Complex

First

*Hagy mutatkozzak/mutatkozzunk be. A nevem Kitty Irwin, az unokatestvérem pedig Fannie Irwin.

Ausztráliában élünk és együtt lakunk. Fannie szülei és testvére (aki történetesen Ashton Irwin) elköltöztek Németországba. Fannie nem akart velük menni, ezért hozzánk költözött. Hozzám és anyához. Anyám és apám elváltak. Még kicsi voltam, nem emlékszem mit váltott ki, de gyakran látogatom apát. *

                                                                               Kitty szemszöge

Egy gyönyörű reggel ismét!-gondoltam, ám ekkor egy hatalmas párna repült a pofámba. Nem is kellett gondolkodnom ki is volt az.- B*zdmeg Fannie, te tényleg ilyen fogyatékos vagy?

-Bocsi, csak kíváncsi voltam hogy ébren vagy-e!?- mondta védekezően.

-Jólvan, inkább menjünk reggelizni.-mondtam majd kisétáltam a szobánkból.

A reggel további része nyugodtan telt. Mivel itt Ausztráliában most suli szünet van, így ma a barátainkkal találkozunk. Elkészültünk, kifésültük a hajunkat, felraktam egy kis sminket, bele bújtam a torna csukámba és fel kaptam a kocsi kulcsot a konyha asztalról. 

-Ma én vezetek hugi!-kiáltottam az egy hónappal fiatalabb unokatesómnak.

-Nekem aztán mindegy, de akkor én rakok zenét.-beleegyezően bólintottam. Nyomtunk egy puszit még anya arcára és indultunk is ki az atón, és egy ,,majd jövünket "kiáltottam kifele menet. 

Beszálltunk és a megbeszélt találkozóhelyre indultunk. Menet közben ezerrel ordított a lejátszási lista összes száma egyenként. Alig 20perc múlva megérkeztünk egy ritkán lakott területhez. Megláttuk a kis faházat, leparkoltunk és kiszálltunk. Mikor benyitottam mindenki az asztal körül ült. Luke és Calum éppen kártyáztak még Michael tömte a fejét és őket nézte. 

-Hé skacok! Mi ez a bűz!??-ordított Fannie ezzel meglepve mindenkit. (Ő alapjáraton csendesen beszél és nem gyakran emeli fel a hangját)

-Hát ez csak Luke, vagyis oda égette a kajánkat. Nyomorult szegény.-Mondta Calum, de egyből fel is kapta a kezét, hogy Luke nehogy tarkón tudja vágni. 

-Legalább nyitottatok volna ablakot szerencsétlenek.- Nevettem el magam.

A nap folyamán kártyáztunk, iszogattunk, viccelődtünk, és elmentünk a közeli parkba. Nagyon jól éreztem magam egészen a telefon hívásig. 

-Anya?! Mizu?

-Kincsem kérlek gyertek be a céghez Fannieval! Fontos!! 

Odafordultam a bandához és Fannienak egy kémozdulattal jeleztem, hogy ideje le lépni. Értetlen fejet vágott de felállt. Elköszöntünk, megbeszéltük, hogy csörgünk mi a helyzet és még össze futunk.

Fannienak útközbe elmondtam a telefonálást, és azt is, hogy biztos nincs minden rendbe. Mikor megérkeztünk anya cégéhez szinte feltéptem a kocsi ajtót és rohantunk befele. Szerintem elfelejtettem bezárni, de most lényegtelen. 

Mikor felértünk anya irodájába annyit láttunk, hogy anya fel-alá járkál és a fejét fogja. 

-Anya mi történt??- Kiabáltunk egyszerre drága unokatesómmal. 

Megkért, hogy üljünk le és hallgassuk végig. 

-Az történ hogy a céget egy időre be kell zárnom. A könyvelőm, aki kezelte a pénzügyeket, le lépett. El tűnt a cég pénzével. Csődbe mentünk. Otthon nem, emiatt ne aggódjatok, de itt igen. És ha nem tudjuk újra nyitni legalább 2 héten beül akkor annyi nekünk. Viszont emiatt sokat kell utaznom majd. Holnap indulok az első megbeszélésre és a rendőrségre is behívtak az ügy miatt. 

-Mivan?! Anyu ez komoly? Akkor ezután mi lesz velünk? Tudod, hogy kezdődik a suli jövőhéten, oda muszáj járni. Nem szeretnénk kihagyni- mondtam kissé idegesen, mert nem tudtam hogyan is történhet ilyen velünk. 

-Ne aggódjatok drágáim. Beszéltem az apáddal Kitty és azt mondtaszívesen látna titeket amíg én itt rendbe rakom a dolgokat.- Láttam rajta, hogy feszült és kicsit aggódik a véleményem miatt.

-Anya! Apa Los Angelesben él. Még át írattok az utolsó percekben egy másik suliba minket?-anya csak bolíntott egyet.

-Állj! Akkor megyünk LA-be?- kérdezte Fannie kitörő lelkesedéssel. 

-Úgytűnik.-Néztem rá és elmosolyodtam. Egymás nyakába ugrottunk és sikítoztunk. 

-Lányok a gépetek holnap hajnalba indul. 

Mikor meghalottuk a szavait hirtelen futni keztünk kifele az épületből és haza felé vettük az irányt. Haza érve teli pakoltuk az összes bőröndöt és dobtunk mindenki egy sms-t hogy mi a helyzet és jöjjenek át. 

Később már mindenki a mi nappalinkban állt, ajándékokkal a kezükben.