Pszichopata Styles

Első évad.: Első rész.

A nevem Hope Emily Fray. De a családom Eminek hív. Vagyis inkább csak hívott. Bátyámmal élek és az alkoholista apámmal. Édesanyám pár éve elhunyt. Apám azóta iszik. Legfőképpen bátyámra vagyok utalva. Apa szinte mindig részeg már arra se emlékszek mikor volt utoljára józan. Aminek meg van az ára. Agresszív velem ha bátyám éppen nincs otthon. Ezt azzal szoktam orvosolni hogy elmegyek sétálni. Mostanában egyre mélyebbre megyek az erdőben. Nem igazán vannak felénk vad állatok,így nem félek. Éppen egy avaros dombon próbáltam felmászni,ahol eléggé nedves volt a talaj. Próbáltam figyelni hova lépek,de egyik pillanat követte a másikat, rá léptem egy fa ágra amiről lecsúszott a lábam és legurultam a dombon. Amit megláttam megakartam kapaszkodni benne,de jött velem. Egészen a domb aljáig gurultam,ahol egy kis patak csörgedezett tele kisebb nagyobb kövekkel. Próbáltam megállni a vég előtt,de bevertem a fejem és elájultam.

Zajt hallottam. Össze ráncoltam a homlokom és hunyorítva szétnéztem. A szoba falai fából készültek,ablak sehol két ajtót láttam. Hosszú vezeték lógott le a plafonról aminek végén egy villany körte volt. Nem éreztem túl kényelmesen magam,de azért megtette a dolgát a matrac amin feküdtem. Ahogy tovább nézelődtem megláttam egy asztalt, majd egy fekete árnyt ami közeledett felém. Azonnal kipattant a szemem és felültem.
-hé nyugi-mondta a fekete árny, magas 20as éveiben járó srác állt előttem egy tűvel a kezében,fekete csőnadrágba és testhez símúló pólóban.
Az ágyhoz közelebbi falhoz símúlva húztam össze magam.
-ne félj-mondta és megköszörülte a torkát,majd megragadta a karom és felhúzta a pulcsim ujját.
-ne!-mondtam emelt hangnemben és elrántottam a karom. Megrémültem. Itt ülök egy idegen helyen. Idegen férfival és be akar nekem adni valamit, ki nem rémülne meg?
-ne mocorogj már!-kiabált rám és megragadva a karom belém nyomta a tűt. Felszisszentem és szemeim könnybe lábadtak.
-mit adtál be nekem?-kérdeztem és hasam és lábam közé préseltem karom. A férfit néztem ahogy az asztalhoz megy majd leteszi a tűt és pakolászik.
-kérdeztem valamit!-néztem Őt.
-Kuss már-mondta rekedtes hangon-gyógyszer volt beverted a fejed a pataknál én hálás lennék ahelyett hogy hisztériázok-mondta
-Azt se tudom ki vagy! Persze hogy hisztériázok, és miért kéne benned bíznom?
-nem ismersz?-kérdezte. Hangján észre vehető volt a meglepődés mintha azt várta volna hogy felismerem.
-nem-mondtam kissé elhalkulva
-Nos,a nevem Harry-fordult felém egy vattával és egy sebtapasszal.-te pedig Emily vagy-mondta majd ismét megragadta a karom és beragasztotta a tű szúrást
-finomabban nem menne?-kérdeztem sziszegve mire egy halvány fintor jelent meg vonásain.
-és amúgy is,honnan tudod a nevem?-kérdeztem
-megtaláltam a papírjaidat a zsebedben-mondta
-nem vagy éhes?-kérdezte a témát terelve
-pár napig itt leszel-lépett vissza az asztalhoz
-tessék? biztos hogy nem-mondtam
-engem otthon várnak-álltam fel de megszédülve vissza estem
-ki várna? Az alkoholista apád?-hümmögött.
-De ezt...ezt honnan tudod?-kérdeztem meglepődve.
-A szorítás nyomok a csuklódon,az ütések rajtad,az én apám is alkoholista...volt-mosolyodott el. Valami rémisztő volt abban a mosolyban de nem tudtam volna megmondani így hirtelen mi az.
-Hogy érted hogy...volt?-kérdeztem
-meghalt-mondta szárazon én pedig nyeltem egyet
-Nos ha nem kérsz semmit..pihenj-mondta és elindult ki
-Várj,Friss levegőre lenne szükségem-mondtam és Őt figyeltem ahogy megáll oldalt mosolyra húzza a száját
-nem,nincs-mondta majd kiment és bezárta az ajtót.