Never Let You Go - [Justin Bieber FF.]

Első fejezet

JUSTIN

Jesshez menet a háza előtt egy lány állt,akit eddig még nem láttam. Legalább is így hárulról nem tűnik ismerősnek,de rossznak sem.

-Őm...Szia. - szólítom meg,Ő pedig lassan felém fordul. Kicsit közelebb állunk egymáshoz a kelleténél. Nem mozdulok és Ő sem lép. Aztán hirtelen eszembe jut Jessica és elhátrálok.

Alaposan végigmérem,ahogyan azt Ő is teszi velem. Egy fehér farmert visel - ami egyébként hátulnézetből kissé átlátszó - hozzá pedig egy fekete trikót. Haja kócos kontyba van fogva, arca pedig kisírtnak látszik,de még így is gyönyörű. Nincsen rajta smink,mint a korabeli lányok 99%-án és ami méginkább meghökkentő,hogy smink nélkül is csodásan fest. Ki lehet ez a lány?...

-Justin vagyok. - nyújtom felé a kezem.

-Nina. - fogunk kezet.

-Jess itthon van? - tudakolom,a lány arckifejezése kissé mintha megkeményedett volna.

-Miért kérded?

-Ő a barátnőm. - válaszolom halkan nevetve. Jess még nem beszélt volna neki rólam? Jobb kérdés,én miért nem tudok erről a lányról?...

-Jah,persze. Odafent van. - válaszolja zavartan. Elindulok a bejárat felé. Magam elé engedem Ninát,majd becsukom magunk mögött az ajtót. Felsietek Jesshez az emeletre és amint meglátom adok egy csókot a szájára köszöntésképpen.

-Azt hittem,csak este jössz. - bújt hozzám Jess.

-Meglepetés. - vontam vállat mosolyogva.

-Gyere,bemutatlak Ninának. - kezdett húzni a kezemtől fogva.

-Már találkoztunk. - mondtam.

-Igen? - meredt rám kérdőn.

-Igen,a ház előtt. - rántottam egyet a vállamon,mintha semmiség lenne.

-Értem. - fürkészett. - Mindegy. Azért jobb lenne nem egyedül hagyni most szegényt. - mondta.

-Ezt meg hogy érted? - tudakoltam.

-Gyere. - mentünk le a lépcsőn,Nina pedig az ablakon bámult ki. Ami mit jelent? Hogy háttal állt nekünk. Fehér nadrágban. Ami mit jelent? Huhh...

-Nem akarok zavarni,úgyhogy inkább megyek a szobámba. - indult meg.

-Ne! - ellenkezett Jess. - Maradj. Beszélgessünk. - dobta fel az ötletet.

-Nem gond? - kérdezett vissza Nina.

-Már hogy is lenne... - válaszoltam én.

Leültünk a kanapéhoz. Ezután kínoscsend telepedett közénk. Jess a plafont bámulta,Nina az üvegasztalt, én meg Ninát. Aztén persze észrevettem hogy többet bámultam a kelleténél és elkaptam róla a tekintetem. Jess aztán megkérdezte hogy érzi magát. Még mindig felvoltak duzzadva a szemei a sírástól. Mosolyogva bólintott,jelezve hogy rendben van. Szerettem volna beavatott lenni,így aztán rákérdeztem mi történt. Hozzá tettem,hogy nem szükséges.elmondania,ha nem szeretné. De mesélni kezdett. Minden egyes szavát figyelemmel végigkísértem. Mesélés közben kiszökött egy-két könny a szemén,amit aztén idegesen törölt le az arcáról én pedig végig arra gondoltam,milyen érzés lehet megérinteni a bőrét. Mikor a történet végéhez ért,tátott szájjal bámultam. Hogy lehet valakinek egy ilyen szemétláda barátja? És testvére??

-Ez cink. - böktem ki,de amint ez kimondtam úgy éreztem ez kissé bunkón lereagálható. - Mármint, nem is hallottam még ilyet. - próbáltam javítani,de Nina arckifejezésébők ítélve,csak rontottam a helyzeten. - Áhh,hagyjuk is ez egy faszfej. - adtam ki magamból. - Ne szomorkodj miatt! - tettem a kezem bíztatóan az övére,ami kicsit így sok volt,tekintve hogy a barátnőm a másik oldalamon ült,de nem érdekelt. - Te százszor, milliószor jobbat érdemelsz ennél az embernél. - néztem mélyen a szemébe és ekkor fedeztem csak fel,milyen gyönyörű szemei is vannak.

-Justinnak igaza van. - helyeselt Jess.

-Köszi srácok. - mosolygott Nina. És itt lett végem. Látván azt a keserű mégis gyönyörű mosolyt az arcán... Legszivesebben magamhoz öleltem volna,de muszáj voltam türtőztetni magam. Jess a barátnőm.

-Tudom is mit kéne tenni. - jutott eszembe. - Menjünk el bulizni. - vetettem fel az ötletet.

-Nina? - kérdezte Jess.

-Ha van pia,benne vagyok. - egyezett bele,mire egy halvány mosoly futott végig az arcomon.

-Akkor gyere. - nyújtotta a kezét Jess Nina felé. - Kicsim elmegyünk Ninával készülődni. - mondta,majd adott egy csókot a számra.

-Akkor én is hazaugrok. - szóltam utánnuk.

-Oké. - hangzott a válasz.

💜💜💜

Adtam a csajoknak másfél órát készülődni. Fél kilencre mentem értük. Otthon megigazítottam a hajam,felkaptam egy fekete farmert egy fehér pólóval amire vettem.egy kékes-fehéres kockás inget.

Leparkoltam a ház előtt és bementem a kapun,majd az ajtón is.

-Készen vagytok? - kiabáltam fel.

-Fél pillanat. - kiabálta vissza Jess,majd a következő pillanatban megjelent a lépcsőn. Egy rózsaszín ruha volt rajta,ami a combja közepéig ért,derekánál szűkített. Haja kivolt engedve és göndör tincsekben omlott vállára. Sminket is viselt. Gyönyörűen nézett ki. Ez az én barátnőm.

-Hmm... - húztam oda derekánál fogva magamhoz és hosszas csókot nyomtam ajkaira. - Gyönyörű vagy. - suttogtam a fülébe és így is gondoltam. Elképesztően nézett ki. Aztán megjelent a lépcsőn Nina. Na ekkor akadt el a lélegzetem is. Jessel a cipő hangjának irányába fordultunk ahol Nina próbálkozott magassarkúban járni. Egy fekete egyberuhát viselt,ami deréknál szűkített volt,karjai csipkések,combja közepéig ért és valami eszméletlenül állt rajta. Alíg vártam hogy hátulról is lássam. Haja ugyanúgy mint Jessnek göndör loknikban lógott,csakhogy Ő lófarokban viselte. Smink egy minimális volt rajta csak. Viszont megint túl sokáig bámultam Őt, Jess pedig oldalba bökött. Bazki...

-Mehetünk? - kérdezte Jess.

-Egy pillanat. - mondta Nina,majd lekapta a lábáról a magassarkút és átvette egy lapos talpúra. Amikor lehajolt a cipőért.....őm......... Kifújtam az eddig bent tartott levegőt és akkor tudatosult csak bennem,mire vállalkoztam én. Muszáj leszek túlélni az estét.

Halii:)) Itt az első. Remélem nem lett túl borzalmas és bocsánat hogy ennyit kellet rá várni,csak lefoglal a ballagasokkal kapcsolatos teendőm. Köszönöm aki elolvasta és kommentben jelezzétek tetszett-e. :)