Duplán Fekete

A második ellenség

Dazai pár perc múlva már az említett gépezetben csücsült. Persze eszméletlenül.
-Indíthatom?-kérdezte izgatottan Andy. Nathaniel bólintott. A professzor bepötyögött valamit a gépezetbe, majd megnyomott egy gombot mire a szerkezet zúgni, morogni kezdett.

A gép feltérképezte a férfi érhálózatát, majd közvetlen az egyik fő ütőérhez helyezett egy nagy tűt és beleszúrta. Körülbelül 2 dl vért vett le Dazaitól.
A vér egy csövön keresztül befolyt a gépezet belsejébe, ahol "feldolgozásra" került.
A szerkentyű egy csapban végződött. A csap alatt egy kémcső volt. Andy odasétált és kezét a csap fogantyújára helyezte, de még nem fordította el. Csak pár perc múlván.
Lassan, pár csepp égkék színű, foszforeszkáló folyadék cseppent bele a csőbe.
-Ennyi?-húzta fel elégedetlenül a szemöldökét Nathaniel.
-Igen.-emelte magasra az üvegcsét Andy. -Alig 2-3 ml...
-És mi is ez pontosan?
-Egy kivonat. Akár egy cseppje is képes semlegesíteni képességet, akkor is ha csak a használó ruhájához ért hozzá.
-Szóval, ezzel a kis folyadékkal képesek vagyunk arra, amire ez a nyomorult? Képességeket semlegesíteni?
-Pontosan. De ahogy látod, 2 dl vérből alig pár cseppet lehet csak kinyerni.
-Akkor vegyél még tőle.
-Veszélyes lenne. Nem vehetek tőle túl sokat, még a végén vérszegény lenne a pára. Meg pedig nem halhat. Ezt ne is jól tudod.
-Tch...persze...Szólok a Főnöknek, hogy sikerült.-fordult sakron a pap és faképnél hagyta a professzort.

Chuuya lassan magához tért, de szemeit még nem igazán nyitogatta. Lefoglalta a hallgatózás. A rá vigyázó őrök ott társalogtak cellája előtt, mégpedig igen érdekes dolgokról. Mint például, hogy legyenek résen, hogy amint a vörös felébred, üssék le újból, nehogy használni tudja a képességét.
Chuuya magában elmosolyodott. Ha most ezek a fajankók tudnák, hogy Ő ezt mind hallja...
Figyelmesen hallgatta, amit a két pasas beszélt, közben pedig gyűjtötte az erejét, a kiszabadulásra.
Az egyik pillanatban, viszont szemei kipattantak, a hallottaktól. Az egyik őr valami olyasmit mondott: "A másik férfit elvitte az Atya, hogy kísérletezzen vele az a félőrült. Úgytűnik a Főnök megint valami nagyra készül."
-Da..zai..-suttogta maga elé kábultan Chuuya, majd feltérdelt.
A hangra a két őr hátrafordult. Az egyik azonnal az övéhez nyúlt és lekapta róla a kulcscsomóját, majd keresgélni kezdte gyorsan a vörös cellájának kulcsát.
A másik fegyverét az ébredezőre szegezte.
Chuuya kisöpörte haját az arcából és gyilkos tekintettel az őrökre nézett, majd felemelte kezét.
A két férfi a szemközti falnak repült hatalmas erővel, ezt követően mindkettőjük ájultan hullott a földre.

A cella rácsai nem jelentettek akadályt  a kis maffiózónak. Csupán csak egy rúgásába került és az egész rácssor a falnál kötött ki, néhány faldarabbal együtt.
Teste vörösen izzott, szemei dühösen de ugyanakkor élettelin csillogtak.

A folyosók vörös színben vibráltak, a riasztó miatt. Távolabbról hallani lehetett a Chuuya felé rohanó fegyveres egységek trappolásának dübörgését. Két oldalról közelítettek.
Már csak percek kérdése és vér fog folyni. De vajon a repülő erőd, kibírja ezt a fajta összecsapást, vagy megadja magát ismét és a tengerbe zuhan?

Az Iroda ebben a pillanatban is épp roppant elfoglalt. A városi rend kezd egyre jobban a feje tetejére állni, és a rendőrség az esetek többségét nem tudja kezelni. Így a feladat a fegyveres nyomozókra hárul, akik már így is túl vannak terhelve.
Yosano doktornő, Kenji egy túszejtővel tárgyalnak, Tanizaki és Ranpo pedig a kikötőbe mentek egy újabb bejelentett eltűnés miatt. Ez már a negyedik a héten.
Kunikida és Atsushi a papírmunkát körmöli az irodában, megállhatatlanul.
-Kunikida-san..-néz fel egy pillanatra az ezüst hajú fiú.
-Igen?-morogja a szemüveges, munkáját egy másodpercre sem abbahagyva.
-Szerinted hova tűnt Dazai-san?-kérdezte aggódó tekintettel a tigrisfiú.
-Fogalmam sincs...De már igazán megkerülhetne.-sóhajtott a mennyezetre nézve Kunikida, majd egy újabb mély lélegzetvétel után folytatta az adminisztrációt.
Atsushi pár pillanatig nézte a gondterhelt férfit, majd ő is újra írni kezdett.

Még az Iroda igazgatója is elfoglalt volt, bár ő nem olyan formában mint alkalmazottjai.
Épp a természtfeletti belügyosztály vezetőjével tárgyal, egy pohár zöldtea társaságában.
-Értem én, hogy az emberei levannak terhelve. Ahogy az enyémek is. De valamit tennünk kell a Céh ellen is.-sóhajtozott a minisztérium vezetője.
-Amíg nem támadnak, felesleges lenne velük foglalkozni, de tény nem tudjuk mire készülnek. De emberek híján nem vagyunk képesek utána járni.-kortyolt bele italába Fukuzawa.
-Félő, mire észbekapunk, már késő lesz.
-Talán furán hangozhat, de valamennyire a Dokkmaffia a segítségünkre van. Hatalmas a létszámfölényük és nekik is érdekük a város védelme. Ha harca kerül a sor...Bátran kijelenthetem, hogy lehet rájuk majd számítani.
-Igen. A Céh ellen...De nem ők az egyetlen ellenség...-mondta homályos, üres tekintettel a kopasz férfi.
-Ki a másik?-hunyorított az Irodaigazgató.
-Hallott már Fyodor Dostoyevskyről?
-Nem.
-Borzalmas egy ember...a célját pontosan nem tudja senki, de azt igen hogy ellenség.
-Gondolja, összeállt a Céhhel?
-Nem tudom...De félő, a városnak ezúttal vége...
-Mi kitartunk a végsőkig. És abban is biztos vagyok...Ha a helyzet megköveteli...a maffia még a szövetségesünk is lehet...

A Moby Dick ugyan még a levegőben, de a az egységek akiket Fitzgerald Chuuyara küldött, egytől egyik a földön hevernek holtan. A padlót vastagon vér borítja.
A vörös már nincs a helyszínen, szapora léptekkel, dühtől kábultan sétál a lebegő erőd fedélzetén, partnerét keresve....

Sziasztok!
Tudom, nagyon sokáig nem volt rész, bocsi! 😢😳
De most itt van és remélem elnyeri a tetszéseteket ^^