Duplán Fekete

Bosszú a köbön

 -Sajnálom Chuuya..., de tudod, én csak a jó érdekeben cselekszem. -ezen szavak csengtek a vörös hajú fejében már vagy egy órája. Nem tudta elhinni, hogy ez történt vele. A főnöke, aki magához vette és felnevelte, most egy önös célért feláldozza, minden tétovázás és bűntudat nélkül. Eldobta, mint egy használt papír zsebkendőt. Egy olyan ember miatt, akit Chuuya személy szerint gyűlölt. 

-Miért pont Ő?!-kiáltotta felháborodottan és lerogyott a földre. Nem tudta épp ésszel felfogni a történéseket. És most még csak a kocsmába sem tudott elmenni, hogy ott a sárga földig leigya magát. Bár, azt a csalódottságot, amit most érzett, talán még az alkohol sem tudta volna csillapítani.

Kichiro pár méterrel távolabbról figyelte, ahogy foglya sínylődik. Nem sírt. Nem szólt. Hozzászokott már ehhez a látványhoz. Több százszor, ezerszer látta már, ahogy a földi halandók szenvednek.

-Hangos vagy...Zavarsz engem.-szólalt meg érzéketlenül a vak. Képtelen volt átérezni a maffiózó helyzetét, és nem is próbálkozott megérteni őt. 

-Zavarlak...? Akkor miért nem engedsz ki innen?!-kiáltott rá ingerülten a vörös és izzó teintettel fogvatartójára meredt.

-Mert nem tehetem. Csak is akkor, ha a megbízóm úgy kívánja. 

-Kit érdekel, az a szemétláda? Elárult engem. Felőlem meg is dögölhet!

-Tudom, hogy nehéz ezt feldolgoznod, de én nem tudok mit tenni. Úgyhogy kérlek, dühöngj csendben, mert engem rohadtul idegesítesz!-fordult el durcásan a halálisten és elkezdett babrálni a kötéseivel. 

~

A beszélgetés befejeztével, Oda elhagyta Dazai kórtermét, hogy a férfi nyugodtan pihenhessen. Viszont Dazai nem szándékozott aludni, vagy bármi ilyesmit tenni, ami most épp jót is tenne a szervezetének. Helyette inkább gondolkozott és gyötörte magát az emlékekkel.

-*Újra itt van...És még mindig a barátjának tart. Pedig hagytam meghalni...Ott ment el a kezeim közt és én...nem tettem semmit. Csal gyenge kisfiú módjára sírtam.*-beszélt magában a nyomozó, közben a plafont bámulva.

-Nem!-szólalt meg újra a kis hang a fejében.-Mori ölte meg. És ezt te is jól tudod. Magadat okolod, csak mert láttad meghalni és úgy érzed megmenthetted volna. De csodák aligha vannak. Képtelenség lett volna megmenteni őt. 

-*Rég hallottalak már...Talán igazad van..De akkor miért nem tudok a szemébe nézni?*

-Mert egy idióta vagy! Oda nem haragszik rád, nem gondolja úgy, hogy miattad végezte úgy, ahogy. Sőt...Igazából azt hiszi, hogy a saját hülyesége miatt halt meg, szóval...

-*El kéne neki mondanom?*

-Persze! És a saját lelki békéd érdekében állj bosszút. Öld meg Morit! Add neki vissza! Fizessen meg a tettéért! 

-*Öljem meg...?*

-Süket vagy, vagy mi? Igen. Végezz vele! És legalább ezzel az Iroda dolgán is könnyíthetsz. Végre hasznos lehetsz. 

-*De a városnak szüksége van a Dokkmaffiára. Ha a Céh újra megtámadná a várost, ők azok akik védeni tudják Yokohamát. Az Iroda ehhez, egyedül kevés.*

-Ez tény, s való. Viszont Mori nélkül is van Dokkmaffia. Öld meg...Ez a helyes döntés..Csak így van esélyes a belső békéd meglelésére...

-*Miért akarod, hogy megöljem..? Ennyi erővel megölhetném magamat is. Hisz én is...hány emberéletet oltottam ki?*

-Ha igazán úgy érezted volna, hogy halottnak kéne lenned, már rég megtetted volna. De élsz és virulsz.