Vetkőzzetek!

Korlát

Úgy tíz hét telhetett el mióta találkoztunk aznap, azóta pedig, ha nem is a leghibátlanabb harmóniában, de apránként kezdtünk összekovácsolódni Jiminnel.

Nagyon érdekes volt számomra a személyisége jegyeit apránként megismerni, egyúttal pedig összevetni a fejemben elképzelt és hozzárendelt tulajdonságokkal. Nem meglepően nem egy meglepetést hozott ez a néhány hét, mialatt én is jócskán magamba néztem. Rá kellett döbbennem, hogy addig teljes egészében a róla terjengő, alaptalan, tiniregényes, rosszfiús jegyeket kötöttem hozzá, mely elmondhatatlanul lebutította Jimin valóját a szememben. Minden alkalommal, mikor találkoztam vele, a tökéletes összehangoltság harmóniája, mely a személyét körbelengte, az elképesztő magabiztossága, mely nem volt tolakodó, mégis folytonosan, csupán finoman érezhető újra és újra megbabonázott. Jobban, mint ahogy azelőtt beleringattam magam.

És rá kellett döbbennem, a sokak által állítottakkal ellentétben, Jimin maga volt a kifinomultság és elegancia, némileg megfűszerezve.

Időközben kirobbant a nyári szünet is, így jóval többet láttuk egymást, mégis voltak néhány napos kihagyások a munkája miatt, csak úgy, mint azokban a napokban is.

Nem tudtam, ezek alatt, pontosan mit csinált, kivel és hol, de egész hamar megszületett kettőnk között egy kimondatlan egyezség, miszerint én nem kérdezem, ő pedig elmond nekem annyit, amennyit tudnom kell és tudhatok. Nem volt egészen ínyemre ez így, de biztosan éreztem, a követelőzésemmel és faggatózásommal csak ártanék.

Azt mondta, öt napig lesz külföldön, de ennél kettővel korábban csörgött a telefonom nagy, otthoni magányomban.

Kissé zilált, ideges hangon szólt bele a vonalba, belém pedig ennek megfelelően azonnal belém csapott a feszültség villáma, mégis próbáltam higgadtan válaszolni neki.

Bármelyik higgadt hangvételű kérdésemet válasz nélkül hagyta, minden infó, amit elcsöpögetett az volt, hogy hazajött.

Innentől nem kellett tudnom mást, csak meg akartam nyugtatni.

Rögtön rávágtam, hogy jöjjön fel hozzám, majd akkor megbeszéljük, a hangjából pedig éreztem, pont erre várt.

Ígérte, hogy úgy fél óra múlva itt van, több kérdést innentől nem tettem fel neki, ő pedig bontotta a vonalat.

Máskor is volt már, hogy ilyen késő éjjel beszéltünk meg találkozót, így ez nem volt új dolog, de a hangja tényleg nagyon zavartnak és összeszedetlennek tűnt, mely egyáltalán nem volt tőle megszokott, ráadásul jóval hamarabb is jött haza, mint ígérte, amitől eléggé megrémültem.

Fogalmam sem volt, mi történhetett, így jobb híján csak feszülten várakoztam az üres, csöndes lakásban. Idegesen meredtem a nagyablakra, csak az járt az agyamban, hogy milyen hangosan hallottam fel-felbőgni az autó motorját a telefonban, már-már kétségbe ejtett, milyen iramot diktálhatott azon a forgalmas autópályán, autóvezetéshez mellesleg illegális életkorral. Nagyon féltettem őt, még akkor is, ha tudtam, hogy rutinos sofőr, több ezer kilométert levezethetett már, ráadásul a rendőrök úgysem fogják megállítani, de ilyen heves tempó mellett bármikor érheti őt baleset.

Késett.

Már 50 perc is eltelt, és még mindig nem jött, telefonon nem tudtam elérni, amitől már lassanként a hajamat téptem, fel-alá járkáltam, kétségbeesve bámultam az ablakon.

Örökkévalóságnak tűnő ideig, talán még fél órán keresztül kémleltem az üres utcát, összeesküvés elméletek százait pörgetve végig az agyamon, mikor végre lefékezett a ház előtt, én pedig lerohantam, szinte feltépve az ajtót futottam ki elé. Hevesen öleltem magamhoz, de meglepetés ért. Mintha ő erősebben kapott volna utánam, és húzott volna magához.

- Úristen, mi történt, miért ilyen sokára jöttél? – néztem rá aggódva, szüntelenül kémlelve az arca és számomra látható bőrfelületét bármiféle sérülés után kutatva, de ő válaszadás helyett hevesen csókolt meg, határozottan rántva magához a derekamat. – Mi baj van? – váltam el az ajkaitól mindössze néhány centire, mivel akkor láttam először nem higgadtan, annyira zaklatottnak tűnt, magától pedig úgysem mondta volna el. Láttam, hogy kikívánkozik belőle, hogy nagyon feszült, jobban, mint valaha előttem volt, de mégis tartotta magát. Az, hogy ilyen hevesen nyúlt utánam és rántott magához, mindent elárult, tudtam, valami nagy baj van. – Figyelj, engem nem érdekelnek az üzleti részletek, csakis az, hogy veled mi van. A többire nem vagyok kíváncsi, hacsak nem akarod elmondani. – reszketeg sóhajt engedett ki, miközben az arcát simogattam. – Történt valami? – éreztem, ahogy szokatlanul nagyot nyel, majd lassan meg-megakadva oldalra fordította a fejét és enyhén, kissé bizonytalanul megköszörülte a torkát. Sosem láttam őt így azelőtt, volt már ideges, bosszús, ha a családjára terelődött a szó a hidegvérűsége ellenére is, de akkor nem dühös volt, sokkal inkább megtörtnek láttam.

- Nem akarlak untatni vele. – felelte szárazon.

- Te is tudod, hogy nem udvariasságból kérdezem. – döntöttem a nyakának a homlokomat.

- Semmi olyan nem történt, ami eddig nem, csak kissé besokalltam. Nem bírtam tovább ott maradni. – adta meg a tökéletesen betanult, diplomatikus válaszát, amivel nem tudtam meg sokkal többet, de éreztem, hogy még így is nehéz volt ennyit kiküzdenie magából, erőltetni pedig semmiképp nem akartam. Még mindig szinte pulzált a teste a feszültségtől, az ujjai görcsösen markolták a bőrömet. Nem nézett rám, csak rezdüléstelen arccal bámult oldalra. Éreztem, hogy gondolkodik, mivel is elégíthetné ki a kíváncsiságomat, hogy mérlegel, mit mondhat el.

- Ha nem akarsz többet mondani, nem is kell. – így is örültem, hogy engem hívott, nem mondjuk Namjoonékat, hogy közösen szétcsapják magukat. – Itt alszol? – a vállamra hajtotta a fejét, úgy hümmögött egy aprót.

- Köszönöm, Hoseok.

-Ugyan mit?    

---------------------------

Sziasztok!

Ismét egy kihagyás után visszatértem a következő résszel 😅😁 

Ígértem én már itt a történéseket, amik most el is indultak.

A következő fejezet most pénteken fog felkerülni, mivel utána egy 10 napos szünetem biztos lesz, így előre kárpótlom, aki követi a történetet és akiknek köszönhetem ezt a rengeteg megtekintést és szavazatot *-----*
Emellett még szeretnék egy közvéleménykutatás szerűséget tartani, hogy kit, mennyire érdekelne egy új JiHope fanfiction, amolyan kis szösszenetekből, amik olyankor íródnak, ha megszáll az ihlet. Ebből nem lenne annyira rendszeres frissítés, csak mindig kiposztolnám, ha születik új. (Kb. havonta/másfél havonta 1).  Ezt kérem, hogy írjátok meg kommentben, persze a kis véleményeitekkel együtt^-^