Pszichopata Styles

Első évad: Harmincharmadik rész.

Miután letett az erkélyre beültem a kinti székbe.

-ha tudni akarod, nem kurvára nem érte meg de unom már ezt a szart ami körülöttem zajlik!-emeltem meg rá a hangom.-Bele szerettem egy pszichopatába aki mellékesen pár órája megölt és akinek egy kicseszett vámpír a legjobb barátja aki a véremet akarja! Az Őrangyalomhoz beszélek aki segít leküzdeni Lucifert! Igen szar életem volt ez előtt a sok szarság előtt de egyre szarabb! Volt pár órám kikapcsolódni valakivel akiről mellékesen kiderült, hogy egy seggfej és valószínűleg csak megdugni akar! Amerikában vagyok, ahol elloptam egy kurva drága követ, végig néztem egy szerencsétlen biztonsági őrnek a halálát aki nem tehet erről az egészről majd hasztalanul össze törtem!-fakadtam ki remegve és a végére már sírva.

-figyelj Hope-mondta halkan Andy majd leguggolt előttem-igen ez mind szörnyű és hihetetlen de erősnek kell lenned, természetesen mindenkinek vannak gyenge pillanatai de hidd el, ez az egész helyzet megoldható-mondta.

-csezd meg Andy-mondtam szipogva-egyszerűbb lett volna ha hagysz meghalni-mondtam és a szememből törölgettem a könnyeket.

-nem megoldás a halál , ha nem jött még el az ideje-mondta. -talán volt már jobb,de hidd el lesz ez még így se, gondolj erre. Minden legyőzhető -mondta majd a hajamba puszilt.

Pár óra elteltével már felkelt a nap és mi Zayn repülőgépével tartottunk vissza Angliába. Harrytől messze helyezkedtem el a repülőn a hátsó üléseken Andyvel szembe. Az ablakon bámultam ki és próbáltam nem koncentrálni az érzésre, hogy a göndör engem néz.

-ellopták a világ leghíresebb gyémántját egy amerikai intézetből-szólalt meg Andy aki a hírekbe kutatgatott a telefonomban.-hogy tudom ezt megnézni?-kérdezte.

-olyan fura, hogy pár évvel vagy idősebb nálam de nem értesz hozzá-nevettem majd megnyitottam neki a cikket.

-én nem ebben a világban nőttem fel, nekem ez a dolog fura-mondta.-ellopták a kék színű Hope gyémántot és a teljesen tiszta kicsivel kevesebbet érő Graff gyémántot Amerika egyik leghíresebb intézményéből. Szemtanuk nincsenek a kamerákat kikapcsolták, egy biztonsági őr meghalt-olvasta fel Andy a hírt. -A Hope gyémánt egy nagyon ritka 45,52 karátos a Graff gyémánt 35,56 karátos gyémánt-nyilatkozott az intézet egyik igazgatója -olvasta tovább közben Harry is közelebb ült hozzánk akire ideges pillantásokat vetettem miközben elő húzta a zsebéből a tiszta gyémántot.

-elloptad?!-tettem fel idegesen a kérdést.

-te meg össze törted az előzőt!-kiabált vissza ugyan abban a hang nemben. Vettem egy mely levegőt majd a kezem közé vettem a követ.

-azt hiszem a Habsburg uralkodóké volt a kő vagy valami ilyesmi-mondta Harry-szar életünk van nem mindegy mit lopok meg pluszba.?

-fú, annyira elegem van már belőled!-kiabáltam Harryre.

-annyira elegem van mar belőled!-utánzott-ez csak egy 35,56 karátos kavics!

-tessék? Harry te ...akkora egy gyökér vagy!

-Én? Te össze törtél egy 45,52 karátosat!-vágta hozzám a szavakat.

-mind a ketten ugyan olyan gyökerek vagytok-szólt közbe Andy

-te maradj csöndbe!-kiabáltunk rá egyszerre Harryvel. Mindkettőnk elképesztő ideges volt.

-Abban az Intézetben az lesz a legkevesebb, hogy elloptam ezt is! Megtetszett amúgy meg neked hoztam!

-Jaj, de kedves vagy Harry, majd viselem a biztonsági őr temetésén aki meghalt!-kiabáltam rá ismét majd karba tettem a kezem

-leszarom! Én is meghaltam és te is meghaltál nem fogunk bele halni!-kiabált tovább.

-az is kinek a hibája volt? Kiszúrt le engem aki 5 perccel az előtt még azt mondta szeret?!-kérdeztem már a könnyektől küszködve miközben felálltam az ülésből.

-egy seggfej pszichopata fasz, ha ez így neked megfelel!-forgatta a szemét Harry.

-annyira egy idegesítő fasz vagy!-kiabáltam rá fujtva mikor magához húzott es meg csókolt. A hajába túrtam és vadul viszonoztam csókunkat.