Complex

Fourteenth

Kitty szemszöge

Épp, hogy elmentek Fannieék és Cameron meg is érkezett. Bevezettem a szobámba és beszélgetni kezdtünk. Kérdezett Graysonról, kérdezett anyukámról, és apáról is. Érdeklődött a múltam felől. Mindent tudni akart és én is így voltam ezzel. Mindenről ki fagattam. Jókat nevettünk.

-Mit szólnál ha fekve folytatnánk?-kérdeztem, mivel már eléggé elzsibadt mindenem.

-Ahogy akarod.-mondta közben tette amit én és mellém dőlt.

Csend telepedett az egész szobára. Nem beszéltünk csak hallgattuk egymás levegővételét. Ekkor Cameron feltámaszkodott alkarjára így felülnézetből nézett a szemembe. Száját lassan beharapta és az enyémet fürkészte. Tagadhatatlanul jó látvány volt. Arca izmai megfeszültek. Még egy pár percig néztem barna szemeit, aztán közeledni kezdett. Nem akartam leállítani. Ez a pillanat pont itt pont most tökéletes. Mikor elért a számhoz az övé, egymáshoz tapasztotta őket. Mintha elválaszthatatlanul egybe forrtak volna ajkaink, úgy ültem csípőcsontájra és támaszkodtam meg mellkasán. A csókot épp csak addig hagytuk abba míg lehúztam a pólóját.

-Kitty te teljesen megőrítesz!-suttogta ajkaimra. Nem adtam választ csak még erősebben tapadtam hozzá. Mire észbe kaptam már csak fehérneműben feküdtünk egymáson.

Cameron nem hagyta abba. És most az egyszer én sem tettem. Ördögien kívántam. Tudom, hogy annak oda adhatom magam aki szeret. Bár ezt még Cameron nem igazán mondta, attól érzem rajta mennyit jelentek neki.

A hátam mögé nyúlt és egy kézmozdulattal le szedte a mellemet rögzítő ruhadarabot. Bal kezét a mellemre tette, jobb kezével pedig mellettem támaszkodott. Tovább halmozott csókjaival. Majd le vette boxerét és a rajtam maradt bugyi után nyúlt. Megszabadított tőle és kezét lefele kezdte csúsztatni. Megsimított az érzékeny testrészem, majd férfiasságát behelyezte....

-Ez isteni volt. Nagyon szeretlek.-csúszott ki a számon. De ő nem lepődött meg ezen.

-Énis szeretlek kicsim.-nyomott egy puszit a homlokomra majd fehérneműnkbe bele bújva pihentünk. Egy álom vele még ez is. Megtaláltam a szerelmet újra. Boldog vagyok.

Pár pillanattal később ajtócsukódásra riadtam.

-Basszus Fannie..bocsi, egy pillanat.-Cam-et bökdösni kezdtem amire fel kelt ő is. Tágra nyílt a szeme, és ő is gyorsan öltözni kezdett.

-Nem akartam rátok törni elnézést. Csak gondok vannak.-Fannie sírva ült az ágyra.(az övére.)

-Mesélj drágám mi a gond?-aggódtam érte. Rég nem volt így ki.

-Manuval össze vesztünk mert Shawn fel hívott és szerelmet vallott. Erre annyit mondtam, hogy ne és hogy tudja mit érzek iránta. És az nem szerelem. De persze Manu félre értette és elküldött mert össze van zavarodva.-hadarva mesélte el a rövid történetet.

-Nyugodj meg, nem lesz gond és megbékél. Megbeszélitek..-simogattam a hátát hátha meg tud nyugodni.

-Beszélek vele.-pattant fel Cameron és egy csókot nyomott a számra. KI rohant az ajtón és hálás voltam ezért neki. Többet tett eddig értem mint bárki. Lesz mit megköszönnöm.

-Én lepihenek Kitty ha nembaj. Ide fekszel kicsit. Hiányzik anya.-mégjobban folytak az arcána könnyek. Nem győztem törölgetni. Mellé feküdtem és úgy csináltam mint az anyukája régen. Simogatni kezdtem a fejét egészen addig amíg el nem aludt.

Megnyugodott. Egyenletesen kezdte venni a levegőt es mellkasa meg-meg emelkedett. Örültem, hogy az unokahúgom legalább álmában megnyugodott. Betakartam miután kibújtam mellőle. El caplattam az ágyamig és énis be bújtam. De mielőtt engem is elnyomna az álom van egy kis teendőm. Fel vettem a telefonom és pötyögtem is az üzenetet.

Me: Kérlek látogassatok meg minket a jövőhéten. Puszi: Kitty.

Köruzenet elküldve a 3 címzettnek.

Mikor vissza tettem a telefonom a helyére vissza bújtam a takaró alá. A melegtől gyorsan elnyomott az álom.