Never Let You Go - [Justin Bieber FF.]

Tizenkilencedik fejezet

*Egy héttel később*

Mint végül kiderült,igaz volt ami a meghívóban állt. Jessica férjhez megy. Történetesen két nap múlva lesz az esküvő,de Justinnal arra a döntésre jutottunk,hogy előbb megyünk hátha esetleg tudunk segétkezni valamiben és hát mégis csak évekig barátok voltunk. Szóval Justin úgy egy óra múlva hazaér,addigra én bepakolok mindent és indulunk is az esküvő helyszínére. Hawaii.

🔐🔐🔐

Bepakoltam, ebédeltem, takarítottam. Azt hiszem minden készen áll az induláshoz. Vagyis majdnem minden. Még Justin nem ért haza.

Én : Merre vagy?

Justin : Egy kis problémába akadtunk, de megoldom mire indulni kell. Menj a reptérre szivem a cuccokkal,ott találkozunk!

Én : Oké. Ott találkozunk.

Tettem volna amit megbeszéltünk, az egyetlen probléma csak annyi volt, hogy a házunk előtt odakint álldogáltak a paparazzók. Nem tudtam mit kéne csinálnom,de az idő szorított,így nem volt választásom. Mennem kellett. Kinyitottam az ajtót résnyire és persze ahogy gondoltam, rögtön kattogtatni is kezdték a hülye fényképezőiket.

-Nina! Nina! Igaz,hogy Justinnal összeházasodnak?

-Hawaiira tartanak,igaz? Ott lesz az esküvőjük? - zaklattak idióta kérdésekkel. Próbáltam kizárni Őket meg a hülye feltételezéseiket a fejemből,mint aki már mindezt rutinnal csinálja és bepakoltam a bőröndöket a csomagtartóba. Vissza mentem bezárni az ajtót és indulhattam is.

-Nina,válaszoljon! Tényleg összeházasodnak?

-Mikor kérte meg a kezét?

Beszálltam az autómba, becsaptam az ajtót és elhajtottam.

🔐🔐🔐

Húsz perc múlva indul a repülő és Justin még mindig nem ért ide. Kezdtem kicsit bepánikolni.

Én : Hol vagy már?

Justin : Már úton vagyok. Minden oké?❤

Én : Az lesz,ha ideérsz.

Justin : Imádom amikor morci vagy. 🤓❤

Én : Ne telefonozz,vezess!

Justin : Igen is!😂😚

Megnyugodtam, hogy Justin úton van. Már tényleg kezdtem azt hinni, hogy lekési a gépet. Na akkor biztos hogy megfojtottam volna.

Közben a hangosbemondóban bemondták,hogy a járatunk tíz perc múlva indul. Igazából már fent kéne ülnünk,de nem. Amíg Justin nincs itt, addig nehéz lenne,mivel nála vannak a jegyek.

*Öt perccel később*

-Itt vagyok! Itt vagyok! - futott oda hozzám.

-Istenem,végre! Na haladjunk!

-Puszit nem kapok,morci? - állt meg Justin.

-Justin nem idegelj,lekéssük a repülőt!

-Milyen kár lenne. - húzta tovább az agyam. Így is forrtam az idegtől. Nyomtam egy gyors csókot a szájára. - Háát,ennyivel nem hinném hogy beérem. Mármint,neem.