Újra reggel van. Gyorsan telnek a napok. Mikor kiderült, hogy ide kell jönnünk nem hittem volna, hogy pár nap alatt megváltozik az életünk. Hétfőn érkeztünk és már Péntek is van. Jól érzem itt magam. De hiányoznak azért Luke-ék is. Michael a zabagép. Calum a poénzsák. Luke a csábító. Kicsit aggódom is mivel azóta nem beszéltünk Kitty anyukájával. És azóta sem szóltak róla,hogy mennyi ideig maradunk itt. Nem akarok tulságosan kötődni ide ha utána itt kell hagynunk.
Épp ilyeneken rágódtam mikor Kitty rohant le a lépcsőn. Rohant volna.. olyat taknyolt :"D
-Kösz, hogy ki nevetsz.. Nem akarsz inkább indulni?-mérgesen tette fel nekem kérdését.
-De persze, csak hagy készüljek el.-ezzel fel siettem a szobámba meg sem várva a választ.
Bízom a mai nap csodájában is.
Kitty szemszöge
Olyan szét szórt. Bele szeretett a fiúba.. nem is kétség. Ültem le az asztalhoz reggelire várva. Bár erre üzenetet kaptam. És volt egy pár olvasatlanom is tegnapról. Megnéztem mindet.
G: Nincs kedved elugrani a vidám parkba? majd szólj. :*
Cam: Ne haragudj, hogy tegnap el rohantam. Itthon már vártak. Ma fussunk össze. majd írj.
Cam: Látom még nem írtál, úgyhogy majd suliba össze futunk. Remélem nincs harag.
Nash: Elfelejtetted a legjobb barátod Hejcegnő?. Gyere át ma és vieójátékozunk.
Hát én nem hittem, hogy keresni fognak. Úgy értem a tegnapi nap előbb haza jöttem. Nem akartam látni Dolant a suliba úgyhogy szóltam apának és leléptem. Viszont nekik nem szóltam erről.
Nem fogadott hívás: (8) Gray.
Minek keres ez a f*sz paraszt?! Nem érdekel csak törlöm és vissza írok mindenkinek.
Me: Persze Jack, de inkább tegyük át holnapra. Am nemsokára indulunk be, ott tali. :*
Me: Cameron, én nem haragszom. Köszönök mindent. 5 perc múlva suli előtt!:)
Me: Nashyyyy, Megbeszéltük! téged soha ;)
Le dobtam a telefon majd fel kiabáltam Fannienak. Indultunk is apu kocsijával. Tegnap nem láttuk a vendégjét. Biztos későn jöhetett. De ő ma nem dolgozik úgyhogy ennyi néha kell.
Pár perc múlva a megbeszélt helyen az egész banda ott várt. Fannie mesélt nekünk valami Bridget-ről akit tegnap jól le rendezett. Ez az én kis unokatesóm. Mindenki végig hallgatta figyelmesen majd újjongattunk. A fiúk mondták, hogy aféle apucika lánya gyerek és iszonyatosan el van kényeztetve. Kibírhatatlan. Beszélgettünk csöngetésig majd mindenki ment a dolgára.
Matek órán Nash mellett volt csak hely. Nem bántam, mellé csapódtam.
-Remélem nem gond.-mondtam nevetve mert tudtam nem zavarna el.
-Csak nyugodtan.-bökött oldalba és elkezdte ki pakolni cuccait.
Óra közepén valaki zavarni kezdett a figyelésben. Hátam mögül jött nem kétség.
-Hé, psssztttt. Kitty!- hajolt valaki a fülem mellé. De én nem fordultam hátra. Majd ugyan az a hang megismételte a mondatot. Addig addig hajolt még egyszer csak rám nem borult a pad.
-Basszus Aaron te mi a szent szart csinálsz? Ha nem bírsz akkor azt mondd, de ne akarj megölni.-kiabáltam vele miközbe kimásztam a pad alól.
-N-n-neharagudj. Nem szándékos volt.-nyújtotta a kezét és fel segített.
-Igazából semmi baj. Kicsit erős volt a kiabálás.Én is bocsi.-bólintott. Beszélgetésünket a tanár szakította félbe.
-Mr. Carpenter, Mrs Irwin. Kérem fáradjanak ki a teremből mert zavarják az órát.
Teljes komolysággal vonultunk végig a termen, majd ki abból. Mikor ki értünk mind a kettőnket el kapott a röhögő görcs.
-Igazából csak azt akartam megkérdzni, hogy nem megyünk-e el mekizni.-nevetett Aaron.
-És ezt az óra közepén?-már sírva folytatta a nevetést. -Te kis beleskapitány.:D
Megvártuk az óra végét és ebédszünetbe elmentünk a mekibe. Jó fej ez az Aaron. Olyan mintha lenne egy báttyám. Bár az össze Magcon-ös olyan nekem. (Igen menetközbe ebbe is be avattak a srácok). Mikor vissza értünk már csak két óránk volt.
Utolsó óráról is kicsöngettek.
-Kitty várj kérlek. Szeretnék veled beszélni.-hallottam meg Cameron hangját.
-Persze beszéljünk.-könnyen vettem, hiszen nem volt köztünk semmi feszültség eddig.
-Kérdezhetek tőled valamit? Valami személyeset.-cipője orrával a földön heverő kavicsokat kezdte el piszkálni. Mi? cameron vajon miért ennyire zavart?. Kíváncsivá tett.
-Kérdezz csak.-sürgettem kicsit a fiút.
-Hát csak..csak az lenne hogy..-dadogta.
YOU ARE READING
Complex
Fanfiction"-Én már nem értek semmit!- mondtam, majd behunytam egy pillanatra a szemem. - Nem is kell, néha csak sodródunk az árral.-hangjába nyugodtság hallatszott, majd kacsintott és elsétált."
