor képességének teljes alakját használja. Írisze alig láthatóvá zsugorodott. Arcára most az előbbinél még gonoszabb vigyor ült ki. Arca sokkal inkább hasonlított egy megtébolyult démonéra, mint arra a borimádó, jólöltözött maffiózóéra, aki Chuuya 1 perccel ezelőtt volt.

Tenyerei kinyíltak és vörös, izzó gömbök jelentek meg bennük.
Shu arca eltorzult. Nem számított rá, hogy ellenele ilyenre is képes. De nem volt oka aggódni. Szervezetének 70%-a áldott. Bőven tartogat még ő is meglepetéseket.

Chuuya elrugaszkodott a földtől és megindult Shu felé.
A férfi elugrott a felé futó elől. Lila aura vette körbe.
-Az ok amiért nem hat rám a gravitáció...Az a mágneses vonzerő, ami a föld közepéhez köt engem.-mondta szaladás közben.

Chuuya figyelme teljes egészében az előle menekülő férfira terelődött, így megfeledkezett a többi emberről. Többé nem nyomta őket a falnak.
Az így kiszabadult tagok, támadni kezdték főnökük támadóját.

Chuuya kitartóan harcolt a rengeteg áldott tag ellen, akik egy percnyi nyugtot sem hagytak neki. És ez meg is látszott rajta. Egyre több helyen vérzett, és már a mozdulatai is lomhák voltak. Kezdett kifáradni. Ha pedig ilyen alakjában merül ki véglegesen, meghal. Elvégre most nem ura önmagának. A képessége irányítja.

Már tényleg minden veszni látszott, mikor betoppant az akkori énem. Nyugodtan kitárta a karját és bevetette semlegesítő képességét. Mindenkinek megszűnt a képessége, aki akkor épp használta. Chuuya fáradtan rogyott össze a földön.
A bent lévők, akik közül már csak néhányan éltek, mind az akkori énemre meredtek. Elővette fegyverét. Felsorakoztak mögé a fegyveresek, akiket Mori-san rendelt oda.
Majd elkezdték lemészárolni a túlélőket. Mivel már a Jakuza összes tagja ki volt merülve, könnyű dolguk volt. Miután végeztek, az akkori Dazai odasétált Chuuyahoz.
-Ügyes voltál Chuuya!-guggolt le a földön térdelő férfihoz.
-Igen?-mordult fel nyögdécselve a vörös.-Majdnem belehaltam, és neked még van pofád mosolyogni? "Ügyes voltál", mondhatod! Megint én végeztem a nagyja munkát. Könnyen beszélsz, neked csak pár embert kellett lelőnöd!-kiabálta Chuuya, de mondanivalója végére már teljesen kifogyott a levegőből és az energiából egyaránt. Lefeküdt a földre.
-Gyere! Visszaviszlek.-nevetett a múltbeli énem és ölébe vette Chuuyat. Kisétált vele a furgonhoz, amivel idejöttek és visszamentek a maffia székhelyére.

Itt vége szakadt az álomnak. De csak ennek. Jött a következő, de ez már nem volt olyan jó mint az előző. Pár perc alatt lefolyt, de ez a pár perc is szörnyű volt. Újra láttam Odasakut meghalni. Újra ott voltam vele az utolsó perceiben. Újra átéltem az akkori gyötrelmet. Borzasztó volt.

Ezután minden úgy volt továbbra is mint régen. Elmentem Mori-sanhoz, hogy elmondjam, kilépek. Chuuya most nem tartózkodik a városban. Valahol nyugaton hajt végre valami melót. Kiléptem, minden megvolt...

*Chuuya szemszöge*

-Ne már megint...Miért?-kiabáltam. Újra az az álom mint amit a sikátorban is láttam. De most nem ébredtem fel annál a jelenetnél, hogy Dazai lelök az ágyra és elkedt csókolgatni. Folytatódott. A helyzet eldurvult...Már nem csak csókolt. Elkezdtett vetkőztetni! Ugyanúgy kiabáltam, de most sem hallota meg az álombeli énem.
Aztán miután leszedte rólam a ruhát, magáról is leoperálta. És..te jó ég...azt hiszem hánynom kell! Nem! Még Dazai sem lehet ilyen sötét! Ez...ez...mit csinál?! Megerőszakol? Nem...nem...ezt..én..ÉLVEZEM?! Nem..én nem vagyok meleg! Ébredjek már fel! Gyerünk! Ezt nem akarom tovább nézni! Hahó! Álombeli Én, fejezd már be ezt!!! Hahó!!!

*Író szemszöge*

Chuuya és Dazai is zihálva, rémülten riadt fel. Reggel 7 óra lehetett körülbelül.
Chuuya fejére húzta a párnát is, meg a takarót is.
-Én ki nem kelek innen...Nem akarom látni azt a pedofil barmot!-motyogta bele a párnába.
Dazai is bebábozódott a paplanba. Elgondolkozott az álmán. Miért álmodta meg a múltat? Mi jelentősége volt ennek? Hisz a múltja olyan szörnyű. Akkor meg miért?
Chuuya undorodva idézte fel magában Dazai cselekvéseit. Akárhányszor csak a történtekre gondolt, hányingere támadt.
De hasa újra közbeszólt. Vadul korgott. Végül Chuuya rávette magát arra, hogy felkeljen. Alaposan körbeképlelt.
-Oké...még alszik..-suttogta maga elé, majd kiosont a konyhába.
Dazai is éhes volt. De nem annyira mint volt barátja. Felkelt. Pár percig még ült az ágyon, maga elé meredve. Majd ő is kiballagott a konyhába.