Pszichopata Styles

Első évad: Tizennegyedik rész.

Már úton voltunk haza. Fél homály volt, a felhők még itt-ott vörös színekben játszottak. Csönd volt. Csak a motort és a mellettünk el haladó kocsik zúgását lehetett hallani. Kínzott a csönd ami köztünk volt. Úgy éreztem mondanom kéne neki valamit,csak azt nem tudtam mit. Lassan haza értünk. Leparkolt a ház elé és rám nézett. Ajkai szóra nyiltak majd össze préselte őket és kiszállt. Úgy érzem Ő is hasonló helyzetben van mint én. Lassan én is kiszálltam majd bementem vele a házba.
Egyre kínosabb volt az,hogy egyikünk se szólal meg.
-Harry én...-kezdtem bele a mondatba.
-Még el kell intéznem apádat szóval ... majd találkozunk, ha Lucifer esetleg jönne akkor...itt leszek -mondta majd kisietett hátra a fészerbe. Beharaptam az ajkam és hátra turtam a hajam majd lehuppantam a kanapéra. Folyton újra pörgettem az eseményeket amik történtek. Ajkai érintését a nyakamon. Lágy olykor durva tempóját. Minden pillanat tökéletes volt.
Mi van ha mégis bele szerettem csak még magamnak se merem bevallani. Túl sok mindent érzek most. Káosz uralkodik a fejemben. Túl sok ez nekem. Az életem teljesen felfordult és elment egy olyan irányba ami hihetetlen. Talán még én sem tudom feldolgozni teljesen. Egy egyszerű lány vagyok,talán apám viselkedését leszámítva teljesen normalis gyerek korom volt,legalábbis próbáltam elhitetni magammal. Sose hittem Istenben,az ördögben a szellemekben vagy bármi ehhez hasonlóban. Erre itt ülök egy félig démon -kifejezetten szexi- férfi kanapéján. Lucifer démonná akar tenni és a perpillanat számomra is láthatatlan őrangyalom itt van valahol. Mi a jó isten történik?

Később Harry is csatlakozott hozzám. Pólója fekete volt de így is kiszurtam rajta a vérnyomait. De ha nem is látszodott volna elképesztő vér szag árat belőle. Ahhoz tudnám hasonlítani mikor bemész egy nyilvános női wc-be és megcsap a különböző kifejezetten női 'dolgok' szaga amik a kuka és a wc mellett vannak szét dobálva. Szemöldökömet akaratlanul is össze húztam és egy enyhe fintorral bámultam Harryt, aki csak ártatlan szinte kis fiús tekintettel bámult rám.
-Büdös -motyogtam és kezemmel eltakartam a számat.
-Ne szidd azt ami az életet adja neked,és akár a hiánya el is veheti-mondta majd lekaptam a pólóját magáról. Kidolgozott felső teste látványára beharaptam alsó ajkam, részletesen néztem rajta végig majd tekintetünk találkozott. Fél oldalas mosoly ült az arcán majd egyszerűen csak kisétált a nappaliból. Miután teljesen átöltözött és lemosta a kezeiről a vért vissza jött hozzám a nappaliba és leült mellém. Kezét át a kanapé háttámlájara helyezete a hátam mögé.
-nem nagyon vagyok a szavak embere-mondta halkan maga elé meredve.
-Nem tudom mit kéne mondanom vagy tennem most, hogy ez az egész megtörtént. -emelte rám a tekintetét.
-Igazából én se nagyon tudom mit mondhatnék, senkivel nem voltam még ilyen helyzetbe-mondtam halkan.
-Felejtsük el?-kérdeztem és gyönyörű zöld szemeibe néztem.
-Én nem fogom-adott egy csókot a homlokomra egy halvány mosolyal.
-nos azt hiszem én sem -mosolyogtam rá.