Duplán Fekete

Mikor minden ellened van

A két férfi egy idegen szobában találták magukat. Chuuya egyből felpattant és idegesen körbenézett.
-Hol a francba vagyunk?!-kérdezte idegesen.
-Nem tudom..-támászkodott fel komótosan a Dazai és sajgó hátsójára tette kezét. -Mindenesetre...Nem vagy könnyű..-nyavajgott. Mivel úgy érkeztek meg, eme csodás helyre, hogy Chuuya pontosan Dazaion landolt.
-Fogd be!-kiáltotta mérgesen Chuuya majd elfordult régi bajtársától. -Egyszer úgy is kinyírlak...-morogta alig hallhatóan, de ezt inkább már magának mondta, mintsem a tőle pár méterre álló nyomozónak. De Dazai valahogy így is meghallotta.
-Mindig ezt mondod...De még mindig nem tetted meg!-incselkedett a nyelvét öltögetve a barna hajú.
Chuuya válaszul morgott egyet, majd elkezdte körbejárni a szobát.

Mint kiderült, a szobából több kis helyiség is nyílt. Egy kis lakászerüség volt.
Ehez a feltételezhető lakáshoz tartozott egy kicsi konyha, egy szintén apró nappali ahová a bejárati ajtó is nyílt, egy fürdőszoba és egy hálószoba. Amiben egy francia ágyon, és egy komóton kívül semmi nem volt.
-Akkor ez lesz az új lakásunk?-kérdezte mosolyogva Dazai.
-Ne beszélj többes számban. Én léptem innen. Egy perccel sem maradok itt tovább veled!-mondta Chuuya elindult az ajtó felé. Nagy erővel feltépte azt, majd miután kibaktatott rajta, jó erősen bevágta maga után.
A nagy csattanásra a hálóban álldogáló férfi kicsit megrezzent. Némán bámult a bejárat felé, amelyen az imént lépett ki régi barátja. Nem ment utána. Ehelyett ledobta magát a kanapéra és bekapcsolta a TV-t. És elkezdte nézni.

-*Elegem van! Nem elég, hogy egy tökre ismeretlen városba kerültem, de még ez az idióta is itt van. Miért lont vele kellett ide keverednem?*-mormogott magában Chuuya mikőzben vakon rohant a város utcáin. Nem tudta merre megy. Hisz nem ismerte ezt a helyet. Csak ment vakon, egyenesen.

Már régóta futkorászott erre-arra. Mikor elfáradt leült az utcán lévő padok egyikére.
Idegesen meredt maga elé, keresztbe téve lábát amit majdnem percenként megcserélt.
Hosszas és némileg már nyugodt gondolatmenetét egy vakító villámlás majd egy azt követő hangos dörrenés szakította meg. Perceken belüp elkezdett szakadni az eső.
-Na már csak ez kellett...-morgolódott Chuuya. Egy kis ideig még ott ücsörgött a padon, majd mikor ráeszmélt, hogy már mindene elázott, felállt és elindult vissza a kis lakásba.
Csak az volt a baj hogy nem tudta merre is van.
Mivel nem alart az esőben tökölni, főleg olyanon amire úgy se fog rájönni, ezért elindult valamerre. Egyenesen. Ahogyan eddig is haladt.

Útközben elment egy kávézó mellett. Gondolta beül oda, de tele volt. Egy árva, szabad hely nem volt. Majd ment tovább.
Természetesen több kávézót, meg kajáldát talált útja során, de azok vagy színültig tele voltak, vagy már bezártak.
Mérgesen kullogott a zuhogó esőben. Egy száraz porcikája sem maradt.

Egy óra múlva, nem tudni hogy a sorsnak, vagy Chuuya kitűnő tájékozódóképességének köszönhetően, a férfi visszatalált a kis bérházhoz.
Bement. Sáros, vizes csíkot húzott maga után ott ahol elhaladt, de ez különösebben nem izgatta.

Megkereste azt az ajtót amin pár órája rontott ki. Szerencséjére nyitva volt, így nem is fecsérelte idejét egyből bement a lakásba.

Sötét volt bent, a hálószobából pedig hangos horkolás hallatszódott ki.
Chuuya elindult a zaj irányába. Bent az szobában megpillantotta az ágyon keresztbe terpeszkedő Dazait, aki már az igazak álmát aludta.
Chuuya halkabban a ruhásszekrényhez sétált. Volt benne náhány póló, ing meg nadrág és egy fehér pihe-puha köntös. A férfi kivette a ruhadarabot és lehámozta azt a vállfáról. Az íves műanyagot ezután az  ágyra hajította. Halk puffanással landolt a horkoló férfi mellett aki nem ébredt fel a hangra.

Chuuya a köntössel együtt a fürdőszobába ment.
Bent levetette csurom vizes ruháit és beállt a zuhanyrózsa alá. Megeresztette a vizet és átállította melegre a hőfokot. Csukott szemmel ácsorgott a rózsa alatt, amiből folyamatosan zuhogott a melegvíz.
-Áh...-sóhajtott jólesően a férfi.-Végre valami ami felmelegít!-mondta. Ekkor nagy robajjal kivágódott a fürdőszoba ajtaja és egy barna, kócos buksi kukucskált be rajta.
-Nahát Chuuya! Te itthon vagy?!-kiáltotta lelkesen a barna buksi tulajdonosa, Dazai.
Chuuya rémülten ocsúdott föl a kellemes zuhany, jóleső hatásából és ijedtében elcsúszott a zuhanytálcában...