Complex

Seventh

-Jézus te vagy az?-visítottam és azt hittem itt a vég.

-Basszus, dehogy. Kelj fel légyszi Kitty.-szólalt meg a degenerált unokatesóm aki igen, képes felébreszteni hajnali 3kor.

-Mi?miért?

-Mert azt hiszem szerelmes vagyok.-suttogta magas hangon.Erre már fel ugrottam és magam mellé rántottam és mesélni kezdett.

Elmesélte mi volt egész nap Manuval, minden egyes részletet. A végén már teljesen izgatottan fejezte be.

-És akkor egy puszit nyomott a fejemre és elhajtott.

-Nagyon örülök ennek, remélem össze jön köztetek valami komoly.-mondtam a legőszintébben Fannienak.

-És te hol voltál?-kérdezte és még a sötétbe is láttam, hogy felvonja szemöldökét. Mindenbe be avattam és ő is el érzékenyült a történet hallatán. Viszont előrre le szögeztem, hogy csak barátok vagyunk Nash-el és semmi több. Mikor befejeztük a beszélgetést már csak egy óránk volt aludni. Ezért reggel eléggé úgy néztünk ki mint a mosott szar.

Elkészültünk és le battyogtunk a konyhába. Apa már ott szürcsölte a kávéját és egy levelet olvasott.

-Jó reggel apcika, mi az a kezedbe?- kérdeztem jó kedvvel.

-Ez a suliból jött egy levél. Miattad. Azt írják nem megy olyan jól a matek ezért külön korepetáló diákot kapsz akinek ez megy. Kislányom én imádlak, de majd húzz bele. -mosolygott apa bíztatóan és én elhittem hogy minden a legnagyobb rendbe, mivel az előző suliba szerzett matek eredményem miatt jött a levél.

-Redben, akkor ha nem gáz kéne pénz és mennénk is suliba.

-Persze itt van a pénz. Fannie te pedig ne törd össze magad drágám oké?!-kacagott.

-oké.-válaszolt gyilkos pillantással Fannie de a végére ő is nevetésben tört ki.

Az én első órámba a matek korepetálómmal kellett találkoznom, ezért elköszöntünk Fannieval.

Mikor beléptem a terembe ami meg volt adva nem hittem a szememnek. Szőkés barna haj, barna szem, izmos, helyes, és a mosolya gyönyörű. Addig bámultam, hogy észre vett.

-Szia, én lennék a segítőd. Cameron Dallasnak hívnak.-mondta lelkesen és kezet fogott velem.

-Neked is szia. A nevem Kitty. Köszönöm, hogy szakítasz rám időt.-mondtam zavartan mivel az arcom olyan piros lehetett akárcsak a paradicsom.

-Ezer örömmel, ez az egy ami jól megy:D. Ülj le és kezdjük is.

Már vagy egy órája nyúzzuk azt a matekot. Kezdem érteni, ha bár Cameron érdekesebb mint a matek. De kibírtam. Már pakoltam össze a cuccom mikor megszólalt.

-Ha gondolod délután át megyek és segítek felkészülni a dolgozatokra.- nem haboztam rá is bólintottam és telefonszámot cseréltünk.

Nagyon nehéz ki bírni az iskolát de már nincs sok. Szünetbe Fannieval elindultunk a srácok asztala felé mivel már majdnem éhen haltunk. Mikor oda értünk mindenkinek köszöntünk. Ám ekkor váratlan fordulat jött. Aaron beszélgetett egy személlyel aki hátulról túlságosan ismerős volt. Eleinte nem törődtem vele és beszélgettünk a többiekkel, hogyan telt eddig a nap. Mindenki poénkodott. És egyszer csak hirtelen üvöltés hallatszott a hátam mögül és azt hittem ki ugrik a szívem. Mikor megfordultam megláttam, hogy Matt ijesztett meg.

-Espinosa, olyan tarkóst kapsz, hogy csokorba szeded a villanyoszlopokat!!.-kiabáltam vele, mire a szemem sarkából láttam, hogy az eddig háttal ülő személy megfordult és felém sétált. MIndenki csak röhögött mint állat, erre egy hang hozzám szólt.

-Kitty te vagy az tényleg?!.-hallottam meg a meglepett hansúlyba feltett kérdést.