Love Again | Marc-André ter Stegen | ✓

2.rész

Másnap is ugyanolyan rosszul éreztem magam. Liza szerint babát várok, de szerintem csak egy vírus.

- Megjöttem! - kiabált az előtérből Rafaella, aki alig egy órával ezelőtt hívott telefonon, hogy hazajön.

- Szia! - mondtam halkan, majd újra szétterültem a kanapén.

- Te meg mit csinálsz? - kérdezte értetlenül, miután a nappaliba ért.

- Fekszek.

- Azt látom. Mi a baj? - ült le a kanapéra. Vagyis inkább a lábamra.

- Rosszul érzem magam - nyavalyogtam kihúzva a lábam, mert már teljesen elzsibbadt.

- Liza szólt, hogy menjek el a gyógyszertárba tesztért. Gyere, nézzünk meg! - indult meg a fürdőszobába, én pedig ott küszködtem, de két perc múlva már a teszt dobozát tanulmányoztam.

- Azt írja öt percet várni kell - szólt hirtelen Rafaella, aztán egy biztató mosoly és ölelés után, kiment az ajtón.

Két perccel később remegő kézzel tettem a két tesztet a mosdókagylóra.

Ha terhes is vagyok, tizenkilenc évesen hogy neveljek fel egy gyereket? Tudom, Rafaelláék mindenben támogatnak, de mégsem kérhetem azt tőlük, hogy segítsenek felnevelni.

- Na, mi a helyzet? - jött be elfojtott mosollyal Rafaella.

- Nem merem megnézni - ráztam meg a fejem, majd a kád szélére ültem.

- Figyelj, tudod hogy mi mindenben segítünk neked - foglalat helyet mellettem, aztán megölelt.

- Tudom, de...

- Nincs semmi de - engedett el, és az arcomon lefolyó könnycseppeket letörölte.

- Letelt az öt perc - szóltam halkan, Rafaella pedig odanyújtotta nekem a kütyüt, ami másodperceken belül megváltoztathatja az életem.

Ránéztem a tesztekre, aztán ijedten Rafaellára.

- Na? - kíváncsiskodott a brazil húga.

- Pozitív - sóhajtottam egy nagyot, letörölve a kibuggyanó könnycseppemet.

- Lehetek a keresztanya? - kérdezte elfojtott vigyorral. - Nem kérdeztem semmit! - tette fel védekezésképpen a kezeit, amikor meglátta az arcomat.

- Istenem Rafa! Terhes vagyok! - temettem az arcomat a tenyerembe.

- Nézd a jó oldalát! Keresztanya leszek! - sikított fel, majd megölelt.

- Mondjam el neki? - távolodtam el tőle pár másodperc múlva.

- Igen. Muszáj tudnia!

- Oké - sóhajtottam. - Akkor felhívom telefonon.

- Megvan a száma? - követett a konyhába.

- Aha - válaszoltam szűkszavúan, miközben kerestem a telefonszámát a mobilomban.

- Addig én kimegyek az utcára, és kikiabálom azt hogy a barátnőm terhes - vigyorogva ment ki az előtérbe, aztán már csak az ajtó csapódását lehetett hallani.

- Helló Hilary! - köszönt visszafojtott nevetéssel Stegen.

- Szia! - mondtam összehúzott szemöldökkel. - Tudnánk találkozni?

- Persze hol?

- Nálam - ahogy kimondtam, a háttérből hallatszott hogy valaki azt mondja "na fiúk itt valami lesz". - Ki van ott?