Complex

Ninth

-Ne nyúlkálj az orrlyukamba!.-ordítottam miközbe nyitottam ki a szemem. Úgyanis az utlosó emlékem Cameron volt, aztán elsötétült minden. Most pedig persze a kedvenc unokatesóm csinálgat nekem disznó orrot. Le se tagadhatná. Ő ilyen. 

-De viccceeees! És jól érzed magad?-kérdezte rémülten.

-Igen, csak kicsit fáj a fejem. És mi történt pontosan? Meddig "aludtam"? 

-Levegő hiány alakult ki a tüdődben ezért elájultál. Legalábbis a srác, Dallas, ő ezt mondta. Hát úgy egy 20 percet. De  drága barátod azonnal felhívott, hogy mi történt és rohantam haza.

-Semmi gond nincs, de ő hol van?-körbe pillantva kérdeztem rá, mivel semerre se láttam a nappaliban.

-Kint főz valamit. Azt mondta jót fog tenni. Ja és mikor megjöttem sírva állt fölötted a srác. De ezt komolyan Gray tette veled basszus?-eltorzult az arca a félelemtől. Félt, hogy összetört a szívem legjobb barátom miatt. Vagyis a volt legjobb barátom...

-Igen, de csak mert elutasítottam. De én sose hittem volna, hogy ilyenre képes lehet..

-Neaggódj, többet nem keres téged meg. Nem bánthat. Ja és áthívtam mindenkit.-vágott egy ,,oopsz"fejet mint aki rosszat csinált majd kisétált a szobából. 

A többiek fél óra múlva már a nappaliban ültek. Cameron pedig finom levest csinált nekem. Azt mondta állítólag amolyan ,,mami" recept.:D Ja és a srácok ismerik a tanárocskám. Jól el voltunk, bár az elején mindenki aggódott miattam. De szerencsére gyorsan lecsillapítottam őket és estig egy filmet néztünk. Miután elfáradtam közöltem mindenkivel, hogy maradhatnak mivel korán van, de én lefekszem. Fel bagtattam a szobámba ahol nem rég még egy idegbajos fiúval veszekedtem. Rossz érzés fogott el aminek hatására gyorsan be is feküdtem az ágyba, hogy elfelejtsem a történteket. Be feküdtem és pár perc múlva győzött a fáradtság. Kicsivel későb éreztem, hogy valaki megemeli a takaróm és alá csúszik. Át fogta a derekam és a fülembe suttogta. 

-Én mindig megvédelek.

                                                                        Fannie szemszöge:

Mikor kiraktam a srácokat a jó kis filmezés után felmentem a szobánkba. Mikor benyitottam nem voltam egész biztos abba mit is látok. Majd közeleb mentem. Cameron feküdt Kitty mellett és ölelte.Édesek. Igazából Nash is utána akart jönni, de mikor ezt mondta Cameron félrehívta és suttogott neki valamit mire Nash elmosolyodott és le pacsizott vele.  Édesen aludtak. Gondoltam nem zavarok, ezért vissza mentem a nappaliba és oda feküdtem le. Egész végig csak Manu járt a fejembe. Ma oda jött az ebédlőbe is és suliba is együtt mentünk reggel. Nem, nem fogott kézen és nem csókolt meg, csak megölelt. Jól el vagyunk és meg hívott egy randira. Izgulok.. Muszáj írnom neki addig nem alhatok. 

Me: Szia, nem akarlak zavarni. Csak jóéjszakát szerettem volna kívánni. 

Nem írt egy fél órán belül sem. Biztos alszik. Én is így tettem és álomra hajtottam  volna a fejem és egész éjszaka róla és azokról a telt ajkairól, gyönyörű szemeiről álmodnék.De eszembe jutottak dolgok. Túl tökéletes egy fiú. De én így imádom. Várjunk, tényleg imádom?! Úgy érzem jobban mint eddig bárkit. Vele szeretnék lenni. Az ölében ülve xboxozni, sétálnin a parton kézenfogva, nevetni minden hülye dolgon, félteni egymást, szeretni egymást, és várni minden napot, hogy láthassam. Ennyi minden vágyam. Akarom őt!.. A nagy gondolkodástól el nyomott az álom.