Vetkőzzetek!

Hierarchia

Ahogy a cigicsikkekkel borított járdán sétáltam az új iskolám kapuja felé, a gyomrom egyre jobban húzódott össze, a torkomban éreztem a szívemet, a kezem remegni kezdett. Vajon mit fognak szólni hozzám? Hogy fognak hozzám állni, úgy hogy sulikezdés után 1 hónappal kerülök be közéjük? Remélem, képes leszek jó benyomást kelteni, rettenetes a barátaimtól hirtelen ilyen távol kerülni, akiket nem is biztos, hogy barátoknak nevezhetek még.

Gondoltam, jó ötlet lenne, ha picit megállnék nem messze a kaputól, elkezdeném felmérni a terepviszonyokat, hátha megtudok valamit, hiszen még eléggé korán volt, nem szerettem volna első lenni az új osztályomban. A kezembe fogtam hát a telefonomat, megnyitottam valami random beszélgetést, közben pedig a suli kapuját figyeltem. Kisebb baráti társaságok beszélgettek szétszórtan, lányok vihorásztak a barátnőikkel mindenütt, mint egy normális iskolában, de a legtökéletesebb hely, ahova láthatóan mindenki szívesen leülne tanulni vagy csak napozni egy kicsit a lyukasórájában szabadon volt hagyva. Ügyeltek rá, nehogy valaki egy pillanatra is lerakja a cuccát arra a padra, ami a dús bokor mellett volt elhelyezve. Egy lány kikerülni vágyva a nagy tömeget, ami a köves utat foglalta el, a pad felé próbált lavírozni, de a táskája kiesett a kezéből, tartalma pedig a földre szóródott, pont a bokornál. Ahelyett, hogy gyorsan visszapakolt volna a vajszínű táskájába, a karjaival összenyalábolta a számtalan papírkát, könyvet, és sietve elrohant vele kb. 20 méterre, hogy ott újra a földre borítsa azokat, s úgy rakja vissza őket eredeti helyükre. Csak felvontam a szemöldököm erre a látványra, nem értettem, mi a fene van azzal a paddal és környékével, esetleg valaki le stipi-stopizta magának, vagy mi?

Egyszer egy narancssárgás szőkés srác érkezett rikácsolva, majd levágódott a szent helyre. Telefonját előkapva hangos diskurációba kezdett a vonal túlsó végén lévő személlyel, mialatt egy zöldes hajú, magas srác sétált oda hozzá, egy kb. vele egymagas szőkével. Lepacsiztak, majd elkezdték kitárgyalni az előző buli eseményeit. Szóval ők a bulizós, menő srácok, majd rájuk köszönök, az ilyenekkel mindig jól kijöttem, meg amúgy sem árt jóban lenni velük, sok embert ismernek.

Még egy páros érkezett, egy szürkésre festett, kicsivel talán alacsonyabb, elég sovány srác, egy éjfekete hajú, valamivel magasabb, jó kiállású gyerekkel, aki nagyon is ismerősnek tűnt. Immár minden figyelmemet ötüknek szenteltem, kíváncsi voltam, kik ezek, és rá akartam jönni az éjfekete hajú srác nevére, hogy honnan ismerem. Jókedvűen beszélgettek, kicsit harsányan, de mindegyik majd' szétesett a lazaságtól. Bevallom, elfogott az érzés, hogy jó lenne közéjük tartozni, és ahogy néztem, a többi diák is feléjük pillantgatott.

Hirtelen a fél udvar a járda irányába kapta a fejét, az ott ácsorgók ketté nyitódtak, egy utat formáltak, az amúgy néhány másodperccel azelőtt dzsungelre inkább hasonlító útszakaszból. Nagyon kíváncsi lettem, ki érkezhetett, esetleg maga az igazgató, de helyette egy éjfekete, alulról felborotvált hajú srácot láttam meg, aki az iskolai egyenruha helyett fekete, szaggatott farmert, fekete bakancsot, fehér inget viselt, ami szigorúan szabadon hagyta a kulcscsontját és a mellkasa felső részét, mindezt pedig egy fekete bőrdzsekivel koronázta meg, ami patentokkal, cipzárakkal volt telerakva. A fülei tele voltak piercingekkel, az ajkából is két fémkarika kandikált ki, az ujjain gyűrűk tömkelege foglalt helyet, táska nélkül érkezett, láthatóan csak saját magát hozta. Irtózatosan szexi volt, a lányok azonnal irulni-pirulni kezdtek, maguktól lecsúszott a bugyijuk szerintem, amikor megpillantották ezt az embert. A mellettem ácsorgó lány el is ejtette a kezében szorongatott mappáit és könyveit, mire én azonnal leguggoltam, hogy segítsek neki összeszedni azokat. Szabadkozott, hogy igazán nem szükséges, keljek fel, majd összeszedi, de én nem hallgattam rá, stócba pakoltam a dolgait, mikor megpillantottam az előttem álldogáló fekete bakancsot, amit az előbb távolabbról is láttam.