Complex

Sixth

Kitty szemszöge:

Mikor Fannie ott hagyott nem tudtam, hogy bírom ki egyedül ezt az 5 órát még. Igaz abból kettő amúgy is külön lett volta, de legalább szünetbe lett volna egy ismerős.

Ekkor eszembe jutott Jack és Shawn. Már írtam is a nevet majd az sms szövegét.:

Me: Sziaa itt vagyok a suliban. Épp a szekrényeknél. Nincs kedved talizni?

Nem telt bele pár perc jött is a válasz.

G: De. Egy perc! :*

Nem kellett rá sokat várnom mivel hamar megjött, de jó pár ismeretlen arcal.

-Szia Kitty. Örülök, hogy újra látlak.-Mondta majd megölelt.

-Sziasztok. Én is örülök neked Jack. És kik a srácok, kivéve Shawn őt ismerem -mutattam a barna hajú fiúra aki éppen zárt ölelésébe.

-Ó igaz is! Tehát jobbról balra akkor. Ő itt, Nash, Matt, Sammy, Johnson aki szintén Jack, Aaron, Taylor és Carter.- Mind a saját nevére kapta fel a fejét intettek egyet.

-Én pedig Kitty vagyok.-közöltem velük.

-Király, így hogy mindenki ismer mindenkit, mostmár menjünk az ebédlőbe.-ajánlotta fel Johnson.

Elindultunk az ebédlőbe, vagyis indultunk volna mikor egy kéz ragadta meg a kezem.

-Kitty, tudunk pár szót váltani?-kérdezte a gyönyörű kék szem tulajdonosa.

-Persze, Nash ugye?. -bólintott.

-Tudod, nagyon aranyosnak és jófejnek tűnsz. Lógunk együtt suli után?.-kérdezte és kezét farmerja zsebébe csapta.

-Ez jó ötlet, legalább meg tudlak ismerni.-mosolyogtam rá bátorítóan, hogy baratságnak semmi akadálya.

-Köszi, akkor menjünk is a többiek után.-bokszolt a vállamba es megindultunk az ebédlőbe.

Mire oda értünk az asztalokhoz már mindenki vagy a padon vagy az asztal tetején ült.

-Mi van Nash, el lopod a barátnőm?.-kérdezte viccesen Gilinsky mire Nash csak vissza nevetett.

Le ültünk kajálni végre és az iskola idő gyorsan el is telt. Délután mikor kiléptem az suli ajtaján Nash már várt rám. A többiek nem voltak vele mivel szóltam a programunkról és kértem, hogy inkább majd holnap találozzunk csapatosan. Oda sétáltam hozzá megöleltem majd el kezdtünk sétálni a közeli kis park felé.

-És hány éves is vagy mit mondtál?.-tette fel a kérdést miután a többi dolgot ki bezéltük

-17, ha bár én sem tudom te hány éves vagy!?.-mosolyogtam rá.

-18, vagyis már múltam de ez nem lényeges, a kor különbség nem is nagy.-mire le tudtuk a kor témát, addigra a parkba is meg érkeztünk. Helyet foglaltunk egy padon ami egy csodálatos szökőkút közelébe volt el helyezve. Egyszerűen csodálatos ez a délután, igazán szép az idő és a társaságom is jó. Gondolkodásomból Nash zökkentett ki.

-Szertnék feltenni egy személyes kérdést.-szólalt meg bizonytalanul.

-Mondjad csak.-mosolyogtam rá hátha nő egy kicsit az önbizalma.

-Neked van barátod? vagyis csak azért mert a bandánkal lógsz és nem láttalak rajtunk kívül más fiúval lenni, vagy beszélni.

-Igazából nem, nincsen. ELég rég óta.-hajtottam le a fejem.

-Szabad kérdeznem, hogy miért nincs?-fürkészte az arcom háhta érzelmeket tud róla leolvasni.

-Volt egy barátom 2 éve. Elég sokáig voltunk egütt, és nagyon boldogok is voltunk. Csak hogy egy szerncsétlnség ért minket.-ne bírtam tovább és egy könnycsepp csurgott végig az arcomon. Nash letörölte az ujjával és magához húzott. Jól esett az ölelés. És megértett. Majd folytattam. -Mentünk a kocsival egy autópályán, épp nyaralni készültünk, de akkor egy felelőtlen sofőr csapódott belénk egy hatalmas autóval. SIkerült úgy elkapnia a kormányt, hogy ne én sérüljek. De ebbe ő halt bele. Nagyon szerettem és ebbe az utóbbi két évbe sikerült meggyógyulnom. Azóta nem akartam senkit, vagyis nem éreztem senkivel úgy mint vele. Túl szép az emléke.-mondtam kicsit csendesebben a történet vége felé.

Csak bólintással jelezte, hogy érti amit mondok és nem erőlteti. Megölelt, és vagy 5 percig tartott a karjaiban. Jó érzés volt ez a törődés. Mikor el távolodtunk egymástól fel ajánlotta, hogy haza kísér és én bele egyeztem. Csendesen telt az út, de most nem bántam. Éltem a csodás pillanatnak...

Haza értem és felszaladtam a lépcsőn, apa már nem volt ébren szerintem.

Belépve a szobámba azt gondoltam talán Fannie sincs, pedig kíváncsi lettem volna arra, hogy érzi magát a balesete után. Maj holnap megkérdezem reggel, és ezzel be feküdtem az ágyamba.

Pár perc és el nyomott az álom. És az éjszaka közepén arra keltem, hogy egy fekete árny tornyosul fölém... Mi a fasz?!

Nem szoktam és nem is fogok írogatni a végére, de ha tetszett akkor egy vote, vagy vélemény ha van jól esne:) Köszönöm, remélem tetszik az olvasóknak, és kellemes olvasást mindenkinek! :)