Never Let You Go - [Justin Bieber FF.]

Tizenkettedik fejezet

NINA SZEMSZÖGE

-Nina,hol van a... - nyitott be a szobába Jessica,Justinnal pedig rögtön szétröffentünk. - Justin? - lepődött meg. Pillanatok alatt az egekbe szökött a pulzusom és azt hittem összeesek. Tudtam hogy na most itt szakad a cérna... Elvégre hogy bírnám kimagyarázni azt hogy miért is fogta a kezem Jessica félmeztelen ex-pasija a szobámban amíg Ő jószívűségből teát készített nekem,mert azt hazudtam beteg vagyok.

-Jess... - mentem volna utána de Justin elkapta a kezem.

-Ne. Hagyd. Le kell nyugodnia. - húzott magához én pedig hatalmas zokogásban törtem ki.

-Utál engem! Jessica utál engem! - bömböltem. Hatalmas szívszorító fájdalmat éreztem. Én magam is a féltestvéremmé váltam.

-Dehogy utál! Hé! Hé...nézz rám! - emelte meg két ujjával az állam, kényszerítve hogy a szemébe nézzek.
- Minden rendben lesz! Le fog nyugodni és utána beszélünk vele! Minden rendben lesz! - szorított magához.

⭕⭕⭕

Miután kicsit lenyugodtam Justinnal megnéztünk egy filmet a nappaliban. Szorosan magához vonva ültünk a kanapén.

-Nina,gondolkodtam. - tolt el magától annyira hogy a szemébe tudjak nézni.
-És arra jutottam,hogy nem megyek Atlantába. Egyenlőre nem. Beszélek Scooterrel és elhalasztjuk vagy nem tudom,de így nem hagylak itt sem téged sem pedig Jessicát.

-Eszedbe se jusson Justin Bieber! - ráztam a fejem. - Ezt nekünk kettőnknek kell megoldanunk. Emiatt te nem mondhatsz le az álmaidról! Nem téma,mész és kész! - zártam le.

-Bármennyire is imádok zenélni,te fontosabb vagy! Szeretlek! - mondta a szemembe.

-Én is téged! - mosolyodtam el.

-Te is engem mi? - kötözködött.

-Én is szeretlek te majom! - csókoltam meg. - És bármennyire is szeretném hogy velem maradj,nem lehetek ilyen önző. - mondtam a szemébe. - El kell menned!

Nem válaszolt,csupán engem nézett én pedig próbáltam erősnek tűnni előtte és nem elbőgni magam ott helyben. Nem láthatott sírni,hisz akkor biztos vagyok benne hogy nem ment volna el. És tényleg bármennyire is szerettem Őt és utáltam a gondolatot hogy ki tudja meddig nem fogunk találkozni,ennek ellenére nem tarthattam vissza. A zenélés Justin szenvedélye és akkor boldog ha azt teheti amit a szívéből szeret. Én pedig mindenáron támogatom.

*Vasárnap*

Eljött a nagy nap. Justin ma délelőtt utazik. Ideges vagyok,letört,de ugyanakkor büszke is. A tegnapi napot együtt töltöttük egy romantikus kirándulás keretein belül. Életre szóló élmény volt az. Mára pedig már becsomagolva és útra készen érkezett hozzám pontban nyolc órakor Justin, hogy az utolsó óráit velem tölthesse.

Őszintén nem úgy telt ez a pár óra ahogyan gondoltuk. Mindketten szótlanok voltunk és a kanapén ülve egy méter távolsággal köztünk, néztünk ki a fejünkből.

-Na jó,ez így nagyon gáz. - törte meg a csendet Justin. - Kérlek,mondj valamit. - csusszant mellém. Közelségétől végigszaladt rajtam a hideg,persze a jobbik értelemben. Felé fordultam és arcét kezdtem fürkészni. Úgy néztem azt mintha először látnám. Szemei aggodalmat tükröztek.

-Nagyon örülök neked,Justin! - mosolyodtam el.

-Tudod mennyire örülök,hogy ezt mondod? - lágyult meg a tekintete és szorosan magához ölelt. Mélyen beszippantottam illatát,tudvén jó ideig ezzel kell majd beérnem. Beleremegtem a gondolatba és ezt Justin is észrevette és eltolt magától és kérdően nézett rám.

-Hiányozni fogsz! - böktem ki. Kezét sz enyémre csúsztatta,majd ujjainkat összekulcsolta.

-Hoztam neked valamit. - puszilta meg kezemet,majd táskájában kezdett kotorászni. Végül egy kis ékszeres dobozt emelt ki belőle. - Ez egy kis apróság,hogy tudd mennyire szeretlek és hogy akkor is úgy érezd itt vagyok veled,amikor sajnos nem tudok. - nyitotta fel a kis dobozka tetejét, amiben egy lélegzetelállító ezüst gyűrű ékeskedett. Lassan kiemelte a dobozkából,majd óvatossn felhúzta azt az ujjamra és megcsókolta azt.

-Ez gyönyörű!  - gördült végig egy könnycsepp az arcomon. A fenébe!

-Szeretlek! - törölte le a könnycseppet az arcomról,majd megcsókolt. Úgy csókolt,mintha az élete múlna rajta. Úgy csókolt,mintha az utolsó csókunk lett volna...

Úgy hozta a sors,hogy mielőtt Justin indult volna,Jessica kopogtatott az ajtómon. Azért jött,hogy Justintól elköszönjön és hogy sok sikert kívánjon neki a továbbiakban. Justin átölelte,Jess pedig pár könnycseppet kezdett hullatni. Súgott még utoljára valamit Justin Jess fülébe,amire a lány csupán annyit válaszolt,hogy megpróbálom. Aztán tekintettel Jessicára,csak szorosan megölelt mégegyszer Justin,majd egy puszit nyomott a homlokamra és kisétált az ajtómon. Ekkor történt,hogy összetörtem és sírni kezdtem. Láttam Jessica arcán a fájdalmat és azt hogy hezitál valamin,de csak simán kiment Ő is az ajtón. Az volt az utolsó hogy láttam Őt...

Sajnálom hogy nem volt sokáig rész,csak nyaralni voltsm meg hasonlók és ott van a másik történetem is,amit ezzrl párhuzamosan írok... Azért ha tetszett nyomj egy vote-ot. :)