Volán

981 125 7
                                    


- Köszönöm, Hoseok.

- Ugyan mit? – értetlenkedtem.

Csak felemelkedett erre, mosolyogva vállat rántott, majd csókolni kezdett. Hevesen, hosszan ízlelgettük a másikat, a nyelveink egyre vehemensebben simultak össze, kóstolgatták egymást, kezeink már felfedezőútra indultak, mikor hirtelen kiváltam a csókunkból. Nem mintha nem kívántam volna hihetetlenül, majd' megvesztem érte, már akkor éreztem, hogy kezdek keményedni, ezért is hagytam abba. Meglepetésemre, mióta együtt vagyunk, egyszer sem hozta ezt szóba, egyszer sem kerültünk olyan szituációba, amikor ez a kérdés égetővé vált volna, akkor azonban rajta is láttam, éreztem a szexuális feszültséget.

Kézen fogtam, szó nélkül bevezettem az ajtón, amint pedig az csukódott utánunk, ismét egymásnak estünk egyre hevesebben tépázva a másik ajkait, egyáltalán nem gondolkodva támolyogtunk be a szobámba. Azt sem tudom, hogy jutottunk el odáig. Már akkor nevetségesen tettre kész voltam, hiszen mióta megismertem őt, nem igazán voltam senkivel, ha pedig igen, akkor is ezer felé jártak a gondolataim. Egyáltalán nem élveztem azokat az alkalmakat, így néhány próbálkozás után fel is hagytam a Jimint pótolandó személyek keresgélésével, mivel rájöttem, úgysem találok olyat. A szívem a torkomban dobogott, ahogy lecsúsztattam a válláról a vékony dzsekijét, ő pedig a csípőmet markolászta, lágyan zongoráztak a bőrömön az ujjai. Kisvártatva csúsztattam be a pólója alá a kézfejemet, mire azonban rászántam magamat, hogy le is vegyem azt róla, ő már lerántotta az enyémet, így én is vehemensen dobtam félre az övét. A lélegzetem is bent rekedt egy pillanatra, ahogy végignéztem rajta, a kidolgozott felsőtestén járattam a szemem, mivel sosem láttam még ilyen közelről félmeztelenül, sosem volt lehetőségem ilyen intenzíven érezni a bőre illatát, ekkora felületről. A parfümjének citrusos, mégis kissé markáns illata lézengett az orromban folyamatosan, míg az utcáról beszűrődő, gyér fény ezüstösen vetült a kissé sápadt, sima bőrére. Szinte megbabonázva tapogattam végig a kockás hasfalát, az izmos, szálkás oldalát, élvezkedve húztam végig az ujjbegyeimet a kitülemkedő erein, a karján és az alhasán.

A hozzá és a hírnevéhez méltó vehemenciával nyúlt a nadrágom gombja után, egy másodperc alatt tüntetve el a ruhadarabot rólam. Annál hosszabban csipkedte viszont az ajkaimat, izgató, enyhe fájdalmat kiváltva belőlem ezzel a lágy mozdulatával, míg én kisvártatva csúsztattam be az ujjaimat a nadrágjába, hogy a fenekére fordíthassam a figyelmemet. Végre jóleső sóhaj csusszant ki az ő ajkai közül is, amin kissé felbátorodva billentettem előre a csípőmet, a karommal biztosan tartva őt a helyén, hogy teljesen egymásnak feszüljenek az öleink. Meglepett, hitetlenkedő sóhaja enyhén remegve csengett vissza.

Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom a felizgatását illetően, tudván, mennyire más egy ilyen együttlét, mint amihez ő szokva volt, ezért minden, lehetséges módon próbáltam a legjobbat kihozni magamból. Hirtelen bátorsággal és eltökéltséggel hámoztam le róla a nadrágját, a nyakát szívogatva, végigcsókolgatva. Ő, az eredeti elképzelésemmel ellentétben egyáltalán nem tűnt megszeppentnek, pontosan tudta, hogyan és hova nyúljon egy férfin, teljes magabiztossággal fogott rá a hosszomra, mire én egészen elvesztettem az eszemet egy rövid időre. Már annyi ideje sóvárogtam utána, annyiszor képzeltem el kettőnket csókolózni bensőségesen szeretkezés után, hogy átélni annak az előzményeit már szabályszerűen átlökött egy bizonyos határon, hirtelen tört felszínre a sok hónapnyi, elnyomott érzelem. Lelöktem őt az ágyra, fölé magasodva, bármiféle várakozás nélkül vettem le róla az alsónadrágját és szemérmetlenül néztem végig minden egyes porcikáján.

Már pofátlanul tökéletes volt. A támadás sebhelyeinek nyoma továbbra is ott virított a combhajlatánál és a csípőcsontja felett, ezzel megfűszerezve a makulátlan bőrét. Az arcán a kéjen kívül semmi más érzelmet nem tudtam felfedezni, folyamatosan csak vággyal átitatott tekintettel mustrálta a testemet, míg egy piszkos mosoly nem költözött a szája sarkába, miután rögtön éreztem az utolsó, engem fedő textilt végigcsúszni a combomon. Mindketten egyszerre mosolyodtunk el, kezdtünk hirtelen önfeledt csókolózásba, amely perceken keresztül minden figyelmünket lefoglalta, míg hirtelen egy kérdés nem kezdett visszhangzani a fejemben. „Vajon volt valaha férfival?" Egyszerűen nem tudtam eldönteni: az eszem azt diktálta, hogy még biztos nem, hiszen minden éjjelre annyi lány jutott neki, amennyit csak megkívánt, miért vesződött volna, miért dobta volna félre a hírnevét azért, hogy egy sráccal dugjon? Egy másik részem pedig hevesen tiltakozott ez ellen, hiszen mi ketten is ott voltunk akkor, meztelenül öleltük egymást, pontosan tudta, hova nyúljon, egyáltalán nem próbált úgy kezelni, mint egy lányt szex előtt, nem úgy ért hozzám. Hónapok óta egy párt alkottunk, felvállalt engem mindenki előtt. Egyáltalán nem bírtam ezt összerakni a fejemben, akárhányszor próbáltam figyelmen kívül hagyni ezt a fejemben villódzó kérdést, mindig újra és újra az elmémbe férkőzött. Ismételten kétségek közé löktek a határozott, céltudatos és bódító mozdulatai, egyszerűen muszáj volt megkérdeznem, mielőtt továbbhaladtunk volna.

- Jimin, - váltam ki a kissé túlfűtött csókunkból. – bocs, hogy megkérdezem, de voltál már valaha másik sráccal rajtam kívül? – néztem bele a ködös szemeibe, amivel csakis a számat mustrálta, csak a kérdésem befejezése után futtatta a tekintetét a szemeimre.

  - Voltam.– közölte, mintha csak az időjárásról cseverésznénk, én pedig kis híjánfélrenyeltem a saját nyálamat a meglepettségtől. Számítottam is rá, de mégissokkolóan hatott. A tudat, hogy Jimin már szexelt legalább egy fiúval ezelőtt,kissé megnyugtatott. Sosem lett eldöntve, hogyan is lesz a felállás kettőnkközött, sosem próbált engem alárendeltnek beállítani, mégis a vérmérsékletételnézve, e kép tudtam kalkulálni. Örültem, hogy így tudni fogja, mit csinál,annak pedig különösképp, hogy nem nekem kell beavatnom a dolgokba. A reakciómegyetlen bólintás volt csupán, kérdezgetni nem akartam többet, kisséhangulatgyilkos húzás lett volna részemről, így csak csókolgatni kezdtem azállkapocsvonalát, hagyva, hogy teljesen maga alá döntsön. Az ujjai továbbra isa csípőmet markolták, teljesen közel tartva engem magához, a meghitt csendbenpedig hirtelen, halkan csendültek fel a szavai. – Az igazat megvallva, eléggéelbénáztam azokat az alkalmakat. A miénket viszont nem szeretném. – hevesenfordított engem maga fölé, én pedig meglepettségemben csak pislogni tudtam rá.     

Vetkőzzetek!Donde viven las historias. Descúbrelo ahora