Complex

Thirteenth

Fannie szemszöge

Az egész szombatot Manuval töltöttem. Piknikeztünk és sétáltunk. Megbeszéltük, hogy a mai nap is vele leszek. Olyan szépen halad minden. Egyszerűen tökéletes.

-Kitty gyere le! Kész a kaja.-kiáltottam olyan hangosan, hogy biztosan meg hallja.

-Jövök már.-hangját a lépcsőről hallottam. És már el van készülve?!

-Hát te?.-mutattam végig rajta.

-Ja, hát ma Cameron át jön nem baj?.-láttam, hogy kíváncsi a véleményemre.

-Dehogy is. Én Manunál leszek.-mosolygtam bele a poharamba.

-Ha haza értél sok mesélni valód lesz.-kacsintott és én bólogatással jeleztem, hogy így lesz.

Csendesen fogyasztottuk el a reggelinket. Épp a mosogatóba pakoltam mikor meg szólalt a csengő. -Nyitom. -kiáltottam mivel a házba csak én és Kitty voltunk.

Amikor ki nyitottam az ajtót Ríossal találtam szembe magam. Ugyan olyan helyes mint mindig. Haja kissé kócos és egy-egy tincs bele lóg a szemébe. De neki minden jól áll.

-Szia idegen.-poénkodtam.

-Szia szépségem.-bókja hallatán el pirultam. Meg ragadta kezem és ki rántott az atón. Hátam mögé kiabáltam egy ,,majd jövök"-et és indultunk is.

Mikor megérkeztünk a Ríos házhoz kicsit ideges lettem. Féltem, hogy mi van ha valaki itthon van.

Belépve tisztaság fogadott. Modern kis ház. Nézelődésem egy fiatal nő szakította meg.

-Szervusz. Biztos te vagy Fannie. Sok jót hallottam rólad.-először nem hittem a fülemnek.

-Jó napot. Igen én vagyok.-elmosolyodtam.-Ennek nagyon örülök, köszönöm.

Lopva pillantottam Manura aki szinten zavartan állt pár méterre tőlünk.

-Oh elnézést. A nevem Sarah. Tegezz csak, ne öregíts!.-nevette el magát és én is követtem példáját.

Mikor véget ért a bemutatkozás Manu megragadta a kezemet és magával vitt egy emeleti szobába. Az övébe. A falon egy gitár lógott és egy zongora állt az egyik szekrény mellett. Nagyon otthonos kis szoba és tiszta is. Le ültetett az ágyára és bekapcsolta laptopját.

-Ne haragudj anya miatt.-vakargatta tarkóját.

-Ugyan semmi baj, örültem neki. És kedves nagyon.-mosolyogtam a fiúra és kezem álla alá téve fordítottam magam felé tekintetét. Bele pirult.

-Mit szeretnél nézni?-villantotta meg ezer wattos mosolyát.

-Akármit. Válassz te.-kicsit félénken helyezkedtem el az ágyon.

Mikor ki kereste a filmet mellém ült aztán hanyatt feküdt. ISTENI LÁTVÁNY. Fehér pólója át látszik, ennek hála minden izmát láthatom. Azt hiszem túl sokáig néztem.

-Ne nézzél inkább feküdj ide.-nevetve nyújtotta felém kezét és én bele dőltem biztonságot nyújtó karjaiba.

Imádom ezt a fiút. Bárcsak örökké tartana a pillanat.

Valószínűleg el aludhattunk, mert a telefonom csörgésére keltem fel. Ő még aludt. Óvatosan bújtam ki mellőle és fel vettem a telefonom.

-Szia Shawn. mondd mit akarsz?-érdeklődtem.

-Szia Fannie. Csak azt szeretném elmondani, mennyire tetszel.-pillatanyi sokk..-Végre van hozzá bátorságom, és remélem megérted. Többet jelentesz nekem mint egy barát.

-Shawn, ezt ne most. Én tudod, hogyan érzek irántad.-ejtettm ki suttogva a szavakat. Ekkor valaki (több mint valószínű, hogy Manu) megköszörülte mögöttem a torkát. Mikor hátra fordultam megláttam őt könnyes szemmel. Le csaptam a telefont és oda léptem hozzá.

-Manu szívem, mi a baj?-kérdeztem rémült arccal.

-Hallottam, hogy valaki iránt érzel valamit. És ez a valaki az akivel telefonáltál. Nem én!-kiabálva és artiulálva ejtette ki szavait. Könnyek szöktek az én szemembe is, hiszen megkönnyebültem.

-Dehogy is, pont ez az. Ő csak barát, ezt magyaráztam neki.-könnyedén megfogtam a kezét, de ő el rántotta. Megijedtem.

-Ne meséld be nekem baszdki. Hallottam. Kérlek hagyj magamra. Majd hívlak ha ki tisztult a fejem.-lépett az ajtóhoz és kinyitotta, ezzel jelezve, hogy ideje távoznom. És én megtettem. Fájdalommal léptem ki az ajtón. Fájt, hogy nem hisz nekem. De a legjobb ha átgondol mindent.

A bizalomba legfontosabb alapkő egy kapcsolatban. Még jó, hogy eddig nem mondtuk ki, hogy járunk-e vagy sem. Így, hogy el sem kezdődött könnyebb felejteni... De én nem akarok. Nekem ő kell. És várni fogok rá.. Nem tehetek mást. Egyenlőre nem.