Complex

Fifteenth

Ki másztam az ágyamból és a konyha felé vettem az irányt. Töltöttem egy csésze kávét és vissza vittem a szobámba. A fürdő felé vettem az irányt egy forró fürdő gondolatával.

Be feküdtem kellemesen mély kádunkba és megengedtem a forró vizet. Az illatos tusfürdőmből nyomtam a kezembe majd megmosakodtam. Hajammal is ugyan ezt tettem. A fürdés végeztével kiléptem a kádból és szárítani kezdtem derékig érő szőke szénakazalom. Kivasatam és össze kötöttem. Felvittem egy kis sminket, de csak annyit, hogy ne legyen szembe tűnő. Majd törölközőbe csavartam testemet és elindultam öltözni. Egy fekete haspólót és fehér magasított derekú szaggatott nadrág mellett döntöttem és fel húztam mellé egy fehér Vansemet és a bőrdzsekimbe is bele bújtam. Mire le értem már Fannie elkészülve vette el a kávét a pultról és vállára vette a táskát jelezve, hogy ő készen áll az indulásra. gyorsan lehúztam a pohár kávét és követtem a példáját.

-Mondd csak! Beszéltetek azóta?-ártatlanul ugyan akkor érdeklődve tettem fel a kérdést.

-Küldött egy sms-t. Azt írta beszéljünk.-vállatt rántott és megszaporázta lépteit. Tudtam, hogy annyiba kell hagynom és nem faggatni. Csendben értünk be az iskolába és ott szét váltunk. Sajnos többségében az első óráink külön vannak.

És megint matek. A terembe belépve Cameron mellett foglaltam helyet. Mindig elvarázsol mosolyával. Egyszerűen nem értem ezt a folytonos jó kedvet, de vele örülök. Illata megint bódító és ismét bele telik pár percre mire fel eszmélek, hogy az óra már elkezdődött.

Cameron egy cetlit csúsztatott át a pad alatt ezzel a felírattal.: Mindig gyönyörű vagy. Erre csak el pirultam és megsimogattam cetlit átadó kezét.

Amióta megtörtént a dolog folyton érezteti az ehhez hasonló gondolatait. Imádni való.

Kicsöngettek és kézen fogva csatlakoztunk a folyosón álldogáló csapatunkhoz. Igazam volt, semmi kellemetlen dolog nem történ és feszültség sincs egykünk között sem. Túl jó barátok ahhoz, hogy apróságok miatt vessünk véget ennek...!

Gyorsan telik a nap és mire észbe kapunk mindenki haza fele tart. Camy haza kísért aztán távozott, mivel sok tanulni való van a vizsgák miatt.

Mikor beléptem a nappaliba meglepődtem. Lukek ültek a kanapén és játszottak az xboxal. Nem mára számítottam rájuk de ez csodás meglepetés. NYakukba ugorva üdvözöltem a srácokat. Fannie két órával később ért haza mivel még elment beszélni Manuval. Az az arc amit vágott mikor meglátta a srácokat leírhatatlan volt. Láttam, hogy ezzel sikerült őt boldoggá tenni. És én pontosan ezt akartam.

Fannie szemszöge:

-Srácok!!!! Istenem ez milyen jó már.-üvöltöttem miközbe egyesével mindegyiküket megöleltem.

-Meglepetés!.-mondta Michael. Az a mosoly az arcáról letörölhetetlen. -Kitty szólt, hogy van egy kis gond és jöttünk is.

Könnyes szemmel néztem az említett személyre és rá ugrottam. Persze fel borultunk, de az ölelésbe bele adtam azt a hálát amit most érzek.

Most minden olyan.. olyan.. megoldott. Manu megengedte, hogy mindent elmagyarázzak és ki tudtunk békülni.. Nem szeretnék máskor össze veszni. Ő a mindenem. ..

Kicsivel később kopogást hallottam. Kinyitottam az ajtót és Manut láttam meg. Besétált rajta olyan lazasággal amilyennel általában.

Megcsókolt és távozni készült. Ekkor utána szóltam.

-Én már nem értek semmit!- mondtam, majd behunytam egy pillanatra a szemem.

    - Nem is kell, néha csak sodródunk az árral.-hangjába nyugodtság hallatszott, majd kacsintott és elsétált.

Már másodjára fájdult bele a szívem a szerelembe. Ha ilyen érzés, én nem akarom soha ezt érezni. Sós könnyeim áztatták el az arcom és lefagyva álltam a bejárati ajtó előtt. Várva. Várva, hogy vissza jön és elmagyarázza.