Complex

Fifth

Manu egyészen az ágyamig sétált majd előtte le térdelt és az ágyra csúsztatta a tárcát. 

-Ezt idd meg ezt meg rakjuk a fejedre, te kis ügyetlen.

-O-oké, de rajtad miért nincs póló?-kérdeztem, de bele pirultam a mondatba. 

-Hát az úgy volt, hogy fel akartam rakni a teádat főni. De közbe sajnos az történt az ősszes vizet magamra öntöttem, ezért levettem a pólóm és ki terítettem a radiátorra, majd tovább ügyeskedtem. Viszont ennél többet ne várj tőlem, mert életembe először főztem bármit is.- Nevette el magát és idegesen a tarkójára tette a kezét.  Hiba volt, mert mégjobban látszódott az izmos és kockás teste.. Már majdnem ki esett a szemem mire észbe kaptam.

-Ja, hát semmi gond.

-Viszont lassan majd mennem kell-vágott hozzá szomorú arcot. 

-Kérlek még maradj kicsit, fogtam meg a karját és húztam lefele az ágyra magamhoz. Ő is zavarba jött de engedelmesen mellém ült.- Kicsit nem pihenünk? eléggé rosszul érzem magam.

-De persze.-mosolygott és csúszott lejjebb párnámra hajtva a fejét. Néztük egymást még egy ideig aztán kezét a fejem alá csúsztatta és derekamat átöltete, és már aludt is. Néztem ahogyan alszik, pillái néha megremegtek, szája mosolyra húzodva pihent. Egyenletesen vette a levegőt és ennek hála hamar énis el tudtam aludni. 

-Kelj fel Fannie, szerintem valaki megjött.-Keltett fel az arcomat simogatva. 

-Mi? Ja oké, csak egy pillanat.-válaszoltam nyűgösen, mert annyira jól esett ez a pár óra alvás. Nevetve dőlt vissza hozzám és nyomott egy puszit a puklimra. Elnevettem magam és kikeltünk az ágyból. 

Le mentünk a nappaliba. Ő vissza vette a pólóját én pedig átmentem a konyhába, hogy megnézzem ki jött haza. 

Nem lepődtem meg mikor Henryvel találtam szembe magam. Viszon ő annál inkább. Igaz még egy óra múlva kéne csak haza érnem a suliból. Épp magyarázni kezdtem volna a köszönés után de ekkor Manu lépett ki a nappaliból. Henry furcsán méregetve nézte a fiút aki azonnal vigyázba állt mikor meglátta a nagybáttyámat. 

-Csókolom. Én Manu Ríos vagyok, az elsősegély nyújtós. Segítettem Fannienak mert történt egy kis balesete.-be kell valjam a srác higgadtan kezelte az egész szitut. 

-Szia, örvendek. Akkor meséljétek el, mi is volt az a baleset??.-aggódó tekintetétől kicsit el érzékenyültem. 

Beszámoltunk neki mindenről és ő bólogatva jelezte, hogy figyel ránk. A végén nagyot nevetett mire mir értetlen fejeket kezdtünk vágni. 

-Szóval azt mondod annyira helyes a te Manud, hogy hanyatt dobtad magad az egész osztály előtt?!.-nem hagyta abba a nevetést mire én zavartan pislogtam és le hajtottam a fejem. Manu engem nézett mint aki csak válaszra vár. Nem szóltam, erre le esett neki hogy Henry fején találta a szöget. 

-Nos, nekem mennem kell, holnap találkozunk.-Mondta Ríos megtörve a számomra kínos csendet. 

-Jólvan, mégegyszer köszönöm.-Mondtam és kísértem az ajtó fele. Mikor el kezdett sétálni a kocsijához én megfordultam, de ekkor hirtelen vissza szaladt és adott egy puszit fájós fejemre.

-Csak, hogy jobb legyen!-kiáltott és már pattant is be a kocsijába. Még pár percig álltam ott és pislogtam mint hal a szatyorban, és gondolkodni kezdtem. 

Mit hozhat még a holnap...?!