Never Let You Go - [Justin Bieber FF.]

Tizenhetedik fejezet

A bolt felé siettem,de sehol sem találtam Cameront. Aggódni kezdtem.
Bementem a boltba és rákérdeztem a szokásos kasszáslánytól Cindytől hogy nem-e látta Camet,de azt mondja hogy be se ment még ma. Ezt érdekesnek találtam tekintettel arra,hogy állítólag reggel is volt itt,legalább is nekem azt mondta.

Én : Merre vagy Cam?

Én : Cameron?

Nem érkezett válasz percekkel később sem. Aggódni kezdtem. Kéne? Hol lehet?

*Bejövő üzenet : Justin*

Justin : Ráérsz?

Én : Mit szeretnél?

Justin : Téged.😏🤔 Nem,amúgy... Fontos. Gyere a régi parkba.

Én : Oké. Nem tudsz valamit Camről?

Justin : Itt van velem.😅

Én : Mi? Mi ez az egész? Semmit sem értek!!

Választ persze nem kaptam. Nem értettem mi ez az egész. Semmit sem értettem. Lábaim egyre szaporábban szedtem és a megbeszélt helyre siettem. Közben végig azon agyaltam, mit csinálhat ez a két srác EGYÜTT? Elfelejtettem volna valamit? Nem értettem.

Mire odaértem,nem várt látvány fogadott. A két fiú együtt nevetgélt. Megláttak engem és elmosolyodtak. Ez mégjobban összezavart.

-Hali. - köszöntek.

-Sziasztok. - néztem rájuk értetlenül. - Mi ez az egész? - tudakoltam.

-Választanod kell! - mondta Justin. - Cameron vagy Én kellek neked,Nina? Ne játsz velünk tovább! Gyerünk, válassz! Itt és most!

-De srácok én... - összezavarodtam.

-VÁLASSZ! - ordított rám Cameron, a szemeim megteltek könnyekkel. - Válassz! - és felriadtam.

Körülnéztem és rájöttem,hogy ez csak egy álom volt és elaludtam a filmezés közben. A szívem kezdett ismét normális ütemben verni. Ijesztő egy álom volt,de valahogy úgy érzem mintha ez egy üzenet lenne.

Ismét körbefordultam a helyiségben, aztán észrevettem,hogy Cameron nincs itthon.

Én : Merre vagy Cam?

Írtam neki üzenetet. Elég Deja Vu érzésem volt. Az álmomban is ez történt. Kezdtem bepánikolni, mikor a telefonom csipogott.

Cameron : Bocsi kicsim,munka. 😏

Válaszolt. Megnyugodtam. Csak egy hülye álom volt.

Justin : Tudnánk beszélni?
Írt üzenetet Justin. Tényleg ijesztően hasonlított minden az álmomra. Talán ez tényleg valami tudatalatti üzenet akarna lenni,hogy egyiküket el kell engednem. De ki legyen az?

Én : Justin,láttam az Ellen showt. Amikor rájöttem,hogy rólam beszélsz,tudod mi volt a reakcióm? Az,hogy : "komolyan Justin? Komolyan?" Aztán könnyek árasztották el a szememet, mert végre bevallottam magamnak,hogy még nem vagyok túl rajtad. És most jöhetne az,hogy újrakezdjük és boldogok leszünk,amíg meg nem halunk....csakhogy,nekem ott van Cameron. Szeretem Őt. Téged is szeretlek. Ezért is írom most ezt. Nem Justin,nem beszélhetünk. Sem most,sem soha többé. Nem tehetem ezt vele és veled sem játszhatok tovább,bár az érzéseim mindig is kristálytiszták voltak irántad. De ezt nem tehetem meg vele. Ő már a vőlegényem. És egyikőtöket el kell hogy engedjem,ha boldog akarok lenni. És fogalmam sincsen,hogy jó döntést hozok-e,de most ezt érzem a helyesnek. Vajon az a helyes amit az agyam mondd vagy az amit a szívem súg? Szeretlek Justin! Éppen ezért is kell,hogy elengedjelek! Ég veled! Kérlek értsd meg a döntésem és fogadd el!

Amint ezt leírtam,ledobtam a telefonom a fotelba és kimentem kiszellőztetni a fejem. Nem bírtam visszatartani a könnyeimet és nem is akartam volna. Tudtam,hogy most ki kell adnom magamból és akkor könyebb lesz. Idővel. Legalább is ezt reméltem. Telefon és minden nélkül elmentem sétálni. Nem akartam most senkivel sem beszélni, csak egyedül akartam lenni. Megkelett győznöm magam arról,hogy jó döntést hoztam. Mert ez volt a helyes. Nem tehettem meg Cameronnal annyi minden után amit értem tett,hogy elhagyom.

Justinnal sem tehettem volna meg. Nem kellett volna. Hirtelen mégjobban rámtört a sírás,mert minden akkor esett le. Nem akartam elengedni Justint és nem is tudtam, mert nem ez a helyes döntés. Cameron nagyon sokat jelent nekem, de csak azt akartam hogy Ő legyen az igazi! De az érzéseimnek nem hazudhatok. Neki hálás vagyok és tisztelem. Justin viszont más. Őt szeretem és nem birom elengedni.

👄👄👄

-Nem hittem el amit írtál! - kiáltott utánam egy ismerősen csengő hang.
-Egyszerűen csak nem hiszek neked. Azt hittem én is,hogy ha elengedlek akkor leszel boldog,de rájöttem,hogy ez nem igaz. Hazudtál,mikor azt mondtad hogy vele leszel boldog és akkor ha én kiszállok az életedből. Tudom,hogy hazudtál. Aztán igent mondtál neki,pedig a szíved mélyen tudtad,és tudod,hogy én vagyok az igazi. Tudod honnan vagyok ebben olyan biztos? Mert a szívem ezt súgja. Ez nem egy megérzés,én biztos vagyok ebben. Már a menyasszonya voltál, mikor megcsókoltalak és visszacsókoltál. Akkor már teljesen biztosan tudtam,hogy engem szeretsz. Így van,igaz? - vigyorodott el. - De Nina én nem engedlek el! Mert én szeretlek téged Nina!

-Te idióta,te nyomorék,te faszfej! - ütöttem a mellkasát,majd letöröltem az arcomon végig folyt könnyeket, amiknek következtében teljesen biztosan az a kevés sminkem is elmosódott ami rajtam volt és biztos voltam benne,hogy úgy néztem ki mint valami csöves,de nem érdekelt. Mert végre újra vele voltam. Számomra megszűnt a világ körülöttünk és csakis kettőnkre koncentráltam. Az eső szakadni kezdett,majd Ő levette dzsekijét a hátamra terítette,majd magához húzott és a szakadó esőben életem legszenvedélyesebb, legromantikusabb csókjával ajándékozott meg.

-Szeretlek Nina! - húzott oda magához,én pedig akkor éreztem csak igazán hogy végre jó döntést hoztam. Tudtam,hogy nem ez a helyes döntés, mert a helyes az lenne ha Camronhoz mennék,gyermekeink lennének és boldog élnénk együtt betegségben, egészségben. Na de ki akar tökéletesen élni egy tökéletlen világban? Mi emberek közel sem vagyunk tökéletesek. Mind hozunk rossz döntéseket,de néha az,ha rossz döntéseket hozunk,azok által tévedünk majd a jó útra. Nem kell, hogy helyesen cselekedjünk,csak is az a lényeg,hogy olyan döntéseket hozzunk amik boldoggá tesznek minket. És engem Justin tett boldoggá. Nem törődtem semmi mással,még azzal sem, hogy hogyan fogom ezt Cameronnal közölni. Pedig az nem lesz egyszerű...

Nagyon nagyon nagyon sajnálom srácok,hogy ilyen sokéra hoztam csak a részt,csak hét megkezdődött az iskola és rengeteg dolgom van mostanában. Azért remélem nem lett olyan borzalmas,kommentben szivesen fogadom a véleményeket!:)