Duplán Fekete

Egy rossz tréfa következményei

Chuuya épp a reggeli kávéját készítette, mikor mikor lépteket hallot maga mögül. Megfordult. Dazai állt mögötte és mosolyogva bámult rá.
-Jó reggelt!-köszönt és odaballagott a hűtőszekrényhez. Kivette belőle a tejet és kitöltötte magának egy bögrébe. Majd leült a picinyke asztalhoz.
Chuuya szúrós tekintettel figyelte a barna minden mozdulatát. Egy pillanatra sem tévesztette szem elől.
-Képzeld Chuuya..-kezdte Dazai.-Veled álmodtam.
-Tényleg?-mordult meg a konyhapultnál lévő.-Nagyszerű...és most hova szarjak?-forgatta meg a szemeit. Dazai nem törődött a férfi epés megjegyzésével, tovább folytatta.
-Amikor leszámoltuk azt az áldott bűnszervezetet. Minden olyan nosztalgikus volt...Bár már akkor is ilyen bunkó voltál velem..-áradozott a barna, de az utolsó mondatnál hangja kicsit szomorkássá változott.
-Azért voltam veled bunkó, mert rászolgáltál...De ha már itt tartunk...Én is veled álmodtam.
-Tényleg?-csillantak föl Dazai szemei és belekortyolt a tejesbögrébe.
-Igen. Álmomban megerőszakoltál..-mondta közönyösen a vörös.
Dazai azon nyomban kiköpte a tejet és csodálkozva bámult volt társára.
-Chuuya...te látod a jövőt?!-kérdezte komolyan.
-Mi van?!...Te..te..meg aka...-hátrált meg rémülten a vörös hajú, de nem tudta befejezni mondandóját mert Dazai harsány nevetése félbeszakította.
-Haha...Chuuya..tényleg kinéznéd belőlem?-nevetett, de már a földön fetrengve.
-Az igazat megvallva, simán..-hunyorított mérgesen.
-Tudhatnád, hogy én a lányokat szeretem..-mosolygott Dazai. Chuuya ettől a megerősítéstől kicsit megnyugodott.
-És te úgy nézel ki, mint egy lány..-fejezte be a barna. Arcán kaján vigyor ült.
De nem sokáig mosolyoghatott, mert Chuuya megragadta őt a gallérjánál fogva és megvert neki egyet.
-Ezt azért kapod, mert lelányoztál!-kiabálta kipirosodott orcával, majd elrohant. Ki a házból, és ki az utcára.
-*Szemétláda...Nyomorék...Tudod, kivel szórakozz!*-mérgelődött magában, miközben szélsebesen rohant az utcákon. Úgylátszik mindig ez lesz.

Most viszont nem ment be egy kocsmába vagy bárba sem. Csak minnél távolabb akart kerülni attól a perverztől.

Dazai egy pár percig az arcát fogva feküdt a földön, majd felállt onnan és bevonult a fürdőszobába. Odaállt a tükörhöz és belenézett.
Ujjaival óvatosan végigsimította, a már lilulni kezdő foltot. Egy ponton meg is nyomta, erre pedig felszisszent. Maga sem tudta miért csinálta ezt.

Arcát alaposan megmosta vízzel, majd elővette az elsősegély dobozt. Megfogta a gézt és betekerte fejének jobb oldalát. De csak annyira, hogy takarja a jobb szemét és az ott díszelgő ütésnyomot.
Ezután ismét tükörbe pillantott. Meglepődött. A kötés pontosan olyan volt, mint annó, mikor egy kisebb lövöldözésben megsérült.
Újra felidéződtek benne a rég múlt sérelmei, ezért le is szedte a kötést magáról.
Bement a hálószobába és befeküdt az ágyba. Összekuporodott és fejére húzta a paplant.

Chuuya nem igazán akart betérni sehova, de hasa ebbe az elhatározásába már megint beleszólt. Nagyon éhes volt. A vacsora és a reggeli is kimaradt neki, úgyhogy nem csoda.
Nagy nehezen rávette magát, hogy bemenjen enni egy kis étkezdébe.
A kajálda előtt, egy sárgamellényes közmunkás söprögetette a fákról lehullott sárga, narancs, piros vagy épp barna leveleket egy kupacba.
-Reggel van igaz?-kérdezte ravaszkás mosollyal.
-Aha..-morogta kedvetelenül Chuuya. Ekkor vette csak észre, hogy a munkás és még rengeteg ember, szüntelenül bámulja.
-Mi van? Mit bámulsz?-förmedt rá a söprögető férfira.
-Hát...Nem tudom észrevetted-e már, de pizsamában vagy.-mosolygott kínosan.
Chuuya végigmérte magát. Tényleg rajta volt a piros kockás piszuja. Arca a vörös minden árnyalatában pompázott.
-Basszameg..-kiáltott föl mérgesen és elindult visszafelé. Futva.
Útközben ismét megbámulták. Ez idefele jövet fel sem tűnt neki. Ahogy az sem, hogy zokniban van.
Egyre vörösebb lett kínjába. És már fáradni is kezdett.
-Bakker...emiatt a marha miatt, még le is fogyok.-lihegte futás közben.

Egy kiadós, hosszú reggeli kocogás után, mi sem jobb egy kiadós reggelinél? Legalább is Chuuya ezt gondolta.
De nem volt ideje a megtölteni hasát. Nem akart sokat időzni Dazai közelében. A lakásban gyorsan magára kapta utcai ruháját, majd újra útnak eredt.
Dazai pislogva nézett utána.
-Chuuya! Hova mész?-kérdezte ártatlan hangon.
-El innen. Messzire!-kiáltott vissza a lépcsőházban. Hangja visszhangzott és betöltötte a csendes teret.
Elindult, kitudja merre. Sosem ment még világgá, de Dazai reggeli rossz tréfái teljesen elvették a kedvét mindentől.