Never Let You Go - [Justin Bieber FF.]

Hatodik fejezet

NINA SZEMSZÖGE

-Nyugi hercegnő,csak leakartam törölni a lekvárt az arcodról. - nyúlt az előbb említett területre.

-Oh...- nyögtem ki ennyit. Erre nem igazán tudtam volna mit mondani...

⭕⭕⭕

-Örülök,hogy befáradt a harmadik órára Ms. Black. - szólalt meg a hátam mögül egy kissé öreges,rekedtes hang. A hang irányába fordultam,ahol egy jól öltözött,hatvanas évei vége felé járó öregember tárult a szemem elé. - Én lennék az igazgató. Albert Reynolds. - nyújtotta a kezét.

-Üdvözlöm,és elnézést kérek a késésért,csak... - kezdtem magyarázkodni,de Justin félbeszakított.

-Miattam késett. Elaludtam és így elfelejtettem behozni a kisasszonyt. - felelte egyszerűen Justin.

-Bieber,miért nem lepődök meg... - morogta az öreg. - Jessica hogy van? - tudakolta.

-Jól,köszöni szépen. Nos, további szép nappt Albert. - húzott el Justin az öregtől.

-Köszi. - suttogtam.

-Semmiség. - vonta meg a vállát. - Jut eszembe,gyere menjünk a titkárságra órarendet kérni neked. - fogta meg a kezem Justin,a szívverésem pedig azonnal felgyorsult.

A titkársághoz érve,én egy árva szót nem szóltam,Justin intézte az egészet. Ő már nagyon ismerős itt,és abból levéve hogy minden egyes lány utána fordult - még az is akinek barátja van - Ő lehet,a menő pasi az iskolában.

-Parancsolj Királylány. - nyomta a kezembe az órarendem. - A legtöbb óránk ugyanaz,csak néhány eltérés van az órarendjeink között. Nekem most matekom lesz,neked pedig Egészség tan. Elkísérlek. - mondta én pedig követni kezdtem.

-Ez? - kérdeztem.

-Nem. Még kettővel arrébb. - mondta,majd itthagyott. Köszi...

Benyitottam a terembe. Nagyjából olyan harmincöt,negyven ember ülhetett az előadó teremben. Kerestem egy nagyjából üres, szimpatikus helyet és levágtam magam. Előkerestem a laptopom és jegyzetelni kezdtem.

-Ugye tudod,hogy nem kell lejegyzetelni mindent? - suttogta a hátam mögött valaki. Hátra fordultam, hogy lássam az illetőt.
-A fele amit mond,hülyeség. - folytatta. - Öreg már szegény,ráadásul bolond is. Múltkor a merevedéséről kezdett el beszélni. Meg a prosztatájáról. - vágott furcsa grimaszt a srác,mire halkan nevetni kezdtem,de gyorsan be is fogtam a szám.

-Netán zavarok? - szólt hozzánk a prof.

-Elnézést. - hajtottam le a fejem.

-Dallas,fogd vissza magad!

-Persze. - válaszolt a mögöttem ülő srác. - Amúgy Cameron vagyok. - bökte meg a vállam.

-Amúgy Nina vagyok. - súgtam vissza.

Az óra további részén csendben - mit a jó kis lányok - jegyzeteltem. Cameron még párszor bökdösött,de nem reagáltam így feladta. Nem mintha nem lenne szimpatikus vagy akármi,de...mindegy is.