hangos csörömpölésre ébredtem. Ki lehet az hajnalba aki az edényket vágdossa a földhöz?! Ki sétáltam a konyhába, hogy megnézzem. Henry bácsi forgott ide oda és sütött főzött.
-Mit csinálsz ilyen korán?-kérdeztem két ásítás között.
-Óh jóreggelt bogárkám. Csak vendégünk lesz ma és megcsinálom előrre mert sok fogással készülök.
-Ja értem.-vágtam értetlen fejet és fel caplattam a szobába készülődni. Csak Kittyt találtam a szobában Cameron sehol sem volt. Készülődött ő is.
-Kitty, a Dallas gyerek hol van?
-Azthiszem haza ment. Nem tudom reggel egyedül keltem.-megrántotta a vállát de láttam rajta, hogy kíváncsi mi van és miért lépett le.
-Induljunk inkább suliba.- lehútam kézen fogva és össze dobáltuk a reggelit. Kicsivel később már az iskolába vezető úton lépdeltünk. Szokatlan csönd volt köztünk. Tudtam, hogy a tegnapi nap jár Kitty fejében ezért nem is zavartam. Beértünk a suliba. Külön volt tesink ezért muszáj volt szét válnunk. Remélem rendben lesz. De akkor kezdődjön is a nap. Besétáltam az öltözőbe és elkészültem az órára.
Órán
A tanárnő azt mondta kidobósozunk. Beálltak a csapatok. Az én csapatomban két szemüveges lány volt, egy full fekete ruhás és egy-két fiú. A másik csapatba szerintem csak szőke hajúak voltak. Ez furcsa, de biztosan nem szándékos választás.
A játék el kezdődött és már vezettünk. De ekkor egy labda talált telibe.
-Mi? Ez mi volt?.-fordultam körbe és kerestem a tettest.
-Nézd csak hupika, ez a labda csak ilyen barmokat talál el... Még, hogy ők a suli hírességeivel barátkoznak. Chh, kis nyálgép..-mondta egy orrhangú szőke idegesítő lány..
-Hogy mondtad?...
-Hallottad. Inkább húzz haza.. -még nem ismer.. de majd most..
Kettőt léptem felé és a szemei elkerekedtek. A következő pillanatba már a szőke hajánál fogva repítettem egyenesen a kapuba. Milyen béna, ilyenkor nincs nagy pofája..
Léptem oda hozzá megint és most kapott egy olyan pofont, hogy a szája vérezni kezdett. Fura a tanár nem avatkozott közbe.
-Jól jegyezd meg anyukám.. Ne játsz a tűzzel mert a végén még megégeted magad.-váltottam át flegma stílusra.
Ijedt fejjel nézett rám a csaj majd sírva állt fel és szaladt ki a teremből. Mindenki nevetett és megpaskolták a vállamat többen. Úgy érzem ezt a csajt nem sokan szeretik..:D
A tanárnő be rakott büntetésbe. Nem is értem miért.. De ez van. Túlélem. Egy pár órácska nem a világ vége.Legalább megvédtem magam. Áhh akkor tudjuk is le ezt a napot.
Pár órávval később már az alaksor termében ülve doboltam a ceruzámmal a padon.Unalmaaaas itt.. Eddig egyedül vagyok. Vagy csak voltam? O.o
Belépett Manu. Ő egy aranyos és rendes gyerek, nem értem, hogy kerül ide. A tanér viszont észre sem vette, úgy látom alszik..
-Manu, te itt?.-rendesen meglepődtem.
-Igen, randink lenne. Gondoltam akkor ha máshogy nem, legalább itt töltsük el.:).-bele pirult saját mondatába majd le ült mellém.
-Ez annyira aranyos tőled.
-Ha erre ezt mondod vajon erre mit mondasz.- Mire kimondta előhúzott egy csokor rózsát a háta mögül. Eddig észre se vettem. Káprázatos. Gyönyörű és kedves gesztus.
-Ez nagyon csodálatos. Köszönöm.-bekönnyeztem, nem is tagadhatom.. Majd a büntetés+randi további része istenien telt még itt is. Sokat beszélgettünk és nevetgéltünk. Imádok a közelébe lenni. Úgy veszem észre ezzel ő is így van. Mikor végre le telt a büntetés elindultunk haza. Útközbe vettünk fagyit és egészen hazáig kísért. Nem akartam, hogy ilyen hamar vége legyen. De bízom benne nem ez az utolsó alkalom. Elköszöntem tőle.
Nem hittem volna, hogy ez lett de megcsókolt. Teljesen lesokkolt a dolog. Forró ajkait az enyémnek tapasztotta és szája szét nyílt. Nyelveink össze-össze simultak és keze a derekamról a fenekem felé kezdett csúszni. Mikor már nem kaptunk levegőt, akkor az ajkaink elváltak és csak egymás szemét néztük. Még vagy pár percig néztem aztán már tényleg be indultam ő pedig haza. A rózsaszín kis felhőmmel együtt sétáltam a nappaliba.
Csodálatos nap.*-*.
YOU ARE READING
Complex
Fanfiction"-Én már nem értek semmit!- mondtam, majd behunytam egy pillanatra a szemem. - Nem is kell, néha csak sodródunk az árral.-hangjába nyugodtság hallatszott, majd kacsintott és elsétált."