Pszichopata Styles

Első évad: Harmincnyolcadik rész.

Az ablakon bámultam kifelé mikor Zayn megállt a busz pályaudvaron.
-mit csinálsz?-kérdezte Andy.
-veszek Hopenak és Harrynek is egy kávét,itt a legjobb hidd el.-mondta Zayn majd kiszállt de vissza nézett ránk.
-hogy kéritek?-kérdezte.
-Feketén.-szólaltunk meg egyszerre Harryvel. Zayn becsukta az ajtót majd be sietett.
-Azt mondják akik feketén isszák a kávét nagyobb esélyel lesznek pszichopatak -mondta halkan Harry én pedig hátra néztem rá.
-nos,már lehet most is az vagyok,csak nem merek lépni.-mondtam.
-mit tudnál velem tenni?-kérdezte és úgy hangzott mint aki nem kiváncsi a válaszra.
-semmit,veled semmit-mondtam halkan majd előre fordulva bambultam ki az ablakon.
-helyes.-mondta elhalkulva. Egy pár perc csönd szállt ránk.
-és mással?-kérdezte.
-van az az ember akivel megtudnád tenni azt amit én tettem?-komolyság hangzott szavaiból.
-Van.-feleltem egyszerűen.
-és képes is lennél rá megtenni?-kérdezte. Ez egy nem könnyű kérdés. Mindenki azt mondja képes lenne ölni,de ha oda kerülne a sor tényleg képesek lennénk rá?
-én....igen.-mondtam komolyan és szemem sarkából láttam a mozgást ahogy Andy rám néz.
Szóra nyitotta a száját de Zayn beszállt a kocsiba és oda adta nekünk a kávét.
-Köszönöm-mondtam halkan majd fújni kezdtem.
-ez melegen jó,tudod mint a punci.-mondta Zayn nevetve én pedig meg forgattam a szemem.
Beindította a kocsit majd elindultunk vissza a kis tanyára.

Mikor megérkeztünk Harry és Zayn elindultak be a házba én pedig mögöttük mentem és a maradék kihűlt kávémat szürcsölgettem.
-Tényleg...tudnál ölni?-kérdezte Andy halkan majd mellém sétált.
-igen,képes lennék rá.-mondtam és rá néztem.
-Hope,ugye tudod,hogy saját magadtól nem tudlak megvédeni?-kérdezte.-ugye tudod,hogy ha megölsz valakit engem vissza hívhatnak? Nagyon közel járunk ahhoz hogy én ne legyek többet veled.-mondta.
-Andy,ha a sors azt akarja hogy elmenj innen akkor el fogsz menni.-mondtam.
-ez nem sors,ez döntés,a te döntésed.-mondta szigorúan majd bement. Felsóhajtottam majd én is követtem őt.
-el jössz velem sétálni?-kérdezte Harry ahogy beléptem a házba. Volt egy selytésem miről akar beszélni. Tudtam hogy olyan téma amiról nem feltétlenül akarok beszélni. Pontosabban nem állok rá készen. De hogy mondjak neki nemet? Egyszer úgyis lesz alkalom mikor nem futhatok el előle.
-persze-mondtam és bólintottam egy aprót. Hátul ki mentünk először az udvarra majd hátra az állatokhoz.
-Mi lesz ha te is olyan leszel mint én?-kérdezte mikor megálltunk egy póni lónál.
-szexi?-nevettem halkan de még a mosoly jelét sem láttam az arcán.
-Hope kérlek,én azért vagyok ilyen mert nem vagyok egyedül a testemben. De a te Pszichés problémáiddal nem fogunk tudni mit kezdeni.-magyarázta.
-Hope,egyre több jelét látom annak,hogy pszichopata leszél vagy már az vagy.
-Paranoiás vagy.-simogattam végig a póni fején.
-És ha nem?te mondtad,tudnál ölni.
-Igen,de azt nem kérdezted milyen helyzetben.-mondtam majd tovább sétáltam a tehenekhez,Ő pedig követett.
-Szeretsz engem?-kérdezte.
Rá pillantottam.
-Igen-feleltem.-Igen szeretlek.-mondtam.
-Miért?-kérdezte.-elraboltalak,megpofoztalak,meg akartalak ölni,megfenyegettelek és megöltem az apádat.-sorolta.
-És emellett beengedtél az elmédbe,hozzám értél úgy ahogy más még soha. -mondtam.
-Ez eltörül az mellett amit én mondtam.
-Tudod,az első gondolataim azok voltak hogy őrült vagy,utállak és hogy tudnék megszökni? De maradtam. Mikor mondtad a jóslatot nevettem volna legszívesebben. Azt hittem ez is egy hülyeség amit azért találtál ki mert azt akarod hogy maradjak,azt hittem csapdába akarsz csalni. De megmutattad hogy ez nem így van. Tudod milyen nehéz megbízni valakiben akiről tudod hogy gyilkos? Sokáig tettem hogy bírlak,egészen az első közös szexünkig. Vagyis inkább azt hitettem el veled hogy szeretlek. A szex után sokáig nem tudtam mit érzek. De rá kellett jönnöm hogy ez szerelem. Minden ember csinál szörnyűségeket. Mások szavakkal ölnek,te tettekkel. Olyan dolgokban vettem részt és olyan dolgokat láttam amiket nem hiszem hogy akartam volna. Gondolok itt a nem rég megölt nőre. De inkább csak megrémisztett a látványt.
-Sajnálom hogy így láttál valakit.-mondta halkan.
-nem a nő látványa. Persze az is. Hiszen hamarosan össze omlok és bekattanok ezek miatt-nevettem fel.
-De láttam már ahogy megölsz egy nőt.-mondtam.
-inkább csak a kegyetlenség és a látványod volt rémisztő és a rengeteg vér.
-még mindig nem értem miért szeretsz-mondta és a fejét rázta.
-ezek miatt a dolgok miatt. Minden miatt.-mondtam.
-Ha szerelmes vagy nem igazán tudod megmondani a miért-re a választ. És azt sem tudom pontosan mikor szerettem beléd.-mondtam.
-De akár milyen pszichopata vagy az érzelmeim nem fakulnak még ha el is távolodok,azt inkább csak azért csinálom,hogy megőrizzem a józan eszem.
Lassan oda lépett hozzám megfogta az arcom és oda hajolva egy lágy csókot lehelt az ajkamra.
-Akár milyen is leszel Hope én is szeretni foglak.-mondta halkan majd magához ölelt.