Complex

Twelfth

-Mondjad nyugodtan.-bíztattam kicsit hátha könyebben kiböki.

-Én szeretném ha velem töltenél egy napot.-elpirult. Biztos nem gyakran csinál ilyet.

-Természetesen lehet róla szól. Melyik nap?-érdeklődtem. Nash pedig a hátam mögött halgatta a beszélgetést.

-Mondjuk vasránap megfelel?.

-Persze.-mosolyra húztam a számat majd elköszöntem tőle egy ölelés kíséretében.

Nash-el már hozzá tartottunk haza fele. Igazán szép házuk van. Mikor beléptünk senki nem volt otthon rajtunk kívül. Ő csak ledobta a táskáját és intett, hogy várjak egy percet.

Mikor vissza ért hozzám a nappaliba, már kajával érkezett. Játszottunk egy csomót. Mikor későre járt indulni készültem haza. Nehezen engedett el, de végül utamra engedett. Gondolkodva sétáltam az úton, de bele ütköztem valamibe, vagy valakibe. Shawn volt az. Mit keres mindenki az utcán ilyen sötétbe?!.

-Szia Mendes.-intettem.

-Oh szia:) épp Nash-eztartok. Onnan jössz?.-furcsán nézett rám.

-Igen, játszottunk kicsit.-könnyedén válaszoltam mivel tényleg ez történt.

-Hát jó, nekem azt mondta segítenem kell neki, szóval sietek is. Hali Kitty.-futva köszönt el. Furcsa egy beszélgetés volt. Az út hátra lévő részén ezen gondolkodtam.

Mire haza értem már nem égett egy lámpa sem a házban. Csendesen surrantam fel a szobámba. Fannie már az igazak álmát aludta, és én is lefeküdtem gondolkodni és aludni.

Eszembe jutottak a barátaink. Fannie, anya.

Amióta ide jöttünk Fannieval kicsit kevesebb időt töltünk együtt. Valószínűleg az új barátaink miatt. Attól persze ugyan olyan jóba vagyunk, csak néha hiányolom. És a régi barátaink is hiányoznak otthonról. Anya pedig hiányzik. Megszoktam, hogy ő van velünk, és csajos dolgokat csinálunk.

Ilyen gondolatokkal nyomott el az álom.

Másnap

Korán keltem fel hisz megbezéltük Jackel, hogy vidámparkozunk. Fél nyolcra értem is jött mivel az út több mint egy órás. MIkor oda értünk igazán bulis helyet láttam magam előtt. Tele van pörgő-forgó szórakoztatásra szolgáló játékokkal. Legalább 3 óriás kerékkel, és jó pár hullám vasúttal. Érzem, hogy ez a nap jó lesz.

Fel ültünk mindenre és a hullám vasút következett.

-Csak nem félsz.-nézett rá Jack remegő térdemre.

-Csak egy kicsit.-úgy néztem rá, hogy elhiggye semmi gond. De ezt még én sem hittem el.

Fel ültünk és torkom szakadtából sikítoztam egészen a végéig. Ugyan olyan remegő térdel szálltam ki ahogyan be, a különbség csak az,hogy most az adrenaintól.

Nevetgéltünk és épp vattacukrot nyomtunk egymás képébe Jackkel mikor egy erős kéz szorította meg a vállam. Nem mertem eleinte hátra fordulni. De úgy éreztem szembe kell néznem a kéz tulajdonosával.

-Nash?? Te mit csinálsz? Részeg vagy?.-meglepődtem,hogy ilyen állapotba látom.

-Nemny dehogykis én cs teljeszen normáhhlis vagyok.-a szavakat hibásan mondta. De értettem legalább.

-Látom rajtad. Mit keresel itt?.

-Tégedd. Én azthiktem holgy tegnap jl cssikerült köztounk minden.- ennek teljesen elmentek otthonról.

-Nash, te az egyik legjobb barátom vagy. Se több se kevesebb. Szeretlek, de csak mint barátot. A tegnap is csak baráti találkozó volt.-miközben ki ejtettem a szavakat tudtam nem erre számít. Vállára tettem a kezem és a szemeibe néztem.

-Én cs-cs sajnálom.-le hajtotta a fejét.

-Nem haragszom.-magamhoz öleltem majd hátrébb léptem. Nem hagyhatom egyedül így haza vezetni. Megbeszéltük Jackel, hogy akkor ennyi ez a nap és haza visszül Nasht is. Így hát erre a napra is sikerült valami igazán kellemetlen helyzetet is be szorítani. De mindenki elfelejti és nem lesz többet félre értés sem így, hogy megbeszéltük.

-