Never Let You Go - [Justin Bieber FF.]

Kilencedik fejezet

JUSTIN SZEMSZÖGE

Nina : Elköltözöm.

Justin : Mi??

Justin : Mi az hogy elköltözöl? Hova? Mikor? Mi??????

Justin : Nina!! Válaszolj!

Nem válaszolt. Hova akar költözni? Csak el Jessicától,vagy el innen? El tőlem?

Tisztában van vele hogy érzek vele kapcsolatban. Tudja. És el alar költözni?

Én sem vagyok jobb. Ideje helyre tennem a dolgokat.

⭕⭕⭕

-Justin,nem számítottam rád ilyenkor.  - nyitott ajtót Jess.

-Azért jöttem,mert beszélnünk kell. - nyeltem nagyot.

-Valami baj van? - ijedt meg. - De gyere be,ne ácsorogj odakint. - invitált be.

eültem az egyik fotelbe és a fejemben éppen azt prbáltam összerakni,hogy szakítsak Jessicával úgy,hogy ne gyanakodjon másra és ne utáljon meg egy életre.

-Figyelj,ez egy elég kényes dolog...Vagyis én tényleg nagyon bírlak és szeretlek meg minden,de...

-Te most szakítani akarsz velem? - szakított félbe. Nem mertem a szemébe nézni. Helyette inkább a lépcsőt pásztáztam,aztán a szemem a konyha ajtó irányába vándorolt ahol Ninát véltem felfedezni. Szóval hall mindent.

-Jessica,én nagyon szeretlek,szerettelek de úgy érzem ez nem fog menni tovább. Egyszerűen csak elmúlt a tűz. Elmúlt. - hajtottam le a fejem.

-Justin... - csuklott el a hangja. - Te... te sosem hazudtál nekem. - mondta sírástól remegő hangon. - Kérlek mondd el az igazat. - itt tartott egy kis szünetet,majd folytatta. - Van valaki más? - kérdezte. Ismét Nina felé pillantottam. Bűnbánóan nézett Jessicára. Megszakadt a szívem ahogy Őt néztem. Igen,sosem hazudtam Jessicának,egyszer sem. De a dolgok megváltoztak. Nina belépett az életembe. Egy hónapig bírtam. Eddig bírtam,hogy ne adjam fel. Hogy próbáljam megmenteni a kapcsolatom Jessel,de Nina teljesen elvette az eszem. Beleszerettem. Tényleg beleszerettem.

-Jess... - kezdtem. Mit kéne tennem? Nem akarok neki hazudni,de akkor még a maradék esélyemet is elvágnám Ninánál,mert Jessica okos lány. Nem tartana neki sokáig amíg leesik neki a dolog. - Kérlek ne nehezítsd meg még ennél is jobban.

-Justin,megértem. Már nem szeretsz. - potyogtak a könnyei.

-Nem én akartam így. - vallottam be. - Én nem így akartam. - fogalmaztam át. - Mindennél jobban szerettelek. - mondtam neki őszintén. - De... nem szeretnék úgy lenni veled,hogy már nem azt érzem amit a legelején.

-Valaki más miatt? - kérdezte újra.

-Jess,van még valami amit tudnod kell.  - szedtem össze magam. - Atlantába megyek. - mondtam ki. A konyha ajtóhoz emeltem tekintetem. Nina meglepetten figyelt. - Felkeresett egy menedzser. Scooter Braun. - folytattam a mondandóm. - Találkozni akar. Ha minden jól megy,akkor beindíthatom az énekesi pályafutásomat. - adagoltam a dolgokat.

-Atlantába? - törölt le egy könnycseppet Jess. - Hát ezért akarsz szakítani? - enyhült meg a tekintete és felállt hozzám. - Justin,én mindenben melletted állok. Én itt vagytok neked. Támogatlak. Mindenben! - fogta meg a kezem.

-Tudom Jess,de nem csak ezért. - néztem Ninára.

-Kérlek Justin ne tedd ezt! - sírt.

-Jess,ne! Kérlek ne sírj! - öleltem át. Nina felszaladt a lépcsőn. Lesütöttem a szemem. - Mennem kell. - toltam el  magamtól óvatosan. Szívem szerint Nina után futottam volna és megcsókoltam volna. Mondtam volna neki,hogy mennyire szeretem. Átöleltem volna és soha nem engedtem volna el! De nem lehetett.

Az ajtó felé mentem és kisétáltam rajta...

⭕⭕⭕

Nina szemszöge

Ezt a költözés dolgot halasztanom kellett. Így nem hagyhattam itt Jessicát. Egész éjjel Őt vígasztaltam, mégis rémes barátnak éreztem magam. Nem voltam jó barát. Vágytam valamire. Valakire. Justinra. Csak rá tudtam gondolni. És arra hogy elköltözik. Hogy valóra váltja az álmát. És arra hogy talán soha többet nem fogunk találkozni. Talán ennyi jutott nekünk,ez volt a mi kid történetünk. Ennyi volt a kettőnké. Semmi több... Ez az érzés annyira mart belülről,hogy azt hittem soha nem lesz jobb. Tenni akartam valamit. Tennem kellett valamit. Így hát felhívtam Justin. Arra kértem,hogy suli után beszéljünk...

Utolsó órámról kiérve,összeszedtem a cuccom,elköszöntem Camerontól és Justin kezdtem keresni.

Justin : Hol vagy?

Nina : Téged kereslek. Te?

Justin : A parkolóban. Ilyenkor már üres. Gyere ide.

Nem írtam.vissza...Elraktam a telefonom és minden bátorságom összeszedve mentem a parkolóba,hogy beszéljek Justinnal.

Amikor megláttam a parkolóban az autónak támaszkodva görcsbe rándult a gyomrom. Vettem egy nagy levegőt és odamentem hozzá.

-Miről akarsz beszélni? - tért egyből a lényegre.

-Tudod jól,hogy miről akarok beszélni. - mosolyodtam el.

-Azt hiszem én tegnap mindent elmondtam Jessicának. - mondta. - Majdnem mindent. - javította magát.

-Mit hagytál ki? - érdeklődtem.

-Azt hogy van egy lány. Ezt a lányt egy hónapja ismertem meg. Teljesen magába bolondított. - nézett a szemembe. - De a sors nem akarta hogy együtt legyünk... - halkult el. - Most mégis itt vagyunk. - fogta meg a kezem. - Annyi mindent mondhatnék még,de félek nem elég rá az időnk, így hát maradjunk ennyiben. - fejezte be,majd magához rántott egy határozott mozdulattal és megcsókolt...

És vége:) Hamarosan érkezik a tizedik fejezet.<3