NO LOVE JUST SEX

27.

Selena

Amikor újra a kórházba keltem fel, azt hittem kajak meghalok. Miért vagyok itt? Miért nem mondja el nekem senki, hogy mi történt velem ???? Azt hittem, hogy csak álmodtam, de sajnos nem.

-Seli, szia!!! Ja bocsi a megszólításért Sel.- Mi a picsa baja van? Máskor is szokott így hívni, vagyis nagyon nem is, dehát.. nem értem miért csinál ebből ilyen gondot.

-Vani, szia! Ja bocsi a megszólításért Van.- Csak néz rám, mintha őrült lennék, pedig itt nem én vagyok a dilis.

-Mond jól vagy?-

-Mert miért ne lennék? Azt hittem, hogy ez valamilyen játék. Ja, amúgy nagyon nem vagyok jól. Miért vagyok itt??? Mondjon már valaki valamit!!-Felkiáltottam, majd felültem az ágyamon. Nem értem mi ez a nagy titkolózás. Az orvos szerintem úgy is el fogja mondani, szóval nem tök mindegy? És hol a szüleim? Habár nem csodálkozom, utáljuk egymást, Ciaráról nem is beszélve, de azért kórházba már csak eljönnnének utánam vagy nem??

-Selenaaa, Selena hallasz?- Vanessa kiabálása hozott vissza a jelenbe.

-Igen bocsi, elgondolkodtam.-

-Semmi baj.- Elmosolyodott majd az ágyam szélére ült.

-Most már elmondanád, hogy mi a szar van itt?- Látom rajta, hogy keresi a megfelelő szavakat. Na ebből akkor már csak lesz valami.

-Figyelj, még mielőtt bármit is mondanék, meg szeretném kérdezni tőled, hogy tudod-e ki az a Justin?-Justin, Justin... Nem, nem ismerős a neve. Vagy még is? Nagyon furi érzés lett úrrá rajtam a név hallatán. Miért van ez? Hiszen én semmilyen Justint nem ismerek. Vagy igen? Ki lehet az? A hentes, a pizzafutár, valamilyen szomszéd....?! Mindenkin végig mentem, senkit sem hívnak Justinnak, én nem ismerek semmilyen Justint.

-Nem ismerek semmi Justint Vanessa, kérlek, térj a tárgyra és ne terelj.-Mondtam neki komoly fejjel, hogy lássa, komolyan gondolom azt, amit mondtam. Tudni akarok mindent. Vanessa tenyereibe fektette a fejét. Ez most mit?

-Most ugye hülyéskedsz. Tényleg nem ismersz semmilyen Justint?-

-Basszus, nem ismerek semmilyen Justint hányszor mondjam még el?-Ahogy ezt mondtam a kezeimmel hadonáztam. -Mi a szart jössz nekem itt valamilyen Justinnal, inkább mondd meg, hogy mi a bajom!!!!- Ezt már szinte kiabáltam. Láttam Vanessán, hogy a dolog komolyabb mint gondoltam.

-Mondom.- Bólintottam, hogy folytassa, Vanessa nagy levegőt vett, majd.. -Tegnap éjjel buliztunk. Te az utóbbi időbe sokat ittál, kérlek most ne mondj semmit, hagyd, hogy beszéljek!-Bólogattam kicsit érthetetlenül. -Azt találtam ki, hogy akkor füvezzünk, meggyőztünk!- Várj mi az hogy meggyőztek, mi ez a többes szám, és mi az, hogy én füveztem? Annyi kérdésem van. Vanessa a szájára helyezte a mutatóujját, mondván, hogy legyek csenben. -Én, Demi és Kate.- Kik ezek a lányok basszus mi van velem? -Majd mindent elmagyarázok. Szóval füveztünk, te szomjas lettél és lementél a konyhába üdítőért, vagy is csak akartál. Ahogy mentél le a lépcsőn, megcsúsztál, vagy én nem tudom, nem láttam. És most itt vagy. Emlékezetkieséssel.- Ez képtelenség. Habár, igaza lehet. Amit mond.. én... most hallom először, fogalmam sincs, hogy miről beszél. -Sel az orvos azt mondta, hogy az utolsó egy évedre nem emlékszel.- Tessék? A szemeim azonnal csípni kezdtek. A könnyeim csak úgy hullottak. Mi az, hogy nem emlékszem az utolsó egy évemre? -A szüleid és Ciara elköltöztek Angliába, te egyedül élsz, vagyis már Demivel és aztán itt van Cris és..-Valamit még mondani akart, de én közbe szóltam.

-Állj!!! Ugye most viccelsz?? Ez kurva szar poén Vanessa!-

-Hidd el, én volnék a legboldogabb, ha ez egy vicc lenne, de ez az igazság, az orvos is megmondja.- Az életem széthullik, nincs értelme annak, hogy éljek. Nem emlékszek arra, hogy kerültem ide, nem emlékszek arra, hogy a családom Angliába költözött volna és... várjunk csak?! Mosolyogtam.  -Selena mi a bajod? Megijesztesz.- Azt meghiszem, úgy mosolyoghatok mint egy psichopata.