Complex

Fourth

Fannie szemszöge:

Megtaláltuk a 213-as termet amelyikben a nyelvtan óránk fog kezdődni. Beléptünk és kínos pillantások közepette találtuk magunkat. Nem hiszem, hogy tudtak az "új diákokról", vagyis rólunk. Kerestünk magunknak szabad helyet, amit szerencsére a terem végében találtunk, majd le ültünk. Az óra épp 8-at mutat. Becsengettek és a tanránőnk meg is érkezett.

-Jó napot gyerekek! Lássunk is neki, de előbb még hagy mutassam be az új diákainkat.-mondta mosolyogva majd felénk intett. - Kérlek lányok meséljetek kicsit magatokról az osztálynak.

-J-Jó napot- dadogtam mint a hülye gyerek, szinte allig halható hangon.- A nevem Fannie Irwin. Mi Ausztráliából jöttünk, unokatestvérek vagyunk és örülünk, hogy az osztály tagjai lehettünk.-kicsit szégyellősen sikeredett a vége, de a lényeget mindenki meghallotta, ám vártak még ezzel.

-Én pedig Kitty Irwin vagyok, ahogyan Fannie is mondta Ausztráliából jöttünk. Együtt lakunk. A tanulmányi átlagaink pedig egészen jók voltak.-szólalt meg sokkal bátrabban Kitty. Ő mindig ilyen, leszarja ha sokan nézik, szeret beszélni, néha túl sokat is. És ekkor jött amire számítottunk.

-Ne bassz ti komolyan Ashton Irwin rokonai vagytok? És a többi srác? Ismeritek Luke-kat? -kérdezte egy orrhangú lány aki nem tűnik így elsőre sem túl intelligensnek.

-Igen, ő az én tesóm neki az unokatesója. Persze ők az ottani legjobb barátaink.-válaszoltam félvállról mintha ez a leg természetesebb dolog lenne a világon. De végülis nekünk az.

A tanárnő megunta a csaj folytonos sikítozását ezért ki küldte, az óra pedig folytatódott menetrend szerint. Vagy egymilliószor el akartam aludni annyira unalmas volt. Ekkor...

-Gyerekek hagy mutassam be az iskola elsősegély nyújtoját: Manu Ríost.- majd mosolygott.

A furcs név hallatán felkaptam a fejem. Azt hiszem túl gyorsan is mert a szék kivágódott alólam és én a földre zúgtam. Mindenki rám kapta a tekintetét.. én pancser, gondoltam magamba, de ekkor egy kéz ragadott meg és felsegített.

A gyönyörő szeme, és telt ajkai álltak velem szemben. Úr.Isten!!

-Szerintem Manu vidd ki és vizsgáld meg a fejét nem-e lett komolyabb baja.-szólalt meg a tanár megtörve a pillanatot. Én csak egyet bólintottam és követtem a fiút aki nem engedte el a karom míg ki nem értünk a padhoz.

-Ne haragudj a nevem Fannie. Nem így szándékoztam bemutatkozni.-mondtam kissé félve mi közben a fejemet vizsgálta.

-Semmi gond. Egész figyelem felkeltő volt.-nevette el a mondat végét, mire énis nevetésbe törtem ki. Annyira aranyos és magával ragadó az a mosoly. Cukiság..

-Áuuu.-kiáltottam fel a nyomás hatására.

-Bocsánat! Azt hiszem jókora pukli van a fejeden. És le kéne jegelni. Nem szédülsz??-tette fel aggódva a kérdést.

-Hát egy kicsit, de nem vészes.

-Figyelj haza viszlek kocsival, nehogy bajod legyen útközben.-bíztatóan mosolyra húzta a száját, de közben próbált komoly maradni.

-Hát azt meg köszönném. De előtte be megyek a cuccaimért.-rohantam be már is az ajtón, válaszra nem várva.

Alig tíz perc múlva már meg volt a táskám, beszéltünk az osztályfőnökkel és még Kittynek is szóltam, hogy ne aggódjon majd értem. Szegény:/ Csak úgy itt hagyom az első nap és ő pedig nem ismer senkit. Remélem jól alakul neki is. Gondolkoztam egy darabig de a kocsihoz érve meglepett tekintet ült ki az arcomra.

-Ez meg mi?:o

-Hát ez csak az én Audim. A sok jó eredményemért kaptam ajándékba a szüleimtől.-kacsintott egyet majd csipogtatta meg a zárat.

-Jófejek a szüleid!.-mosolyogva zártam le ezt a témát beszálltam mellé a kocsijába.

Nem sokáig tartott az út, viszont csendben. Nem akartam haza érni, úgy gondoltam ezután soha többé nem fogunk beszélni. Hiszen most is csak segíteni szeretett volna. MIkor a ház elé értünk akkor a legnagyobb meglepetésemre ő is ki szállt az autóból és indult velem az ajtónkhoz. Tudtam, hogy Henry nincs itthon, ezért a mindent elnyelő táskámól elő szedtem a kulcsot és a zárba helyeztem. Beléptünk és le pakoltunk. Egy percre sem tágított. Meg mutattam a konyhát neki és hogy hol talál jeget a fejemre. Amíg ő előszedte ki adta a parancsot, hogy menjek a szobámba és feküdjek be az ágyamba. Így is tettem. Talán 20 perc telt amióta fel jöttem és már csukódott le a szemem.De hirtelen ki csapódott az ajtóm, amolyan ,,Teli van a kezem" félén. Erre fel ugrottam egyből.

-Nem alszok ébren vagyok.-kiáltottam, aztán le esett az állam mikor megláttam, hogy Manu teával és jéggel a kezében lép be, ráadásul félmeztelenül. Basszus milyen istenien néz ki ez a srác. Nem tudtam mire vélni, de a látvány határozottan tetszett.*-*