Szerelem,Foci és Zene

8. rész

Az ajtón belül nagy mosoly volt Victoria arcán,de mihelyt kilépett az ajtón az arcáról a mosoly elszakadt,bár a szeme csillogott a boldogságtól:

—Normális vagy?-kérdezte.
—Aha.
—Ezt miért kellett?
—Mivel nem vagy hajlandó máskor beszélni velem, valamit ki kellett találnom.
—De leégettél itt mindenki előtt.
—Oh,bocsánat! Az egyetem ,,macsója" kihív az osztályból,szerintem ez nem égés.
—De öntelt,nagyképű vagy.
—Érted képes lennék megváltozni.
—Uh, mennyien lennének nekem hálásak. Na mindegy, mit akartál mondani?
—Khm...
—Mondd már!

—É-Én...
—Igen?
—Szeretlek!
—Pff,na hello!

Azzal Victoria megfordult és éppen a kilincsután nyújt,amikor Austin megragadta a lány másik karját,magához húzta és végül a derekát is átkarolta.

Ekkor már a szájuk alíg volt pár mm-re egymástól:

,,Úristen, a szívem hevesebben ver,mint valaha, vágyom rá. Beleszerettem? Ez nem lehet, nem!"-gondolta magában Victoria.

,,Nem veszíthetem el a büszkeségét."

,,Mindjárt megvan,még fogom csókólni,nekem egy nő sem áll ellen! "-gondolta Austin.

—Eressz el! Milyen jogon teszed ezt?-kérdezte Victoria, bár amit gondolt egészen másról szólt:

,,Ne,ne eressz el,csókolj meg!"

—Rendben!-eresztette el Austin meglepő módon.