Két nappal később az egyik haverom születésnapját mentünk megünnepelni a városba, ahová magammal vittem Jimint is, aki amúgy is teljesen jól kijött azzal a társasággal. Mindenki kellőképpen felszabadult volt már, az alkohol mindannyiunkban dolgozott, Jimin pedig ennek megfelelően el sem mozdult mellőlem, mivel a részegségének azon lépcsőjén járt, amikor nagyon szerelmes, folyamatosan csókolgat és édesen motyog. Bár ritkán áll meg itt az ivászattal, akkor mégis megtette. Ezen alkalommal fedeztem fel ezt a szintet nála először, és meg kell mondjam, meglehetősen tetszett. A kemény fapadokon ülve csókolóztunk, míg a többiek csöppet sem foglalkoztak velünk, a zene hangosan üvöltött a mellettünk lévő hangfalakból, így én éppen csak hallottam Jimin hangját, mikor valamit a fülembe suttogott és egyre közelebb húzódott hozzám. Mindössze néhány perc leforgása alatt, Jimin az ölembe került, úgy faltuk egymást, ki tudja mennyi ideig. Kissé homályos az estének ezen része, mindössze Jimin ujjainak érzésére emlékszem, ahogy a tarkómon újra és újra felvezeti azokat, belőlem kellemes borzongást kiváltva, ahogy a körme találkozott a bőrfelületemmel.
A következő emlékem, ahogy az idő közben kissé lehűlt utcákat rójuk, néhány méterenként megállva, váltva egy-egy csókot, olyan környéken haladunk, ami nem igazán ismerős, de Jimin láthatóan pontosan tudja, merre tartunk, így rábízva magam, gondolkodás nélkül követem. Fogalmam sem volt róla, elköszöntünk-e a többiektől, pontosan milyen megfontolásból indultunk útnak vagy egyáltalán van-e kitűzött úticélunk. Egyedül az a perzselő érzés kavargott bennem részben az alkoholtól, főként pedig Jimin folytonos csókjaitól és testének közelségétől. Éreztem, a testem szinte kiált egy olyan együttlétért, amilyenben csak egyszer volt részem, de akkor egy sokkal felszabadultabb után vágyakoztam, amilyet Jimin testbeszéde kínált nekem, melyet azonnal akartam. Olyannyira vágyakoztam utána, hogy egyáltalán nem érdekelt a tény, hogy az utcán vagyunk, durván, követelődzőn vontam magamhoz, markoltam a fenekére és csókolgattam egyre lefelé haladva a nyakán, teljesen készen állva arra, hogy ott helyben magamévá tegyem. Egyedül Jimin tudott visszatartani akkor, az, hogy eltolt magától, egy kellő pofon volt ahhoz, hogy követni tudjam őt még egy pár utcán keresztül.
Amint lakáskulcsot vett elő, tudatosult bennem csak, hogy elvitt engem magukhoz, de ahelyett, hogy végigfutott volna az agyamon, hogy bárki ébren lehet náluk, felnyomtam őt a legelső falra, amit az ajtó mellett találtam. Durván téptük egymás ajkait, egy pillanatnyi megszakítás nélkül járattam a kezem a testén, míg a pólómnál fogva nem kezdett minket navigálni a szobájáig.
Onnantól annyira gyorsan történt minden, hogy megfogalmazni sem tudom, mi követett mit, míg teljesen pucérak nem lettünk, hiszen egyedül az az érzés hajtott minket, amit a másik adhat, amit már annyira vágytunk mindketten. Amint ledöntöttem őt az ágyra, kezdett csak kitisztulni a fejem, mivel azt még akkor is felfogtam ésszel, hogy egy anális behatolás fájdalmas következménnyel járhat kellő odafigyelés nélkül. Ezért a Jimin által nekem csúsztatott síkosítót alaposan szétkentem a kezeimen, hogy míg az egyik kezemmel megpróbálom jobban felkészíteni őt, mint az előző alkalommal, a másikkal kicsit kényeztethessem őt, közben pedig megalapozok egy „gördülékenyebb" aktust. Az első tágításnál jóval könnyebben viselte a mostanit, hiszen végigcsókolóztuk az egészet, egyáltalán nem tűnt feszültnek, az ő kezei is végig kalandoztak valamerre, ami csak akkor tudatosult bennem, mikor megéreztem, amint óvatosan rám görgeti a felbontott óvszert. Azt hiszem, akkor ismét kicsit elvesztettem a fejem, mit ő meg is kuncogott, mégsem tudtam visszafogni magam. Akkor lassan hatoltam be, egyszerűen érezni akartam a növekvő forróságérzetet, ahogy egyre inkább bentebb kerülök, látni az arcát, ahogy az önelégült mosoly valami másba fordul át. Éreztem rajta, hogy tudja, vigyázni fogok rá, hogy neki is kellemes legyen.
YOU ARE READING
Vetkőzzetek!
FanfictionJung Hoseok fiatal kora ellenére megtanult már egy pár dolgot az életében. Megtanulta kezelni a saját kortársait és megtanult nem meglepődni már semmin az életben. Megtanult türelmesen várni, és a kívülállók számára méltóságot igyekezett sugallni. P...