Never Let You Go - [Justin Bieber FF.]

Prológus

NINA

-Életmentő vagy Jess,köszönöm mégegyszer! - öleltem át barátnőmet miután megérkeztünk a házához, ami innentől az én otthonom is lesz. Hogy miért? Az hamarosan kiderül,egyenlőre elég ha annyit tudtok rólam és azt hiszem ezzel a multamat és a jövőmet is bemutatom, hogy egy két lábon járó szerencsétlenség vagyok.

-Semmiség! - mosolygott. - Gyere, megmutatom a szobád aztán mesélj el mindent! - intett hogy kövessem. Ő vitte az egyik bőröndöm én pedig a másikat hurcoltam fel az emeletre. Még mindig elképedve néztem Jess házát. Hatalmas és baromi szép!

Az emeleten az első ajtó balra Jess szobája,a második pedig az enyém. Amint megláttam,az állam a földön hevert. Nagyjából ekkora volt az egész kecóm New Orleansban mint itt Los Angelesben a hálóm. Waow.

Jess jóbarátként egy pillantra sem hagyott magamra. Segített kicuccoolni a bőröndjeimből,közben pedig végig a fősuliról áradozott,hogy odáig leszek érte és hogy már alíg várja hogy hétfő legyen és végre együtt menjünk.

Láthatta rajtam,hogy nincs igazán jó kedvem,ezért nem is nagyon akart örvendezni mellettem,de mikor biztosítottam a jóllétem felől,ismét áradozásba kezdett.

-Jut eszembe,Nin. - kezdte - A barátom Justin,lassan majd befut. - mosolygott. - Elég sokat lesz itt,remélem az nem fog zavarni.

-Nem, persze, dehogy. Így is baromi hálás vagyok,amiért befogadtál és holnap el is kezdek keresni valami vállalható munkát a suli mellett,hogy beszáljak a lakbérbe. Nem lehet egyszerű fenntartanu egy ilyen luxusházat.

-Ne fáradj miatta! - vont vállat. - Nem szükséges aggódnod,sem munkát vállalnod.

-Na nem! Ilyet nem játszunk,már így is baromi sokat tettél értem és így sem tudom,hogy mivel vagy hogyan hálálhatnám meg neked,szóval ragaszkodom a munkához.

-Dobjunk össze valami kaját. Megbeszéljük a részleteket és közben mesélhetsz is ha úgy érzed.

Jessicánák jobb barátot álmodni sem mernék. Tipikusan az a féle lány, aki egy árva légynek sem tudna ártani és aki befogadja az utcán kóborló kiskutyát is.

Még általánosban ismerkedtünk meg és váltunk legjobb barátokká. Onnan együtt mentünk gimibe,a fősuli első évében pedig elkellett költöznie,mivel felvették ide Los Angelesbe én pedig maradtam a New Orleansi fősulin. De most legalább a második évünket együtt tölthetjük és a harmadikat és a negyediket is.

-Mit ennél? Valami főtt kaját,vagy inkább rendeljünk pizzát? - kérdezte közben a konyha felé irányított.

-Jó lesz a pizza. - nevetek.

-Egyetértek. A szokásosat kéred? - veszi kezébe a telefont.

-Még emlékszel rá? - csodálkozok.

-Hogyne. Sonka,kukorica és erős paprika. - sorolja. - Ha akarnám sem tudnám elfelejteni.

-A tiéd pedig... - gondolkodom. - Az ananászos? - tudakolom.

-Talált süllyedt. - mosolyodik fel és már tárcsázza is a számot. Én addig ott hagyom a konyhában és a ház többi szegletét vizsgálom meg. A nappalija akkora mint másnak egy egész háza. Plazmatévé és külömböző méregdrága berendezésekkel ellátva. Ráadásul ez a kanapé legalább kétszázezerbe kerülhetett. A többibe meg inkább bele se menjünk.

Mindenképp találnom kell egy jól fizető állást,nem vagyok én haszonélő. Így is lelkiismeret furdalásom van, amiért Jesst traktálom a problémáimmal, pedig biztosan neki is megvannak a saját gondjai.

-Azt mondta a futár egy óra is itt lesz. - jött ki a konyhából Jess,a telefont pörgetve a kezében én pedig elhelyzkedtem a kanapén. - Hogy vagy? - méreget.

-Megvagyok. - nyelek egy nagyot és biztos vagyok benne hogy még a szomszéd utcában is hallották. Próbálom kiverni a fejemből a képet, ahogyan Jacob és Hannah falják egymást,de nem megy. Az arcomon sós könnycseppek szaladtak végig, Jess pedig közelebb jött és átölelt.

-Jobban leszel,hidd el. Találni fogsz valakit aki igazán megérdemel és szeret téged,nem úgy mint ez az undorító féreg Jacob,aki kikezd a testvéreddel. - mérgesedett el a hangja a mondat végére. - Te sokkal jobbat érdemelsz! - nyugtatott. - Hozok pár zsepit,oké? - nézett rám. - Meg akkor már viszek neked új ágyneműt is, mert még nem volt időm áthúzni neked.

-Rendben. - bólintok,Jess pedig mosolyog és átnyújt pár zsebkendőt majd az emeltre megy.

Letörlöm a könnyeket az arcomról és elindulok az ajtó felé,jobban szemügyre venni az udvart és hátha a friss levegő egy kicsit megnyugtat.

-Őm...Szia. - hallom valaki hangját a hátam mögül. Lassan mefordulok. Atyaúristen! A lélegzetem is elállt a sráctól akivel szemben álltam,pláne mikor rájöttem,hogy kábé két centi lehetett köztünk köszönhetőn a forgásomnak. A szívem hevesen kalimpált a lábaim megremegtek alattam. Nem tudtam ki Ő,vagy hogy mit keres itt. De azt sem tudtam mit kéne csinálnom. Ő sem mozdult,de én sem.

Mikor már kezdett a ciki határánál is kínosabb a szitu,a srác észbe kapott és elhátrált. Végignéztem rajta és láttam, hogy Ő is ugyanezt teszi velem. Egy átlagos sima fehér póló volt rajta - ami viszont átlagon felülin mutatott rajta - és egy fekete szaggatott farmer,a fején egy fekete baseballsapka ami hátrafelé állt és eltakarta a ha jól látom szőkés hajtincseit.

-Justin vagyok. - nyújtja felém a kezét. Még mindig nem fogtam fel a helyzetet,pláne azt a kilátást amit ez a srác nyújt. Életemben nem láttam még nála szimpatikusabb,édesebb és helyesebb srácot így első látásra.

-Nina. - ráztunk kezet.

-Jess itthon van? - érdeklődött.

-Miért kérded? - néztem furán. Nem esett le.

-Ő a barátnőm. - nevetett édesen. Barátnő?? Ő lenne Jess Justinja? Ugye most szivatnak? Egy másodperc alatt lefagyott a mosoly az arcomról...

Sziasztok!:)) Meghoztam az új JB fanfiction prológusát. Remélem hogy tetszett annak aki elolvasta.💜