Pszichopata Styles

Első évad: Huszonkilencedik rész.

Mozdulatlanul álltam mikor megéreztem , hogy felső teste hozzám simul.

-Ne haragudj rám amiért kiakadtam. Tudom, hogy segíteni akartál csak tudod nem jó ebben a testben így élni-morogta halkan fülembe.

-nem haragszom-mondtam halkan remegő ajkakkal. Éreztem hogy a melltartó meglazul rajtam majd lassan a földre huppan.

-nem akarom, hogy öregségünkre az unokainknak csak a rosszat meséld rólam-hajolt nyakamhoz majd lassan végig húzta rajta száját és mikor a leggyengébb ponthoz ért lassan bele csókolt.

-Ez nem fog megtörténni-mondtam halkan.

-Még szerencse-kuncogta és tovább csókolt de én lassan eltoltam magamtól.

-jobb lenne ha beszélnénk mielőtt megint szeretkezünk-simítottam végig mutató ujjammal a melllasától a hasa aljáig.

-miről szeretnél?-vont szorosan magához.

-nem vagyok benne biztos, hogy tényleg össze szeretnénk jönni-mondtam halkan és nyakába fúrtam arcom.

-ezt hogy érted?-kérdezte és hátamat simogatta.

-tudod -toltam el majd lassan leültem a kád szélére Ő pedig elém guggolt.-én eddig nem hittem Istenben. Nem hittem el hogy létezik a jó aki az életünkről dönt. Mert úgy voltam vele hogy nem létezhet. Hiszen akkor nem lett volna a múltam annyira pocsék. Nem emlékeznék apám minden ütésére-lábadtak lassan szemeim könnybe. -nem hagyta volna hogy megerőszakoljon-csuklott el a hangom és kezemmel eltakartam arcomat majd lassan elsírtam magam.

-nyugodj meg kedvesem-simogatta a combomat Harry.-Hiszen meghalt. Hatalmas kínok között töltötte élete hátra lévő részét. Most pedig a pokolban tölti az öröké valóságot.

-ez nem fog megnyugtatni-mondtam sírva majd vettem egy mély levegőt és letöröltem könnyeim.-mindegy. -szipogtam. -nem erről van szó. Harry engem azzal büntetett meg, hogy nem lehet gyerekem. Inzulinrezidenciám van ami meddőséggel jár. Nem lehet gyerekem soha-mondtam és a szemeit néztem. Harry egy pillanatra beharapta alsó ajkát majd felsóhajtott.

-hallottam már olyanokról akiknek cisztájuk volt és azt mondta nekik az orvos nem lehet gyerekük majd mégis lett-mondta Harry és kétségbe esett szemekkel nézte az enyémet.

-ez nem egy sima ciszta. Több orvosnál is voltam vele és mind azt mondta, hogy nem lehet gyerekem.

-csodák léteznek Hope-mondta elhalkulva és azt hittem elsírja magát. -én ugyan úgy szeretlek mint eddig, és ez miatt én nem akarok nem veled lenni. Nem akarom , hogy téged is ez befolyásoljon és ez miatt ne legyünk együtt.

Felsóhajtottam és lassan bólintottam.

-akkor is szeretnék egy kis időt kérni és nem el sietni a dolgokat-mondtam.

-rendben, viszont én is elárulok valamit -mondta és lesütötte a szemét.-emlékszel azt mondtam csak az emberek szemében vagyok pszichopata mert nem ismerik a hátterem. Nos nehezen vallom be magamnak és még nehezebben másnak de ez hazugság. 16 évesen kezdtem egereken. Megfogtam őket és kínoztam. Az első ember 17 évesen volt még a pokol járásom előtt. Nővérem exe volt az aki zaklatta Őt. Kifigyeltem mikor megy haza majd megöltem. Utána jött, hogy a pokolba kerültem Lucifer azért engem bízott meg ezzel a feladattal mert tudta az igazságot és tudta hogy élvezni fogom. Utána jöttek a börtön évek. Ott egy kicsit bekattantam-nevetett fel-erőszakos voltam és mindennel amit a kezembe adtak ölni próbáltam hogy átkerüljek az elmegyógyintézetbe. Mivel ez nem segített, mindig csak egy sötét zárkát kaptam ezért úgy döntöttem, hogy kihasználom és beadtam hogy Skizofrén vagyok. A jobb kezem volt az élet társam azzal csináltam ezt-azt és dicsértem közben-nevetett fel.

-fúj-csúszott ki a számon egy fintorral az arcomon.

-igen, lehet kicsit drasztikus ötlet de ez tűnt a legjobbnak és bevált. Az emberi személyiségemen nem segített az hogy félig démonná váltam. Hirtelen haragú lettem. Rajtad és Zaynen kívül mindenkit megöltem aki felidegesített. Tudom, hogy ezzel most lehet elveszítelek de muszáj volt hogy tudd.

-Nem fogsz elveszíteni. -mondtam halkan és lassan végig simítottam az arcán.-megdöbbentett de már elnyerted a bizalmam, és ezzel csak megerősítetted. -Harry össze ráncolta a szemöldökét a döbbenettől.-Ugyanis ezek szerint neked számtalan alkalmad lett volna arra hogy megölj. És most lehet én vagyok a bolond. De nem félek és én ettől függetlenül szeretnék ugyanúgy veled maradni mint eddig.