Love Again | Marc-André ter Stegen | ✓

13.rész

A brazillal azonnal szétrebbentünk, amint meghallottuk Rafaella dühös hangját a hátunk mögött.

- Jézusom! - tette homlokára a kezét, és idegesen felnevetett. - Mi van, ha éppen Lara jön be? - kezdett el kiabálni, mi pedig Neymarral lesütöttük a szemünket, mint két gyerek, aki rosszat csinált, aztán leugrottam a pultról. - Persze, nem érdekelt titeket, hogy mi van. Rögtön egymásnak estek, miután találkoztok - hallgatott el egy pillanatra. Biztos voltam benne, hogy a leszidásunkat tervezi a fejében.

- Sajnálom! - szólalt meg hirtelen Neymar, majd megakarta ölelni a húgát, de az hátrébb lépett.

- Ne nekem mondd hogy sajnálod, hanem Lara-nak. Miközben ti elvagytok, addig neki be kellett menni a kórházba a nagypapája miatt - mondta dühösen, Neymar pedig kifutott a konyhából, aztán már csak az ajtócsapódást lehetett hallani.

- Alkut ajánlok! - jelentette ki karba tett kézzel. - Nem mondom el Lara-nak, hogy mit csináltatok, ha békén hagyod a bátyám.

- Nem kérheted ezt tőlem! - emeltem fel a hangom.

- De kérhetem - ment ki a konyhából. - Nem úgy ismerlek, hogy minden dologban önző lennél. Vagy megmented Neymar és Lara kapcsolatát, vagy miattad tönkre megy egy románc. Válassz! - mondta fenyegetően, aztán gyorsan magára kapta a kabátját és a cipőjét, majd kiment az ajtón.

Meglepetten ültem le a nappaliban lévő kanapéra. Arra nem is gondolt Rafa, hogy ha elmondja ezt az egészet Lara-nak, akkor ő is ugyanúgy tönkreteszi a bátyja kapcsolatát?

- Anya, megyünk a parkba? - ült le mellém Kate, ezzel megszakítva a gondolataimat. Ami nem is baj, mert már teljesen lefárasztanak.

- Aha, gyere öltözzünk! - nyomtam az arcára egy puszit, majd felálltam és magamra kaptam a kabátot, meg a bakancsomat.

- Segítesz? - kérdezte duzzogva, egyben nyöszörögve piros arccal, miközben próbálta a térdig érő csizmájának cipzárját felhúzni. Kuncogva segítettem neki, majd fejére tettem a sapkáját, és kiléptünk a lakásból.

- Bemenjünk inni valamit? - kérdeztem meg a kávézó előtt lassítva a lépteimet.

- Nem - rázta meg a fejét.- Nem felejtettem el mi történt majdnem két hete. A lábam nem akarom betenni oda még egyszer - mutatott a bejáratra semmit nem tűrő hangon, én pedig felnevettem. 

Kate nélkül unalmas lenne az életem, biztos vagyok benne.

- De nem a kávézó a hibás, hogy apád...öm...buta ember - néztem rá, miközben megszorítottam a kezét.

- De ott történtek a dolgok - gesztikulált hevesen, össze-vissza mutogatva. - Felháborító, hogy néha logikusabban gondolkozok, mint a körülöttem lévő emberek - sóhajtott felnézve az égre.
Hitetlenkedve néztem rá, mivel eddig a kirakatban lévő gyönyörű estélyi ruhákat csodáltam. - Mi van? Igaz, nem? - kérdezte széttárva a karját.

Mintha nem is öt éves lenne, de komolyan!

- Nem, lányom. Nem - ráztam meg a fejem. - Mivel én vagyok az, aki logikusabban tud gondolkozni - nyújtottam ki a nyelvem, ő pedig haragot színlelve elcsapta a fejét.

Alig öt perc múlva a parkba értünk, viszont nem mi voltunk ott egyedül, hanem a gerlepár. Vagyis Shay Mitchell és Stegen. Dühösen egyben szomorúan bámultam őket, ahogy nevetve beszélgetnek, majd megcsókolják egymást. 

Ahogy néztem őket, mind a ketten boldognak tűntek. Vajon Stegen hat éve azért csalt meg a nővéremmel, mert nem volt mellettem boldog? Ez a gondolat beleférkőzött a fejembe, és nem telt el úgy egy perc hogy ne térjek rá erre a gondolatra.