Never Let You Go - [Justin Bieber FF.]

Tizennegyedik fejezet

A gitár szólt tovább,Justin viszont elhallgatott. Megállt bennem az ütő...

Letöröltem könnyeimet és hátra fordultam. Justinnal találtam szembe magam. A szívem vadul kalimpálni kezdett. Felismert. Utánam jött. Nyeltem egy nagyot és vettem egy mély levegőt.

-Hiányoztál! - mosolyodott el halványan,majd egy lépéssel közelebb lépett és szorosan magához ölelt. Nem haboztam egy pillanatig sem, kezeimmel azonnal átkaroltam a nyakát és úgy szorítottam magamhoz ahogyan Ő engem. Szippantottam egy mélyet jellegzetes illatából,ami egykor drogként hatott rám. Most sem igen változott ez. Még mindig belefeledkezve az élő adásba és a tízezres tömegbe,öleltük egymást. Majd mikor szétváltunk Justin ismét magához húzott,nekem pedig estem ágában sem volt ellenkezni de aztán rápillantottam a tömegre és eltoltam magamtól. Elég frusztráló volt ahogy mindenki minket nézett,ráadásul még élőbe is ment a koncert.

-Menj vissza,várnak a rajongóid. -mosolyodtam el kellemesen.

-Énekelsz velem? - nyújtotta a kezét.

-Hát..öhm... - pirultam el. - Nem ismerem a zenéid. - pásztáztam a padlót. Kicsit elszégyelltem magam.

-Komolyan? - formált 'o' alakot a szájával. - Ezért még később számolunk! Akkor visszajössz előre?

-Igazából,lenne valami amit el kell intéznem. - szorítottam össze a szám.

-Ugyanaz még a számod? - tudakolta. Bólintottam. - Jó. Akkor felhívlak a koncert után.

-Rendben. - mosolyogtam. Odahúzott magához,nyomott egy puszit a homlokamra és visszasietett a színpadra. Én pedig úgy hagytam ott a koncertet mint valami túlpörgött fangirl. Még mindig hihetetlen tempóban vert a szívem. Nem hiszem el,hogy a saját koncertjét megszakította azért,hogy velem beszélhessen.

Ábrándozásomból viszont a tény zökkentett ki,miszerint nekem van barátom. Sőt,szeretem is és boldog vagyok vele.

Hazafelé vettem az utat. Reméltem Cam otthon lesz,ugyanakkor vártam Justin hívását is egy kicsit.

-Itthon vagy,kicsim? - jött ki a konyhából félig teli szájjal és egyszál alsógatyában Cam. Szemem akaratlanul is végigvándorolt izmos felsőtestén. - Azért a szemembe is nézhetnél néha. - nevette el magát.

-Majom. - forgattam a szemem,majd adtam egy csókot a szájára. Persze csak miután lenyelte a kaját.

-Milyen volt Bieber? - érdeklődött.

-Láttad,ugye? - kérdeztem. Némán bólintott.

-Hogy érzed magad?

-Semmi bajom. - vágtam rá halál komolyan.

-De biztos? Tudom hogy Ő volt a nagy szerelmed és... - kezdett beszélni de egy csókkal elhallgattattam.

-Justin a múlté. Téged szeretlek! - mondtam a szemébe. Igazat mondtam, bár kicsit összezavarodtam most hogy Justin itt van. De nem mondhatom ezt Cameronnak. Kiakadna. Vagy nem is. Inkább mondaná,hogy jöjjek rá mit érzek és talán addig elmenne. Nem,bele sem merek gondolni. Szeretem Őt! Justin a múltam része és csak egy nagyon jó barát.

⌛⌛⌛

Szóval Justin hívott. Sokáig beszélgettünk. Volt mit bepótolnunk, de azt mondta folytassuk személyesen és hogy ide jön. Tudja hogy Cameronnal vagyok.

-Igen,Bieber soha sem a pontosságáról volt híres. - huppant le mellém a kanapéra,majd abban a pillanatban csengettek. - Hagyd csak,nyitom. - mondta. Nagy levegőt vettem,majd kifújtam azt. Beletúrtam a hajamba, aztán megjelent Justin. Odamentem hozzá és ismét szorosan öleltük egymást,de tudva hogy Cameron itt van,nem hagytam túl hosszúra az ölelést. Körbevezettük Justint a házban,majd a nappaliban telepedtünk le. Cam és én a nagy kanapén,Justin meg a velünk szembelevőn helyezkedett.