Az ellentétek vonzzák egymást /Befejezett/

2.Megmentettél

Reggel Melissa a kapuba várt ahogy ígérte.A suliba menet nem sokat beszéltünk,mind ketten fáradtak voltunk,talán ez volt a legjobb megoldás.Csak akkor kezdtünk el beszélni amikor a sulihoz értünk.

-Ja,azt elfelejtettem mondani,hogy heti egy óra tesi helyett úszni megyünk!Van még egy jó hírem!Ma megyünk!Sorry,hogy csak most szóltam!

-Hogy mi?!Öt perc és itt vagyok addig el ne induljatok!-jelentettem ki és már rohantam is haza.

Fürdőruháért szaladtam vissza ha nem lett volna egyértelmű.Szerencsémre volt a bőröndömbe,így az oda-vissza utat hat perc alatt jártam meg.Tapsot érdemlek!Na mindegy,már mindenki a buszon volt csak engem vártak.

-Bocsánat a késésért de nem tudtam,hogy ma lesz az úszás.-kértem elnézést majd leültem Melissa mellé.

-Nincs baj,itt vagy.Mehetünk!-ordított egyett a tesi tanár a buszsofőrnek és már indultunk is.

Kereken nyolc órára értünk oda.Mindenki kiszállt a buszból és ment átöltözni.

-A kis csitri majd nem lekéste a buszt!-szólt be nekem az egyik a-s közelröl majd rajtam kezdtek el nevetni.

-Szereztnéd,hogy átrendezzem a pofád?!-szóltam vissza majd ledobtam a táskám és egyenesen felé indultam.Ő ugyan ezt csinálta.

-Héj nyugalom!Gratulálok sikeresen beszóltatok egymásnak.De tőled akkor is többet vártam!-fordult az osztály hetedik lánya a boszihoz.

Kicsit még beszélgettek de nem tudom  miről mert hamarabb kimentünk Melissával.Amint kiértünk ő leült a székre én pedig próbáltam nem a fiúk felső testét nézni.Nehezen ment,de inlább le guggoltam a medence széléhez.A következő pillanatban a medencében voltam és segítségért kiálltoztam.Nem láttam,hogy jött volna valaki segíteni,így elveszettem az eszméletemet.

-Várj,várj!Kezd magához térni!-mondta Melissa Roynak.Onnan tudom,hogy ő volt az mert csak őt nem láttam tegnap és sínbe volt a lába.

Én a földön feküdtem,körülöttem volt szinte mindenki.A tesi tanár szerintem a nagyszüleimmel beszélt mert azt mondta„aggodalomra már semmi ok magához tért".

-Mi történt?-talán ez volt az első amit kimondtam az eszméltvesztésem után.

-Az történt,hogy Krista akinek vissza szóltál az öltözöbe nem bírta felfogni,hogy beszoltál neki.Így amikor leguggoltál a medencéhez ő épp akkor jött ki az öltözöből.Oda settenkedett a hátad mögé és a lábával belekötött a medencébe.Én szóltam Roynak,ő pedig szájon át lélegeztett.-mutatott Royra miután elmondta az egész történetet.

-Köszi Roy!-belenéztem a szémébe és elveszlettem.

Nem tudom,hogy ez miért van de lefagytam amikor a szemébe néztem.

-Roy megkérnélek rá,hogy vidd el őt az orvosiba.-kérte meg a tanár a fiút.

Nem szólt semmit csak bólintott,majd az ölébe vett.

-Oké!!-kicsit meglepődtem,elpirultan válaszoltam.

Nem messze volt a medencétől az orvosi,így hamar oda értünk.

Sziasztok cukorkák!!Tudom egy kicsit később raktam fel ezt a részt mint az elsőt.Én úgy tervezem,hogy minden héten lesz egy új fejezet.Most elérkezett a második fejezet ideje remélem szeretni fogjátok!