Vetkőzzetek!

Összezördülés

           

-        Miattam? – valószínű, elsápadhattam ekkor, hiszen eszembe vágódott, Jimin milyen arccal méregette Jungkookot, amikor velem szájalt.

Mint aki valami elől menekül, úgy szeltem a folyosókat, nagyon igyekezve az iskola diákjai között manőverezve minél gyorsabban elérni a dohányzót, hátha elkapom még Jimint a fizikaórája előtt. Igaz, hogy akár írhattam is volna neki, hogy itt lesz-e, vagy még egyszerűbben akár azt is megkérdezhettem volna tőle ott, hogy mégis mi a Hétszentség történt, de már nem akartam ilyesmire gondolni.

Feltűnt az is, hogy a diákok hirtelenjében kitérnek előlem, előre engednek az ajtóban, tehát a pletyka gyorsan terjed, mint mindig, jelen esetben még sebesebben is. Remek...

Végigmustrálva az embertömeget az udvaron, láttam, mennyire zsizseg mindenki, mintha folyamatosan témáznának valamiről, épp mint a csajok az osztályomban. Döbbent pillantások az egyik oldalról, összesúgások a másikról, amint megpillantottak. Szóval mindenki úgy tudja, Jimin miattam verte össze Jungkookot, mintha már nem témáztak volna rólunk eleget eddig is.

Kissé felpaprikázódva vágtam át a bámészkodó tömegen, akik mint a birkák, úgy bámultak rám egytől egyig, Jimin a padon ülő alakja felé véve az irányomat. Jobban szemügyre véve őt, a cigit tartó keze egyértelműen be volt kötve, mivel a fehér géz villogóan elütött a fekete menetfelszerelésétől.

Nem találtam ki előre, sőt el sem gondolkodtam azon, mit fogok neki mondani, mivel az agyamat addigra kisebb düh- és zavartságérzet borította be, így elétoppanva se egy köszönést nem eresztettem el, de még egy kósza mosoly vagy egy bárminemű pozitív vonás sem terülhetett el az arcomon, mivel Jimin barátai közül azonnal mindenki elhallgatott. A kínos csend kialakulására egy másodpercet sem hagytam, azonnal tudni akartam, miért ütötte meg a már amúgy is sérült Jungkookot, ha pedig miattam tette, tudatosítani akartam benne, engem nem kell a szárnya alá vennie és megmenteni, mint a kiscsajokat, akikkel eddig kavart.

-        Mi a franc történt? – szegeztem neki azonnal a kérdésemet, mire ő csak idegesítően lassan méltóztatta felemelni a fejét, majd halálos nyugalommal, finoman összevonta a szemöldökét. Ezzel csak még inkább felidegesítette a már egyébként is zaklatott lelkivilágomat, de próbáltam visszanyelni a türelmetlenségemet, amit tudom, hogy a sok ember figyelme okozott, nem pedig az, hogy Jimin bevert egyet Jungkooknak, mivel lássuk be, jócskán ráfért már a hülyegyerekre. – Hallottam, hogy volt egy elég masszív konfliktus Jungkook meg közted. Mi történt? – erre csupán egy leheletnyi mosoly kúszott az ajkaira, amit csakis azért vettem észre, mert fenti szögből láttam az arcát, de már ismertem annyira, hogy tudjam, mennyire gúnyosnak szánta ezt az egészet, ami bő olaj volt a tűzre. Nem tehettem róla, egyszerűen ingerült voltam, ezen pedig akkor a viselkedése szemernyit sem segített. A higgadt mozdulatait, amint egy szál cigit vett elő a kabátzsebéből, majd azt az ajkai közé illesztette addigra pattanásig feszült idegekkel figyeltem.

Csupán vállat rántott. Mintha direkt akart volna tovább idegesíteni.

Én egyszerűen nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy ennyi ember figyeljen rám, hogy folyamatosan rólam témázzanak, hogy halljam keringeni a folyosókon, amit kiposztolok például instagramra, hogy annyian gyűlölettel túlcsordult szemekkel illessenek, mikor elmegyek mellettük, abban az esetben pedig ez annyira felerősödött, hogy nem bírtam ezt is magamba fojtani, mintha nem zavarna.

-        Nem volt ott semmilyen konfliktus. – motyogta a két ajkával közben tartva a cigarettát, a végéhez a gyújtóját tartva. Ezután nem folytatta, egy pár másodperces hatásszünetet tartott, míg komótosan elpakolta a gyújtóját a zsebébe és egy jó mélyet inhalált a füstölgő cigiből. – Egyszerűen megjutalmaztam egy monoklival, mert megérdemelte már. – a máskor általam annyira kedvelt higgadtsága miatt majdhogynem tikkelt a szemem akkor, és ennek megfelelően azonnal türelmetlenül kérdeztem vissza.

-        De mondott valamit miután bejöttem még?

-        Csak önmagát adta. – rántott vállat egy laza hamuzó mozdulat kíséretében.

-        De már amúgy is eléggé meg volt verve, valamit csak csinált, ha így is megütötted. – ezen okfejtésemre a tőlünk túlzottan nem messze álldogáló, egy leginkább kidobófiúra hasonlító évfolyamtársunk, akit akkoriban egyre többet láttam Jiminnel, jóízűen felkacagott. Faszért mindenki minket figyel, és lehetőleg kagylózik is, hogy mit beszélünk? Ennek megfelelően egy valószínűleg elég metsző pillantást vetettem rá, mit Jimin megértve rögtön a kezem után nyúlt, hogy magával vigyen egy valamivel távolabb eső részre.

-        Mi a baj? – kérdezte azonnal, amint hallótávolságon kívülre kerültünk.

-        Mi lenne, Jimin? Az egész tetves iskola rajtunk csámcsogott már eddig is, de már ott tartunk, hogy az emberek kitérnek az utamból és páran lesütik a szemüket, ha rájuk nézek. – erre elnevette magát, amitől csak még idegesebb lettem. – Ez miért olyan vicces?

-        Gondolom, azt beszélik, hogy miattad vertem szarrá Jungkookot, pedig csak behúztam neki egyszer-kétszer, mert olyan ocsmányságokat mondott, amikor azt hitte, nem hallom, amiket senkitől nem tűrtem volna el. Ennyi történt. Amúgy meg miért fújod fel azt, hogy beszélnek rólunk? Tudtad, hogy ez lesz. Fognak is még egy jó darabig. – már készültem válaszolni a kérdésére és elmondani, nekem ez mennyire szokatlan helyzet, mivel az addigi életem során sosem voltam ennyire közszemle tárgya, ami végtelenül feszéjezett, de nem bírtam nem fennakadni azon, amit mondott.

-        Egyszer-kétszer? – kérdeztem szabályosan felkapva a fejemet és teljességében a szemébe bámultam. – Úgy tudtam, hogy csak egy ütés volt. – erre mindössze csak nagyot inhalált a cigijéből, majd belenyugvón vállat rántott.

-        Figyelj, nem fogok hazudni, már tegnap is voltak köztünk súrlódások, és kurvára nem fogom hagyni őt a fejemre nőni. Olyan dolgokat enged meg magának, hogy már néha egyenesen felháborít. Ha valami baja van, akkor azt nekem mondja, ne másoknak.

-        Szóval te verted el? – kérdeztem rá a nyilvánvalóra.

Csupán bólintott.

Belegondolva, lehetséges, hogy dühösnek kellett volna lennem, amiért verekszik és hülyeségekbe keveri magát, de akkor mégsem érdekelt. Valamiért nem zavart az egész, mert tisztában voltam azzal, hogy Jungkook jócskán megérdemelte már a verést, és azzal is, hogy neki ebből semmi baja nem származhat, csupán annyiból nem tetszett, hogy agresszív módszerrel reagált. Nem szerettem volna, ha ez átveszi a lénye felett az uralmat, de az is biztos, hogy sok esetben az erőszakon kívül nem marad más megoldás.

-        Figyelj, Jungkook még olyan éretlen, hogy terelgetni kell, hogy megtanulja, kivel szájalhat és kivel nem. Ez szerintem az első lecke az élethez, amitől nem lesz semmi baja, ha valaki minél előbb az eszébe vési. – én már a mondata közben a bekötözött kezéért nyúltam, az előző ingerültségem és feszültségem töredéke nélkül, hogy megnézzem, mennyire ment fel benne a pumpa.

-        Tényleg vérzett a kezed? – kérdeztem tőle higgadtan, teljesen visszatérve a mindig nyugodt énemhez, észre sem véve, hogy teljesen ignoráltam néhány gondolatát.

-        Kicsit. – reagált csupán leheletnyit felhúzott szemöldökkel, kevés meghökkenéssel a testbeszédében.

           

-        Amúgy szerintem sem ártott ez Jungkooknak. Mostanában csak a saját egója után megy, és csak tőletek fogad el bármit is, ami az ő gondolataival ellentétes. – kulcsoltam össze az ujjainkat, míg ő összeérintette a száját az enyémmel egy egészen rövid csók erejéig. HálaIstennek így szándékmentesen és sikeresen megkíméltük magunkat az első nagyobbösszezördülésünktől, ami sem neki, mint témazáróírónak, sem nekem nem tettevolna meg a legjobb szolgálatot. Amikor odaértem hozzá, biztosra vettem, ennekvita lesz a vége, de amikor elmondta, miért csinálta, amit, egyszerűen neméreztem jogosnak a pattogásomat.

-------------------------------

Sziasztok!

Nagyon régen hoztam részt, tudom, és nagyon boldogan láttam, mennyien olvastátok a távollétem alatt is a történetet, ami szeretnék nektek nagyon megköszönni! ❤️❤️
Sokat jelent nekem, hogy van, akit érdekel az írásom, mivel sok érzelmet adok ki magamból ez által. Igyekszem az írással, de ahogy egyre idősebb leszek, az életem is egyre bonyolultabb😂 ezért érkeznek nehézkesebben a részek is, de dolgozom rajta☺️