Complex

Second

Kitty szemszöge

Mindenki át adta az ajándékát és elmondták mennyire hiányzunk majd nekik. Nem tudtuk meg ígérni mikor jövünk vissza, mivel meghatározatlan időről van szó. De ők is hiányozni fognak. Az este további része gyorsan eltelt. Tusolás után kikészítettük a ruhánkat és lefeküdtünk aludni.

-Kelljetek fel! Ideje indulni.-ébresztgetett minket drága anyám.

-Bassza meg, már ennyi az idő?! 5perc és lent vagyunk.-Válaszolt helyettem is Fannie.

Kimásztunk az ágyból és el kezdtünk sietve és készülődni. Felvettem egy bordó pántos toppot és egy fekete térdén szaggatott hosszúnadrágot. Fannie éppen a farmerjába nyomta bele magát és felkapott hozzá egy fekete rövid ujjú felsőt.

*2órával később*

Már anyától köszöntünk el. Szegény sajnálja hogy így alakult, de örül, hogy jól kezeljük a helyzetet. A csomagjaink már a gépen vannak, és mi a kézi táskánkal kezdtük meg a felszállást. Egymás mellett van helyünk, bár ez természetes:D. Mindketten bedugtuk közösen a fülest és el indítottunk egy filmet.

Biztos el aludtunk, mivel a hangosbemondó hangjára keltünk. A leszállás néhány perc múlva be is fejeződött. Miután elvettük a csomagjainkat megindultunk a kijárat fele ahol apa már várt ránk egy óriás ,,Hercegnőim" felíratú táblával a kezembe.

Oda szaladtunk hozzá és a nyakába ugrottunk.

-Apa kérlek ne égess minket.-nevettem el magam.

-Jaj de hiányoztatok, legközelebb nem lesz tábla igérem. -Mondta viccesen, megölelt minket és így vezetett minket a kocsijához.

-Henry, iskolába azért fogunk járni?- kérdezte Fannie bár erre én is kíváncsi voltam.

-Persze, hogy fogtok. Még pedig a Rosewood-ba.-mondta és leparkolt a háza előtt.

Örültünk hiszen ez a legjobb iskola a városban. Felszaladtunk a lépcsőn és le dobtuk a holminkat. Mivel itt már későre járt mehettünk zuhanyozni és aludtunk is.

*Másnap*

Kissé fáradtan keltem. De egy pillanat múlva isteni illatok csapták meg az orrom.Elindultam lefele a konyhát megcélozva. Mikor be léptem láttam hogy apa gofrit süt. Kihúztam a széket és le ültem az asztalhoz. Apa észre vette a jelenlétem és elém rakott pár darab gofrit és egy pohár narancs levet.beszélgetni kezdtük. Később Fannie is csatlakozott hozzánk. Mikor megettük mind a reggelit, egyeztettünk.

-Be kell mennem dolgozni kincseim, de este 6ra jövök.

-Apu, mi is szét nézünk a városba és meg ismerjük a környéket ha nem gond.

-Persze, nyugodtan. Itt egy kis pénz és vigyetek telefont. Vigyázzatok magatokra.-mondta majd egy puszit nyomott a homlokunkra és kilépett az ajtónk. Mindig aggódik értünk. Isteni apuka.

-Kitty.-szólalt meg a hátam mögött Fannie.

-Hm?

-Mit gondolsz hol kezdjük?-kérdezte.

-Szerintem csak kezdjünk egy sétálni.-kacsintottam és felszaladtam az emeletre hogy fel kapjam a mai ruhám és a cipőm.

Miután mind a ketten készen voltunk, bezártuk az ajtót és beszélgetve, nevetgélve indultunk neki a dolgoknak.

Már láttuk az itteni parkot, egyzserűen gyönyörű. Láttuk a közeli kávézót, egy plázát és sok csinos házat ami apáéra hasonlít. Elmentünk megnézni a sulit, ahová holnap íratkozunk be.

Féltem, hogy hogyan fogunk be illeszkedni, lesznek e olyan barátaink mint Luke-ék, és felvesznek e minket egyáltalán így az év közepén. Ám ebben a pillanatba egy kezet éreztema vállamon. Ekkor hátra fordultam.

-Öhm, szia?!-szólaltam meg rekedtes hangon majd hátra fordítottam Fanniet is, aki szintén meglepődve bámult.

-Hali lányok! Mit kerestek ti erre? még nem láttalak titeket.-Mondta a rövid barna hajú fiú.Teste figyelemre méltó, izmos és napsütötte a bőrének színe.

Gondolataimat a fiú torok köszörülése törte meg. Fannie és én is meglepve figyeltük.

-Most költöztünk ide egy időre. És csak a sulit néztünk.-Válaszolt Fannie.

Na de te ki is vagy?-tettem fel a kérdést.